Derdák Tibor Népszabadság - Móricz Simon Derdák Tibor szépen beszél a cigány emberekkel, legyenek felnőttek vagy gyerekek egy olyan közegben, amelyre nem igazán a szép beszéd a jellemző.
A borsodi cigánytelepek - ilyen helyen él és tanít Derdák Sajókazán - nem lélekvidámító helyek. Ezekről hosszasan kell gyalogolni sáros, kövezetlen úton, hogy a gyerek az iskolába jusson. A házakban nincs vezetékes víz. Gyakran váltócipő és meleg étel sincs. A kikötött villanyórák miatt nem lehet esténként lámpát gyújtani. Egyetlen parányi, dohos szobában többnyire nyolc-tíz ember él együtt.
A felnőttek jó része nem végezte el az általános iskolát. Bizalmatlanok mindennel és mindenkivel szemben, legyen az hivatal vagy orvos. Azt mondják, "az emberek utálkoznak, ha szegényszagot éreznek". Aki innen kerül iskolába, nehezen boldogul. A cigánytelepről érkező gyerekek olyan iskolákban tanulnak, amelyeket még a szocializmus felejtett itt. De az uniós pénzből felújított csillogó tantermekben sem képesek érzékenyen reagálni mindarra, ami szembe helyezné őket a telepi létformájukkal.
Derdák Tibor több mint húsz éve ülteti padba ezeket a gyerekeket. Alapelve, hogy nem kell speciális roma oktatást kialakítani, hiszen ezek a fiatalok ugyanolyanok, mint bárki más. Talán csak szeretni kell őket. Az élethelyzetek, a szociokulturális háttéradottságok lehetnek különbözőek, de nem képzelhető el felnőttkori integráció, ha már gyerekkorban máshogy viszonyulnak az egyik gyerekhez, mint a másikhoz.
1988-ban már az Ormánságban, Magyarmecskén tanított francia nyelvet a cigány fiataloknak, mert meggyőződése az is, hogy csak nyelvtudással lehet kikapaszkodni a nyomorból. Aztán jött a rendszerváltás, és liberális színekben lett parlamenti képviselő. Nem a politikával akart foglalkozni, de ez a terep - távol a cigánytelepektől - legalább arra jó volt, hogy megszervezze az első olyan magyar gimnáziumot, a Gandhit, amely többségében romáknak nyújt tanulási esélyt. Ennek nemcsak alapítója, hanem tanára is volt.
Aztán az Amrita, majd néhány évvel később az Amice cigány tehetséggondozó hálózatot hozta létre, s közben a baranyai Mánfán megalapította a Collegium Martineumot. Ezután jött a Kis Tigris Gimnázium, Alsószentmártonban. Szakértő a hátrányos helyzetű roma gyerekek oktatási miniszteri biztosa mellett, publikál, tanít. Képviselőként és szakértőként az egyik oldalon, a terepen dolgozó tanárként a másikon, alapos tapasztalatokat szerez az állam működéséről.
Talán ez vezeti arra a rádöbbenésre: az államra már rég nem érdemes semmit rábízni. "Ha egy esélyteremtő program állami lesz, akkor előbb-utóbb valahogyan mindig az alsó középosztály érdekeit szolgálja majd. Az állam láthatóan nem képes a cigányokat nagy számban középfokú oktatáshoz juttatni. Mint ahogy arra sem, hogy lehetőséget biztosítson a telepi gyereknek arra, hogy orvos, mérnök vagy tanár legyen belőlük."
Népszabadság - Kovács Bence
De ha az állam nem, akkor hová lehet fordulni?
Kezdetben a nagy egyházakkal próbálkozott, mert a cigányok többsége katolikus. Nem voltak elég nyitottak. Egy-egy ember ideig-óráig támogatta a romák oktatásának ügyét, aztán inkább hagyták az egészet. A Collegium Martineumot is német katolikusok támogatták - a magyar katolikus egyház messze elkerülte. "A történelmi egyházak a II. világháború előtti status quo viszszaállításán dolgoznak, s nagyon messze állnak Martin Luther King keresztény etikájától" - állítja.
Talán ez a csalódás is közrejátszott abban, hogy a buddhizmus felé fordult, ahol valóban támogatókra lelt. De megint csak: ideig-óráig. Váltani kényszerült, és az ország másik feléig ment: a borsodi dombok közt, az ország legszegényebb, legkiszolgáltatottabb vidékén, Sajókazán két éve megalapította a Dr. Ámbédkar Gimnáziumot. "Sajókazán hat éve jelentünk meg két rendkívül rossz anyagi körülmények között élő családnál.
Tízen laktak egy apró lakásban. Most az a két diákunk, akik akkor nyolcadikosak voltak, egyetemre járnak. Azért vittük a gimnáziumot is Sajókazára, mert ezekre a sikerekre már lehetett építeni egy nagyobb programot. Most konkrétan hatvan sajókazai illetőségű diákunk van. Ez már nem véletlen siker, hanem egy program látható eredménye."
Ez az intézmény és az azt fenntartó buddhista egyházközösség mára már több, mint második esély gimnázium: az ott folyó pedagógiai és közösségszervező munka polgárjogi törekvéssé vált. A gimnázium egyfajta szellemi központ. Összefogja a cigányokat, az ott dolgozó szakemberek közösségszervező erővel próbálják ráébreszteni őket arra, hogy számíthatnak magukra, önerőből is képesek változtatni az életükön.
És lassan, folyamatosan változtatnak is, mert bizalommal vannak iránta, és hisznek benne, és hisznek valami másban is: abban, hogy van valami létező, valami, nevezhetjük Istennek is akár, amely nem engedheti, hogy minden eleve elrendeltetett legyen csak azért, mert valaki cigánynak születik ma, Magyarországon. Ezt a polgárjogi törekvést szimbolizálja Ámbédkar neve is: ő annak idején az indiai kasztrendszerben a legkiszolgáltatottabbak és a legszegényebbek, az úgynevezett érinthetetlenek közé született.
Érinthetetlenek - ha egy más kasztból származó hozzájuk ér, kezet kell mosnia, meg kell tisztulnia. Az érinthetetlenek nyomortelepeken éltek, mélyszegénységben. Ámbédkar innen emelkedett ki, s lett igazságügyi miniszter a függetlenné váló Indiában.
Derdák máshonnan érkezett: polgári kultúrából, egyfajta szellemi központból, amely hátország lehetett volna számára, hogy a polgári társadalom polgári értékeinek megfelelő, polgári karriert építsen. Csak ő másfajta polgár: azon kevesek közül való, aki a polgári értékrend ("legyen bár istentagadó, katolikus, református vagy buddhista valaki, van olyan értékrend, amelynek a vallástól függetlenül is érvényesnek kell lennie, ha emberiségről beszélünk") legalapvetőbb elemének azt tartja, hogy mindenki egyenlőnek születik.
És ha úgy érzi, hogy ez az értékrend nem érvényesül, akkor megpróbálja a maga eszközeivel érvényesíteni. Ezért ment cigányokat tanítani. Ezért él Sajókazán. Ezért egyike a kevés igazaknak.
|
belépés |
segítség |
alkalmazások |
RSS |
előfizetés |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
Jobmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
Ibolya a volán mögött
Vilmos, a mi Otyikunk