belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | Jobmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. február
12. vasárnap

Lehallgatók lehallgatása

Kentaurbeszéd

Háromféle ember él ma szerte a világon: aki volt már lehallgatva, aki lesz, és akit éppen lehallgatnak. A lehallgatás csak egyik módja az ember célzatos megfigyelésének, amely ma már korántsem az állam monopóliuma. Mióta a megfelelő technikai apparátusok viszonylag könnyen és olcsón beszerezhetőek, a lehallgatás is demokratizálódott. Ha a bőség kosarából nem is, lehallgatókészülékből mindenki egyaránt vehet.

Szilágyi Ákos| Népszabadság| 2010. március 14. |28 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 16. | 08:15:59

Vegyük végül a cikk harmadik mondatát, merthogy három a magyar igazság: „Mióta a megfelelő technikai apparátusok viszonylag könnyen és olcsón beszerezhetőek, a lehallgatás is demokratizálódott.”
Ez nem jópofi, hanem idióta mondat. Egy minimum közepesen gyönge stiliszta így fogalmazza meg: „mióta a megfelelő technikai eszközök viszonylag könnyen és olcsón beszerezhetőek, a lehallgatás is kommunalizálódott”. Esetleg popularizálódott. A demokráciának (mint olyannak) ehhez a világon semmi köze.

És legyen a negyedik bevezető mondat a ráadás: „Ha a bőség kosarából nem is, lehallgatókészülékből mindenki egyaránt vehet”.

Ez már valóban jópofi! Csak éppen tökön szúrom magam tőle olvasás közben. Stilárisan, szellemességében kb. Penczné Gál Ildikó színvonalán mozog.
Mit vehet, mennyit vehet ki a lehallgatókészülékből (mint a kosár alternatívájából) az a demokratikus mindenki? Vagyis indokolt lehet a „lehallgatókészülékből” (készülékek közül) kifejezés, de csak akkor, ha a mondat első része nem a bőség kosaráról szól.
A „gondolat” így értelmes, így gusztusos (valamennyire): Ha nem is mindent, de lehallgatókészüléket már mindenki egyaránt vehet a bőség kosarából.

És így tovább és így tovább, a végtelenségig, csak ismételni tudom: Szilágyi Ákos mindegyik mondata maximum kutyaütésre alkalmas.

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 16. | 08:15:29

Döbbenetesen rossz szöveg, melyet híven követ a második kutyaütő mondat: „A lehallgatás csak egyik módja az ember célzatos megfigyelésének, amely ma már korántsem az állam monopóliuma”.
Márpedig a CÉLZATOS megfigyelésnek, bizony, a lehallgatás az egyetlen módja. Mert a lesikamerázás nem megfigyelés, célra irányul ugyan, de más egy kilesett meztelenfotó bemutatásának célja (egyébként, milyen érdekes, rólam még sehol nem jelent meg ilyesmi, noha a békási bányató mentén minden nyáron rendszeresen és kihívóan mutogatom a pucér seggemet), miközben a megfigyelés célzatosságának lényegét József Attila fogalmazza meg: aktákba írhatják, miről ÁLMODOZTAM. Nota bene az álmodozást (álmot) CSAK lehallgatás révén rögzítheti a szorgos megfigyelő.

Nos, nagyjából ez a reflexió a kutyaütő második mondat kutyaütő első felére. A mondat második fele szerint pedig a lehallgatás (megfigyelés) „MA MÁR nem az állam monopóliuma”.

Soha nem volt az állam monopóliuma, akkor pedig, amikor állam még nem is létezett, ám megfigyelés, lehallgatás már jócskán működött (mint lényegi emberi mozzanat), végképp nem volt az állam monopóliuma értelemszerűen. Az egyik legősibb „lehallgató készülék” pl. a szomszédasszony, illetve a spicli, az áruló barát stb. Még a börtönökben is jobbára eredeti „civil technikákat” (téglákat, vamzereket) használnak megfigyelés céljából.

(folyt. köv.)

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 16. | 08:14:40

Lám, nem csak megvakult, de már el is némult az ablak, ami persze nem baj, ha kell, beszélgetek én magammal, mintegy helyette is.

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 15. | 15:08:00
Szilágyi Ákost „kutyaütő publicistának” minősítettem, merthogy rosszak a mondatai. Nem arról van szó, hogy nem jók, hanem arról van szó, hogy kifejezetten rosszak.

Vegyük a cikk első mondatát: „Háromféle ember él ma szerte a világon: aki volt már lehallgatva, aki lesz, és akit éppen lehallgatnak”!

Erről korábban írtam (2010. március 14. | 09:08:43), a kvázi hiperbola azért gyönge, mert az állítás alapból hamis. Elvileg elképzelhető, hogy mindenkit lehallgatnak, technikailag van rá mód, a telefonok száma egyre nő, miközben nyilvánvaló, csak azt az embert hallgatják le, akit van miért. Például a Szilágyi Ákos-féle embereket. Akik nem csak arra használják a telefont, hogy bejelentkezzenek a fogorvoshoz, hanem például annak megbeszélésére is, hogy amikor éppen az övéik vannak hatalmon, miként nyúljanak le a közösből maguknak (a 2000-nek, a Mozgó Világnak… vs. a Heti Válasznak stb.) különféle mennyiségű lóvékat. Őket valóban könnyen lehallgathatják. Magyarán: a lehallgatás azok problémája, akik üzletszerűen politizálnak, politizálva üzletelnek (némelyek pluszban bűnözgetnek is hozzá).

(folyt. köv.)

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 15. | 15:08:00

Ez azt jelenti, hogy Megyesi igazából nem publicista. Hanem művész. Gyakorta maga sem tudja pontosan, miért jó, amit csinál (vö. „gondolta a fene”). A jó szöveg ihletből születik. Konkrét ihletből, míg a publicista a puszta véleményével azonos, ám véleménye mindenkinek lehet. Aki pedig olyan szöveg megfogalmazására képes, amelynek állításait, ítéleteit senki nem tudja megcáfolni (sokszor még vitatni sem), az nem véleményt mond nyilvánvalóan, hanem igazságot (József Attilával szólván: „világegészt”) alkot.
A publicista véleményt mond. Vagy rosszul, vagy nem rosszul, ám műfajilag van kizárva, hogy jó legyen, amit ír, ti. – ismétlem – a publicisztika a véleményközlés műfaja. Másként fogalmazva: a publicisztika annak „jó”, aki eleve egyetért a publicista véleményével.

Én Szilágyi Ákost „kutyaütő publicistának” minősítettem (a magam részéről), merthogy rosszak a mondatai. Nem arról van szó, hogy nem jók, hanem arról van szó, hogy kifejezetten rosszak.

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 15. | 15:07:37

Egyébként én nem magamat élvezem, hanem az írást, mint olyat. Sőt az íráson belül is a glosszát leginkább. Írni is, olvasni is azt szeretem. Te ugyebár itt erősen rárezonáltál József Attilára, ne vedd bosszantásnak, de újra csak őt idézem, s főként azért, mert nékem minden szövegek közül a legjobban az Istenek halnak, az ember él című pamflet tetszik. Glosszafűzér. Maga a tökély. Minden vonatkozásban.

Ezt írod: „Ein Gespenst, mondjál már nekem csak egy-két olyan publicisztikát, ami szerinted jó (és persze nem te magad írtad). Így, egyszerűen csak „jó”.”

Jó publicisztika nincs. Kétféle van: rossz és nem rossz publicisztika. A „nem rossz” nem jelenti, hogy jó. Vagyis az a szöveg, amely jó, nem publicisztika. Hanem glossza, pamflet, vers, recenzió, vagy valami egyéb, de semmiképpen sem publicisztika.
Ezt írtam tegnap (2010. március 14. | 09:08:43): „Aki manapság valódi publicistának minősül, az egyedül Megyesi Gusztáv. Persze néki is vannak hatalmas balfogásai (pl. azt írja: „huhogni jó” stb.), ám vannak autentikus, művészi erejű cikkei is. Míg Szilágyi Ákos csak a semmit variálja (alternatíve: hülyeségeket irkál)”.

(folyt. köv.)

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 15. | 15:07:04

Ha vicceskedni akarnék, azt mondanám most: a vakablak visszanéz. Lelepleztél engem retrospektíve. Noha a visszanézésed is hályogos (redőnyös), ti. tegnap itt magam utaltam a korábbi nicken írt szövegeimre.
Vagyis olyan titokra mutattál rá ügyesen, amely nem titok.
Kérdezed: „nicket miért váltottál”?
Unalmasan banális történet. Vagyishogy nem „váltottam nicket”, hanem a moderátor nyilvánvalóan félreértette valamelyik (valószínűleg ironikus) mondatomat (vagy kifejezésemet), és letiltotta az Ein Gespenst nevet. Ilyesmi kismilliószor előfordult velem az eddigi életem során (a KISZ-ből például négyszer zártak ki – háromszor hívtak vissza, és pontosan négyszer zártak ki), hozzászokódtam már a dologhoz, így hát most is azt mondtam magamnak, zaksón, ha van mondandóm, regisztrálok egy másik nicket, és írok tovább. Ennyi.

Azt pedig, hogy a nárcizmus (az öncélú élvezkedés), illetve a gyűlölködés fogalmai korrelálnak-e egymással, nem akarom megvitatni, inkább szögezzük le: szerinted igen, szerintem nem. Szerintem a gyűlölködő ember eo ipso nem lehet nárcisztikus, és fordítva sem, az önélvezkedő nem lehet gyűlölködő, a két mozzanat lélektanilag zárja ki egymást.

(folyt. köv.)

vakablak | 2010. március 15. | 10:12:15

Ein Gespenst, mondjál már nekem csak egy-két olyan publicisztikát, ami szerinted jó (és persze nem te magad írtad). Így, egyszerűen csak „jó”. Amihez ne tudnál tízszeres terjedelemben szétcincálós, porba-alázós kritikát írni, bebizonyítandó, hogy annak írója egy műveletlen, és a logikus gondolkodásra alkatilag képtelen segg.

vakablak | 2010. március 15. | 09:50:13

Árnyalja a képet, hogy ahogy áttekintem, miket is irkáltál korábban, az is feltűnik, hogy Szilágyin kívül bárki mást is szívesen kiosztasz, tetszőleges terjedelemben és felülmúlhatatlan terjengősséggel. Balázs Gábor (http://www.nol.hu/kulfold/20100206-_voltunk__vagyunk__leszunk_), TGM (http://www.nol.hu/belfold/lap-20081217-20081217_02-12), Gombár Csaba (http://nol.hu/megmondok/gombar_csaba/lap-20081220-20081220_HV-2), Konrád György (http://nol.hu/velemeny/lap-20090105-20090105-16) mind megkapják tőled, máskor csak öncélú, de szószátyárságban felülmúlhatatlan szózatokat intézel a világba (http://nol.hu/archivum/gyurcsany__nyiltan_tamadjak_az_emberi_meltosagot), Lengyel László írásához pedig extrabizarr terjedelemben trolloskodsz (http://nol.hu/megmondok/lengyel_laszlo/lap-20081220-20081220-41).

Feltűnő persze fura fixációd Szilágyira, akit itt értelemszerűen, a Balázs-cikknél és Gombárnál minden látható apropó nélkül ekézel, József Attila pedig kihagyhatatlan toposz nálad.

Hihetetlen indulat, hihetetlen szófosás, hihetetlen pimasz önteltség. Te tényleg egy jelenség vagy. Nicket miért váltottál?

vakablak | 2010. március 15. | 09:49:59

Viccesnek tartom, hogy bár Szilágyit vádolod fecsegéssel, nálad nagyobb fecsegő itt közel s távol sincs. Dől belőled az öncélú szó, fetrengsz saját – vélt – nyelvi bravúrodban (mely nem más, mint üres sekélyességek pöffeszkedő ismételgetése végestelen végig ugyanarra a sémára), és minden bizonnyal még szellemesnek is tartod magadat.

Szilágyi szövegére ezzel a hihetetlenül tompa fegyverrel támadsz. Sem most, sem a múltkor világossá tenni nem tudtad, hogy mi is vele a bajod. Jó, tudom, én hülye vagyok, téged eleve nem is érthetlek, de fusd csak meg a köreidet, mondd el ezt nekem 1500+ szóban, én meg majd jól kiröhöglek, de legyen csak ez a dolgok menete.

Ha precízen és tömören kimutatnád, hogy miért is rossz publicista Szilágyi, úgy el is hihetném, hogy tényleg más célod sincs, mint ennek felfedése. Erről azonban szemlátomást szó sincs. Ehelyett te valamilyen bizarr-nárcisztikus görccsel ontod magadból a polémiát Szilágyi ellen (tedd csak, mit bánom én?), s ez legalábbis valamiféle komoly személyes dühöt sejtet.

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 15. | 09:13:09

A vicsorgók boldogan örülhetnének a mocskospiszkosok (valószínű) bukásának, mégsem örülnek, hanem inkább vicsorognak, reszket a gyomruk az indulattól. Világos, tudniillik ők nem a mocskospiszkosok bukására, még kevésbé az „emberek” fölszabadulására vágynak, hanem viszont vért akarnának látni (némelyek inni), a „bagázs” lesittelését forszírozzák. És pontosan ezzel teszik tönkre a saját örömüket (ugyanis nem fognak sittelni, ezt most borítékolom), továbbá ezzel teszik nyilvánvalóvá: nem csak intellektuálisan, de mentálisan, esztétikailag is mélyen Leninék alatt leledzenek. Mert az igaz, hogy Lukácsék sem vetették el a forradalmi erőszakot, ám a terrort egyáltalán nem a kisstílű, személyes bosszú eszközének tekintették. Még Rákosi sem! Kádár pedig egyenesen arról volt híres, hogy kifejezetten kímélte az egykori (időközben ártalmatlanokká vált) ellenségeit. Nagy Imre az elvbarátja volt (ötvenhatban), majd aktív ellensége lett, ezért kiiktatta (ötvennyolcban), illetve hozzájárult a kiiktatásához, míg az időközben fogatlanokká szelídült valamikori kínzói egy részét (Révait, Hegedüst) beemelte a hatalomba, másik részét (Gerőt, Pirost, Péter Gábort…) civilekként kezelte. Ez történelmi tény. Szerintem Kádár (egyebek közt) azért volt nagyhatású politikus, mert távol állt tőle a kicsinyesség, a személyes bosszú.

Ezek az emberek viszont, amíg élnek, félni fognak a „bagázstól”, a Gyurcsánytól, a zsidóktól… vagyis a mocskospiszkosoktól. Ezért akarják őket eszelősen lesittelni.

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 15. | 09:12:26

balbakó | 2010. március 14. | 21:37:25
Gyilkolászni a baloldali "filozófusok" szoktak Lenintől Lukács Györgyig.


Én konkrétan az alábbi hozzászólásra utaltam (illetve a különféle politikai és rasszista indíttatású terrorcselekményekre):

balbakó | 2010. március 14. | 11:20:08
Ez az UD Zrt ügy lényege. Ezért kell Szilvássytól lefelé az egész bagázst sittre vágni.


Ha majd Lenin és Lukács vicsorog így a Népszabadság fórumán („sittre kell vágni az egész bagázst”), akkor majd arról mondok véleményt. Konkrétan.
Nem értem, miért nincs a vicsorgókban némi distinkció? Ti. így önnön magukból csinálnak bohócot. Először azt vinnyogják, hogy sittre vágni a bagázst, majd azt hörgik, hogy a csúnya Lenin és Lukács… vagyishogy mentálisan, esztétikailag azokhoz idomulnak (SAJÁT BEVALLÁSUK SZERINT), akiket egyébként elítélnek.
Erre mondtam, hogy furcsa lelki jelenség.

(folyt. köv.)

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 15. | 09:11:31

balbakó | 2010. március 14. | 21:37:25
… a mocskospiszkosokat ( ez utóbbiak az MSZP SZDSZ prominensei, a filozófusunk szóleleménye, de elfogadom, mert tényleg azok, legföljebb nem írnám egybe, de filozófusok nem bíbelődhetnek helyesírási kérdésekkel)…


Ez nem „helyesírási kérdés”, hanem irónia, mintegy akusztikai megjelenítés. Stilárisan egybeírtam, mert egyben szokták kipréselni magukból a vicsorgók. És éppen hogy nem az én „szóleleményem”, a kopirájt egyebek közt Hofi „Olga néni”-paródiája. „Olga néni”-nek, mint tudjuk, „két baloldala” volt, ezeknek pedig két jobboldaluk van, ám ugyanúgy nyúlszőrös a nyelvük, mint szegény „Olga néninek”.

Deák János | 2010. március 15. | 08:55:51

Tisztelt Balbako Ur!
Tartsa meg maganak tevhiteit es hagyja beken Lukacsot. A nepbiztos olyan dezertor voroskatonakat vegeztetett ki, akik nem akartak a roman csapatok ellen harcolni, megvedeni a hazat. Tudniillik a Tanacskoztarsasag volt a XX. szazadi magyar tortenelem egyetlen igazsagos honvedo haboujat vivo kormanya. Hja, hogy az elso es a masodik vilaghaboruban hany dezertort vegeztettek ki, nyilvan errol elfeledkezik. Hova is vezetett ez a ket haboru?

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 15. | 08:53:04

vakablak | 2010. március 15. | 08:12:06
„Hétköznapok és filozófiák” néven visszatért Szilágyi Ákos dühödt ellensége…


Ha Szilágyi Ákost tehetséges publicistának tartanám, akkor sem tekinteném az ellenségemnek. Számos okból, nem részletezem. Csupán arról beszélek, hogy Szilágyi Ákosnak nem a publicisztika az adekvát kifejezési módja. Valaki (az imént idézett topikon) azzal „mentegette” a múltkor, hogy Szilágyi Ákos kentaurbeszéddel harcol a kentaurbeszéd ellen. Na most, ha így van, akkor Szilágyi Ákos szerintem hülyeséget csinál. Nem dühödten, nem ellenségesen gondolom ezt, hanem csak simán, semlegesen.

Pasinszki | 2010. március 15. | 08:17:47

Árulja el nekem Kedves Szilágyi Úr, miért kell nekem jól megjegyeznem, amit a nemrég letartóztatott terroristákkal kapcsolatban írt! (A nota bene ui. azt jelenti: jól jegyezd meg!)

vakablak | 2010. március 15. | 08:12:06

„Hétköznapok és filozófiák” néven visszatért Szilágyi Ákos dühödt ellensége, korábbi nevén „Ein Gespenst”: http://nol.hu/velemeny/20100213-latszani_is_engedd

Azonos a szókincs, azonosak a fordulatok, a szövegformázás, a pöffeszkedés és a debil okoskodás, visszautal a „spektákulum társadalmára” és meglóbálja József Attilát („hiszen a szerző még József Attilában sem leli a Nagygondolatot”).

Heidekker | 2010. március 15. | 07:48:18

A cikkhez és a ko-kommentelőkhöz:

SzA itt kicsi (nem tudom, finomnak mondatom-e) iróniával kifigurázza ezt a nagy leleplezősdit. Tökéletesen egyetértek vele, hogy ez a lehallgatós sztori humbug. Olyan, mint Drasko robbantásos felvétele. Drasko már az ELTE igazgatósági tanácsának a tagja, talán ott is folytatja leleplező tevékenységét és gyűjti a robbantásos fotókat. Meg a felvételeket.

A cikk egyébként szerintem is gyenge. S ha valaki megkérdezné tőlem, nevezzem meg SzA egyetlen egy erős publicisztikáját, bajban lennék. Álnéven nem akarok ennél többet mondani, hülyézni meg kioktatni főleg nem, csak arra emlékeztetek: SzA azok közé tartozik, akik politikailag-kulturálisan a legszorosabban belesimultak abba a rendszerbe, melyet ma nevezhetünk BKV-rendszernek vagy Nokiás-doboz-rendszernek stb. Ő százszorosan megkapta a maga Nokiás-dobozait. Ez a helyzet, fiúk-lányok. Az ELTE és a kapcsolt körök világában éppúgy megvoltak és megvannak a Hagyók, Baloghok, az Antal Attilák - s akkor még nem is szóltunk a magasabb szintekről.

BKV-értelmiség. Hangsúly: pontosan ennek megfelelő tájékozódás, műveltség és kitekintés jellemzi őket: korábban Princz, most Hagyó a sztár, tessenek megnézni ezeket az istenbarmait.

Ez kellett nekünk 20 év után? Nem csoda, hogy sokan vannak, akik egyetértenek ezzel: 20 évet a 20 évért. Az a gyanúm, SzA ma már sokkal közelebb áll ezen egyetértőkhöz, mint sokan gondolnák.

balbakó | 2010. március 14. | 21:37:25

Hétköznapi filozófiák! Engem vádol köpködéssel, aztán filozófiai magasságokba emelkedik és elmondja, hogy köpködök, vicsorgok. Ő ilyet nem tenne! Pedig, ismét filozófusunktól idézek:reszketnek dühükben, merthogy: nem lesznek képesek a mocskospiszkosokat ( ez utóbbiak az MSZP SZDSZ prominensei, a filozófusunk szóleleménye, de elfogadom, mert tényleg azok, legföljebb nem írnám egybe, de filozófusok nem bíbelődhetnek helyesírási kérdésekkel) lecsukatni. Jut is eszembe: miért nem? Drága filozófus! Gyilkolászni a baloldali "filozófusok" szoktak Lenintől Lukács Györgyig.

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 14. | 19:04:22

roemer | 2010. március 14. | 12:06:58
(Drága bal bakó mester megint köpköd. Csak tudnám, miért itt?)


Szerintem nem az a kérdés, hogy miért itt, hanem az, hogy miért egyáltalán.
Az efféle „köpködés” fura egy lelki jelenség. Legszívesebben megkérdezném róla Szilágyi Ákost, ha olvasná ezt a topikot, nyilván válaszolna is, hiszen a pszichológiához éppúgy nem ért, mint a publicisztikaíráshoz, vagyis minden további nélkül beszélhetne róla.
A kérdés tehát: miért köpködnek, miért vicsorognak, miért akarják a mocskospiszkosokat „húsz évre” ítéltetni, amikor ez nyilvánvalóan irrealitás? Vagyis azért ostobák, mert nagyon úgy tűnik, a mocskospiszkosokat kibillentették a politikai hatalomból (ezzel üzleti kárt is okozva nekik), s aminek örülhetnének felhőtlenül, mégsem teszik, hanem inkább bánatosak nagyon, sőt reszketnek dühükben, merthogy tudják: nem lesznek képesek majd a mocskospiszkosokat lecsukatni (még húsz napra sem), sőt épp az ellenkezője képzelhető el könnyen. Legalábbis akkor, ha nem bírják megzabolázni gyilkolászós kedvüket.
Olyan ez, mintha én megdughatnám Liptay Claudiát, ám nem örülnék a lehetőségnek, hanem inkább erősen „köpködnék” dühömben a Népszabadság fórumán, merthogy én inkább Demi Moort akarnám megdugni.
Érti ezt valaki? Szilágyi Ákos kivételével persze, mert ő biztosan érti, csak nemigen tudja megfogalmazni azt, amit ért.
Szilágyi Ákos valamikor fogalmi dugóba keveredett, s amiből egyszerűen nem bír kikecmeregni.

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 14. | 19:03:04

Lemaradt négykarakter. Így helyes: ... legalábbis publicistaként.

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 14. | 19:01:02

értelmetlenségi | 2010. március 14. | 15:11:59
… senki sehol nem érezheti magát az egyedüllét megnyugtató biztonságában...


Bárhol érezheted magad az egyedüllét megnyugtató biztonságában, már amennyiben valóban arra vágysz. Ha viszont csak beszélsz róla, míg valójában megveszel azért, hogy szervezkedhess, fontoskodhass, a történelem ütőerén tarthasd hüvelykedet stb., akkor nyilván ki vagy téve a különféle sunyiságoknak, lehallgatásoknak, árulásoknak, ármánykodásoknak, besúgásoknak, intrikáknak, megcsalásoknak… Ennen aljasságaidnak is!!! Tudniillik a műsor erről szól. Gondolj csak bele, hányszor voltál magad is besúgó, áruló, a barátodat, szeretődet, apádat, kollégádat… hátba döfő stb!? Hányszor voltál nyálcsöppentően kíváncsi pletykákra, hálószobatitkokra, hányszor adtad azokat tovább (olykor ígéretedet, esküdet megszegve)?
A spicliskedés, az ármány, a csalás nem kizárólag az államhatalom felé irányuló örömtevékenység.


értelmetlenségi | 2010. március 14. | 15:11:59
… bárhol, bármikor mondott, vagy tett, egyszer felhasználható lehet ellene.
Az én olvasatomban a cikk erről szól...


Ehhez nem kell gyönge cikket olvasnod, hiszen a szerző még József Attilában sem leli a Nagygondolatot. A költő ugyanis oly világosan írja le a dolog lényegét, hogy az már közhellyé vált: nem tudhatom, mikor lesz elég ok, előhúzni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg…
Az a különbség, hogy József Attila művész, a verse igazi műalkotás, míg Szilágyi Ákos kókler (legalábbis publicista

Mogyoró | 2010. március 14. | 17:44:49

Megvolt az 5 flekk?
Gratula.
Jó sok betű, jó kis honorárium.

Én meg hülye vagyok hogy elolvastam ezt a szóhalmazt.

értelmetlenségi | 2010. március 14. | 15:11:59

roemer: "Háromféle macska él ma szerte a világon: aki fel volt már mászva a fára, aki fel lesz mászva és aki éppen felmászik."

Pontosabban: és aki éppen fel van mászva - ha már....

Szellemes, csak éppen nem idevaló. Ugyanis a macsekokra ez érvényes volt évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt is, míg a bármikor-bárhol-bárki általi lehallgatás, megfigyelés tényével csak pár éve kell szembesülnie az embereknek. És azért valahol mégis csak félelmetes, hogy ma már senki, sehol nem érezheti magát az egyedüllét megnyugtató biztonságában, és hogy amit bárhol, bármikor mondott, vagy tett, egyszer felhasználható lehet ellene.

Az én olvasatomban a cikk erről szól,továbbá arról, hogy a jogalkotásnak nem az illegális lehallgatást kellene megakadályoznia, mert azt már úgysem tudja, hanem az így megszerzett információk felhasználását kellene elrettentő szigorral büntetnie.

roemer | 2010. március 14. | 12:06:58

"Háromféle ember él ma szerte a világon: aki volt már lehallgatva, aki lesz, és akit éppen lehallgatnak."

Háromféle macska él ma szerte a világon: aki fel volt már mászva a fára, aki fel lesz mászva és aki éppen felmászik. Anyám! És ezek a derék hölgyek, urak reklamálnak, hogy kevés a fizetés.

(Drága bal bakó mester megint köpköd. Csak tudnám, miért itt?)

balbakó | 2010. március 14. | 11:20:08

Ez az UD Zrt ügy lényege. Ezért kell Szilvássytól lefelé az egész bagázst sittre vágni.

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 14. | 09:08:43

Még valami (az egykor Szilágyi-imádó nejem külön kérésére): a publicista szerint „Háromféle ember él ma szerte a világon: aki volt már lehallgatva, aki lesz, és akit éppen lehallgatnak”.

Többféle ember él a világon, nem variálom végig, csak a negyediket (a magamfélét) említem: az olyanféle embert, aki nem volt, nem van és nem is lesz lehallgatva soha. A lehallgatáshoz ugyanis sub rosa viszony szükségeltetik (nem egyedüllevés), én viszont mindig nyíltan kimondtam, amit most is hangsúlyozok (egyedül!): Szilágyi Ákos kutyaütő publicista.
Aki manapság valódi publicistának minősül, az (egyedül) Megyesi Gusztáv. Persze néki is vannak hatalmas balfogásai (pl. azt írja: „huhogni jó” stb.), ám vannak autentikus, művészi erejű cikkei is. Míg Szilágyi Ákos csak a semmit variálja (alternatíve hülyeségeket irkál).
Ez az álláspontom. A magánálláspontom is, részemről ez van elmondva! Mit kezdenének vele a lehallgatók?

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 14. | 08:37:08

Szilágyi Ákosnak nem célja a bizonyítás, azt írja, bizonyítson az autószerelő. Ám az autószerelő nem bizonyít. Az persze tény, hogy Szilágyi Ákos tényként állítja: terrorista csoportot lepleztek le, miközben tény, hogy a leleplezők (rendőrök) nem cáfolják az autószerelő sugalmazását (ő is részt vett a leleplezésben), ami pedig azt jelenti, hogy az autószerelő vagy igazat beszél, vagy hülyére veszi az erőszakszervezetet is (s az birkamód tűri), vagy pedig arról van szó, hogy a rendőrség, a titkosszolgálat – elemi érdekeivel szemben – részt vesz a „spektakuláris” népszórakoztatásban. Agyrém. A titkosszolgálatnak ugyanis nem a szórakoztatás, hanem a dezinformálás áll érdekében. Magyarán: elvileg elképzelhető, hogy az ügy humbug, ám aminek a valódi célja egyáltalán nem a szórakoztatás. Hanem banális titkosszolgálati félrevezetésről van szó. Ha viszont nem, ha Szilágyi Ákosnak igaza van, ha a titkosszolgálat pipogya hülyék gyülekezete, akkor kérdezem: miként lehetséges, amit szintén Szilágyi Ákos állít: a rendfenntartás terrorista csoportot leplezett le. Véletlenül?

Korábban írtam itt (egy másik Szilágyi-cikk kapcsán): elképzelhető, hogy a szerző jó költő (nem értek a költészethez), ám hogy tehetségtelen publicista, az egészen biztos. Fecsegő ember. Szilágyi Ákos aktív része a „spektákulum társadalmának”, szorgos művelője az idiotisztikusan „spektakuláris” népszórakoztatásnak.

Hétköznapok és filozófiák | 2010. március 14. | 08:36:36

„… állítólagosan lehallgatott beszélgetések, amelyeket a nemrég letartóztatott magyar terrorista csoportba szintén állítólagosan „beépült” vagy „beépített” álösszeesküvő hozott nyilvánosságra a minap, zavarbaejtően papirosízűek, politikailag pedig kínosan tendenciózusak…
… a legcsekélyebb bizonyítóerővel sem rendelkeznek… De hát ki mondta, hogy a cél itt a bizonyítás és nem a közvélemény befolyásolása vagy egyszerűen a szórakoztatás?”


Szilágyi Ákos leleplezte a Nagy Humbugot, fölfedezte benne a huncut politikai lukat. Tudniillik a politika eo ipso tendenciózus. Ettől politika: érdekirányultság, akaratirányultság.
Ha viszont az a nagy heurékája Szilágyi Ákosnak, hogy itt politikáról van szó, s nem mondjuk Matyóhímzésről, akkor a szemes szerző az autószerelőben is fölfedezte a szándéklukat (vs. a lukában a tendenciát). Az autószerelő ugyanis expressis verbis jelentette ki: ő bizony politizál. Valamelyik tévériporter kérdésére (van még információ?) ezt mondta: van. A további kérdésre (elmondja?) ezt válaszolta: majd később. Kérdés: csöpögtet? Válasz: igen, csöpögtetek, mert (szó szerint idézem) „fönn akarom tartani a folyamatos érdeklődést”.
Ezt persze lehet csúnya dolognak minősíteni, lehet politizálásnak tekinteni, meg minden, ám ami nem bizonyítja, hogy az autószerelő hazudik. Ha pedig nem hazudik, akkor igazat beszél.

(folyt. köv.)

HIRDETÉS

Bárki megfigyelhet, illetve lehallgathat bárkit bármikor. Ahány kütyü, annyi kis mikrofon, annyi parányi kamera. Csak megpöccintem a zsebemben lapuló kis MP3-at és bármely beszélgetést elsőrendű minőségben rögzíti, anélkül, hogy erről a mellettem vagy velem beszélgetőknek sejtelmük lenne. Mobiltelefonommal akár rejtett kamarás leleplező dokumentumfilmet is készíthetek, és akkor még nem beszéltem a szintén olcsón beszerezhető trükkös technikákról, amilyen a mikrokamerával felszerelt töltőtoll vagy szemüvegszár.

„A telefonos lehallgatásokat nem csak a rendőrségi vagy az állambiztonsági szervezetek gyakorolják ma már – írta másfél évtizeddel ezelőtt Jacques Derrida. – Németországban, mint az újságban olvasom, egyes szabadpiacon beszerezhető készülékek, amelyekből húszezer darabot adtak el, mire a német jogalkotás felocsúdott, nemcsak arra jók, hogy széles hatókörben (úgy 500 méteren belül) minden telefonos beszélgetést lehallgassanak velük, hanem arra is, hogy rögzítsék a beszélgetéseket, ami a magánjellegű kémkedés és zsarolás előtt soha nem látott távlatokat nyit meg.

Mindezek az új technikai-tudományos lehetőségek nemcsak az »otthon« bensőségességét veszélyeztetik, de még önmagunk, személyes létünk integritását is aláássák: többé sehol nem lehetünk magunkban vagy magunk között!” Nincs hát többé magánszféra, bizalmas eszmecsere, magántitok, üzleti titok, ahogy persze politikai titok sincsen. Illetve ha van, csak azért, hogy riválisaink, ellenfeleink, vetélytársaink, irigyeink a szükséges pillanatban nyilvánosságra hozzák őket, vagy hogy bulvárszenzációként, botrányként árusítsák ki a médiapiacon, ahol az ilyesmi kelendő tömegkulturális árucikk, ha ugyan nem tudatosan alkalmazott PR-fogás.

HIRDETÉS

Az idegen fülek és tekintetek számára hozzáférhetetlen terek – magánterek és köztes terek – eltűnőben vannak, a privátszféra egykor szent határait nem (vagy nem csak) az állam sértheti meg a jól vagy rosszul felfogott közérdekre hivatkozva, hanem privátcélokat szolgáló szervezetek és magánemberek is. Még hogy az én házam –az én váram! Alig van hely égen és földön, amely ne lenne bekamerázva vagy „bepoloskázva”. Potenciálisan mindig szem előtt vagyunk és minden szavunk, a legbizalmasabb is hallható. Bárhol szólalunk meg – otthon, szeretteink körében, barátunk kocsijában, étteremben, szűk szakmai körben – most már minden szavunkat annak tudatában kell megfontolnunk, hogy mindenki hallhatja őket, hogy bármikor kihangosíthatják őket, hogy amit mondunk, egy ország nyilvánossága előtt hangzik el. Az állam megfigyelési monopóliuma megdőlt: százezer és százezer rejtett kamera szeme és titkos lehallgatóberendezés füle figyelhet meg mindenkit, úgyhogy – potenciálisan legalábbis – ma mindenki mindenhol megfigyelt és megfigyelő.

A lehallgatott és rögzített, vagy rejtett kamerával filmre vett beszélgetés, illetve esemény leggyakrabban úgy fejti ki zsaroló, lejárató, romboló potenciálját, hogy nyilvánosságra hozzák. (Lám, e tekintetben is mily leírhatatlan a haladás az államszocializmus primitív megfigyelési és lehallgatási rendszeréhez képest, amelynek titkait annyira eldugták, hogy még ma is úgy kell őket archívumok tárnáinak mélyéről felszínre bányászni. Attól kezdve persze már osztoznak minden modern titkok piaci életében.)

Ám a törvénytelen lehallgatás megrendelőjének kilétére csak akkor derülhet fény, ha az általa megfizetett lehallgatókat is lehallgatták, vagy ha a lehallgatás botrányos tényét a lehallgatottak leleplező dokumentumokkal bizonyítják és a lehallgatás megrendelője ellen fordítják. Efféle filmburleszkbe illő szcénákból nem volt hiány a közelmúlt magyar politikai színpadán sem: a lehallgatott lehallgató ugyanaz a szerencsétlen flótás, mint a lelocsolt locsoló a filmburleszk őskorából.

A megrendelők kilétét azonban többnyire homály (vagy legalábbis félhomály) fedi. Olykor éppen a lehallgató személyének fölfedésével burkolják ködbe a megrendelő kilétét. A lehallgató ilyenkor maga lép a nyilvánosság elé, hogy hősileg vagy gyónásszerűen föltárja az „igaz valót” és leleplezze önmagát, ezzel a meghökkentő színrevitellel adva drámai nyomatékot vallomásának és hitelességet a nyilvánosság elé tárt leleplező anyagnak (a lehallgatott beszélgetéseknek). A „tanúságtétel” hitelessége azonban általában csak látszat, amely mögött különféle magánérdekek, állambiztonsági, üzleti vagy politikai célok húzódnak meg.

A magányos(!) lehallgató színre lépésének legvalószínűtlenebb oka éppen az, amit ő nevez annak: önvédelemből, személyes biztonsága érdekében választotta a teljes nyilvánosságot. Úgyszólván belemenekült a nyilvánosságba. Ennél sokkal valószínűbb, hogy bizonyos érdekcsoportok, intézmények, személyek megrendelésére, esetleg fizetség ellenében vagy zsarolás hatására lépett a nyilvánosság elé.

Kivételes esetben az is előfordulhat, hogy kifejezetten világnézeti vagy politikai meggyőződésből, valamilyen „ügy érdekében”, a nyomozás szálait összekuszálandó, „övéit” mentendő tette meg a sorsdöntő lépést. Erről azonban semmit sem tudhatunk, legfeljebb egy újabb leleplezési körben derülhet ki, hogy az önleleplező ennek vagy annak a pártnak, mozgalomnak, összeesküvő csoportnak az aktivistája, híve, bizalmi embere, maga a leleplezés pedig ügyes manőver, provokáció, övéinek szóló figyelmeztetés, félrevezető trükk volt.

A megrendelő elvben éppúgy lehet maga a nyomozó hatóság (mondjuk, ha a nyilvánosságot provokatív céllal használják föl), mint azok, akik ellen nyomoznak (mondjuk, ha az önleleplezés figyelemelterelő vagy félrevezető manőver). De megrendelők lehetnek a konkrét ügyben érintett vagy attól politikai hasznot remélő politikai szereplők is, akiket mondjuk a közzétett lehallgatott beszélgetések kifejezetten kedvező színben tüntetnek fel, és közvetve megvédelmeznek bizonyos politikai vádaktól és sugalmazásoktól (ebben az esetben a leleplező nyilvánosság elé lépésével hitelesített lehallgatások azt a célt szolgálják, hogy a megrendelő politikust vagy politikai pártot meggyőzően leválasszák valamilyen számára kínossá vált jelenségről vagy vele kapcsolatba hozott másik pártról).

A lehallgató „bátor” nyilvánosság elé lépése könnyen elfedheti a lehallgatott beszélgetések hitelességének kérdését, hiszen ma már egy gyermek is játszi könynyedséggel inszcenírozhat lehallgatott beszélgetéseket, kívánság szerinti tartalommal, előre megírt és betanult szövegek „kihangosításával”. Nota bene: azok az állítólagosan lehallgatott beszélgetések, amelyeket a nemrég letartóztatott magyar terrorista csoportba szintén állítólagosan „beépült” vagy „beépített” álösszeesküvő hozott nyilvánosságra a minap, zavarbaejtően papirosízűek, politikailag pedig kínosan tendenciózusak, a felvétel forgatási szituációra, az elhangzó párbeszédek pedig forgatókönyvi dialógusokra emlékeztetnek, azon túlmenően, hogy természetesen a legcsekélyebb bizonyítóerővel sem rendelkeznek. Választási kampány idején különösképpen nem. De hát ki mondta, hogy a cél itt a bizonyítás és nem a közvélemény befolyásolása vagy egyszerűen a szórakoztatás?

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    28 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS