belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
17. csütörtök

Malév-Magyarország

Gáti Mariann| Népszabadság| 2012. február 9. |58 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Ohhhó | 2012. február 13. | 23:46:43

Kedves Gáti Mariann! KÖSZÖNJÜK!
Megindítóan hiteles, fontos, nagyszerű írás!
Kötelező olvasmányává tenném egy valódi nemzeti párbeszédnek.
Egyébként soha nem volt alkalmam repülni, de különös módon, a megmondók által le-kádár-huszározott, hivatásában megalázott tűzoltóként, mintha rólam is szóltak volna sorai. És még sokan másokról is, akik számára az elkötelezettség nem manipulációs jelszó.
Majd alkalomadtán dicsérje meg a Havas valamelyik sikerültebb írását, mert a dolog rendje mégiscsak az, hogy a jobb tollú dicséri a szerényebb képességűt és nem fordítva! ;-)

aladi1 | 2012. február 13. | 17:37:02

"katarakt | 2012. február 9. | 15:56:19
Most olvastam, hogy "Aláírta a szükséges megállapodásokat a Ryanair a Budapest Airporttal és a magyar kormánnyal, jövő pénteken indulnak a járataik." Ilyen gyorsan ment? Aha."
Ilyen gyorsan ment, igen, a Ryanair egy igazi kapitalista... Aki kapja, marja. Nekem mondjuk jó, mert BP-Memmingen között is repülnek péntektől, amit én rögtön ki is használok egy hétvégi budapesti kirándulásra - oda-vissza 9 euróért. Igaz, kicsit szégyellem magam (mint megrögzött autó-és vasuti utazó), de én is kapitalista vagyok és kihasználom, ha egyébként nem is mennék, de ilyen olcsón nem tudok ellenállni... Persze csomagot nem viszek:)

pietnik | 2012. február 13. | 08:33:17

Akármilyen csődje van a rendszerváltás utáni kormányoknak,akkor is ide kell bőgni,hogy az igazi csőd az a szocializmus?!
Ha az csőd volt akkor "ez" mi!?Whammi,elmondod?!

speci-alone | 2012. február 12. | 08:49:50

Szomorú és szép írás. Köszönet érte.

opi064 | 2012. február 10. | 21:38:34

Kedves Mariann! Nem vagyok (sem voltam) a Malév család tagja, repülni is csak egyszer repültem életemben ( fájlalom, azt sem Malév géppel),ennek ellenére a repülés szerelmese vagyok, a fél szemem egész nap az égen jár, mikor, milyen járatot, típust látok. Rendszeresen jártam ki Ferihegyre (azért sem Liszt Ferencet írok!!)a 31R végére a patakparthoz gyönyörködni, fotózni a landoló gépeket. Mélyen átérzem a drámát, amit gyönyörűen megfogalmaztál, a múlt hét péntek óta gyakorlatilag a gyász, a világvége, és a düh tölti ki a lelkemet. Jómagam is végigmentem egy hasonló drámán, csak kicsiben (egy remek, családiasan működő kamionos cég bezárásával kapcsolatban). Így hát személyesen köszönöm meg az írásodat (bocsánat a tegezésért), mélyen megérintett, könnyeket csalt a szemembe! Remélem történik valami csoda és visszatér a flotta, legalábbis egy része Shannonból és újraindul a Nemzeti Légitársaságunk.

gézabá | 2012. február 10. | 16:38:59

kiskutyuli | 2012. február 9. | 15:24:38

Válasz, az; "Egyszerűen nincs semmilyen logikus magyarázat arra miért kellett megszüntetni a céget." c. elméleti kérdésre.
Azért, mert Oszkó Péter egy konkurens légitársaság igazgatótanácsának tagja.
Az az Oszkó Péter, aki pénzügyminiszterként mélyen belelátott az ország pénzügyi-gazdasági helyzetébe.

Ha lett volna 1990-ben egy abszolút vesztes forgatókönyv, hogy hogyan nem szabad ezt az un. rendszerváltozásnak nevezett átalakulást végig csinálni, azt az Ország (választott vezetői "irányítása" tevékenykedései által) messze alulmúlta.
Jelenleg Hegyeshalomnál ki lehet írni a belépők tájékoztatására; Ez az az Ország ahol a normális dolgokból semmi nem működik.
Ki itt belépsz ...
Az eddig lezajlottak alapján meglepő, hogy az országban még béke van.

tapolcai | 2012. február 10. | 15:23:48

Nekem sajnos egyre gyakrabban csak az jut az eszembe, hogy: ez az a ház, ahol semmi sem változik...

pasas | 2012. február 10. | 11:11:47

Kedves Gáti Mariann! Ez egy tisztességes írás.
Örülök, hogy ilyen is van.
A MALÉV megszűnésével a többség szegényebb lett. (A kisebbséget (!) pedig örök homály fogja fedni. )
Egy olyan országban, ahol 23 év alatt képtelen a politikai elit egy működőképes állami céget kialakítani, ott két dolog lehetséges:
- a politikai elit alkalmatlan erre a feladatra;
- vagy a magyar állampolgárokkal bármit meg lehet csinálni.

Hunne1 | 2012. február 10. | 10:36:31

Ha jol tudom a Swiss air hasonlo cipöben jart ott a volt igazgato több eves börtönbüntetesre lett itelve

Hunne1 | 2012. február 10. | 10:26:17

Több mint ezer ev nem volt eleg ahoz hogy az orszagag tönkre legyen teve
voltak Tatarok Törökök Habsburgok, Fasisztak, Oroszok,stb,most megoldjak erkölcstelen Magyar poltikusok es kapzsi un.üzletemberek ezt a kerdest par ev alatt

GaborR | 2012. február 10. | 09:27:10

Nagyon elszomorito es meghato iras. 2004 ota szakad le az orszag a regiotol, eloszor azon dobbentem meg, hogy a Szlovakok moge szorultunk, azota mar ne erdemes szamolni. Semmin nem ereztette velem annyira az eddigi rendszerek kudarcat, mint a MALEV csodje. Ez nem egy unalmassa valo ujsaghir egy sikertelen IMF targyalasrol, rossz torvenyrol, ez egy korszak vege. A dilettans csalo elit muvere felkerult a korona, rozsdas drotbol, kepletesen egy rakas ertektelen szemet az egesz orszag, sok foldonfutova tett aldozattal es az ertelmi fogyatekos bortonbevalo felso tizezerrel, akikhez hasonlo alja nepseg MSZP-SZDSZ-Kisgazdak-Fidesz, stb bandaja (bar korrupcio mashol is van) a vilagon keves orszagban van. Elvesztettunk 50 evet, aztan 23-at, es meg hanyat fogunk?

Hosszúszárny | 2012. február 10. | 08:33:38

Ez egy igazi földhözragadt ország.

gjokkel | 2012. február 10. | 07:55:41

Le kéne már zárni a Malév-siratást. Volt, összedőlt. Nem most dőlt össze, nem is tegnap.

Ugyanakkor a sok könnyesszemű kommentelő inkább most nyissa meg bölcsessége elapadhatatlan kútfejét, és mondja meg, mit kellene csinálni, hogy a BKV ne jusson ugyanerre a sorsra.

Ne utólag osszuk az észt, kéremszépen.

Taskent | 2012. február 10. | 07:14:34

Koszosok...

Ezeket rövidesen főtt csigaként húzzák ki házaikból, TEK ide, vagy oda...

bibi | 2012. február 10. | 06:56:31

Bandi16 | 2012. február 9. | 10:42:17

A szokasos zsebturka...
1. A pilotak bere sohasem erte el a ny-europai szinvonalat. (Tudom, lelegezteto gep...)
2. Nem kellett lenyegesen kevesebbet dolgozniuk, mint a konkurens vallalatoknal. (nem is volt erdekuk kevesebbet repulni, hiszen a repultoratol is fugg, mennyi lesz havonta a zsebukben...)
Boven kirepultek a maximalisan engedelyezett oraszamot.

vukvuk61 | 2012. február 10. | 06:51:31

kékharis

Megemelem a kalapomat a pilóták előtt,de.......
Minden társadalomban különböző munkákat kell elvégezni.Azt a betont is fel kell takarítani,amiről felszáll az a gép.(Taszáron még porszívózták is a betont Krazokkal)A kenyeret is meg kell sütni,a laborba is menni kell,a németórát is le kell adni.Tehát ki-ki a helyén legyen.Nem lehet mindenki marketing manager!
Pilóták közt dolgoztam egy ideig,vadász pilóták között.Annyira szerették a munkájukat,hogy fillérekért képesek lettek volna repülni.az hogy átlag felett fizették őket hab volt a kávén..:-)én is olyan munkát végeztem,amit nem cseréltem volna semmire,s ez a fontos,hogy megtaláljuk a helyünket.

kékharis | 2012. február 10. | 00:15:20

Bandi16, az, hogy a magyar pilóták bére elérte a nyugat-európai színvonalat, teljesen természetes. Mert a munkájuk és a felelősségük ugyanaz volt. Egy Boeing értéke az egész világon annyi, amennyi, és ott ül benne x ember, akiket élve haza kell vinni. A tudásuk egyébként magasan az átlag feletti. Az pedig, hogy "lényegesen kevesebbet kellett dolgozniuk", netto baromság. Annyit dolgoztak, amennyit a nemzetközi szabályok engednek. Ülj le, egyes.

kiskutyuli | 2012. február 9. | 22:17:20

bpredwing | 2012. február 9. | 22:10:28

Az állam vesz bele, ennyi.

bpredwing | 2012. február 9. | 22:10:28

kiskutyuli | 2012. február 9. | 15:24:38

Egyszerűen nincs semmilyen logikus magyarázat arra miért kellett megszüntetni a céget.


Az lehet magyarázat hogy üres tankkal nem lehet repülni?

klanhaboru | 2012. február 9. | 22:10:14

Köszönet a meghatóan szép és teljes írásért!
Végig együtt éreztem minden betűjével.
Én is otthon éreztem magam, amikor MALÉV fedélzetre szálltam. Nekem is egy csepp Magyarország volt.

chili | 2012. február 9. | 20:11:22

ja, ne felj, ott volt a millenarison..

cacej | 2012. február 9. | 20:09:19

Én is csatlakozom azokhoz, akik megköszönik a MALÉV minden dolgozójának kedvességét, szakértelmét, türelmét. Magam is jónéhányszor utaztam MALÉV gépen, és mondhatom, a legszőrözőbb utas sem találhatott kívánnivalót.

Még valami. Az utas számára csak az utaskísérő látszik, a pilóta csak annyiból, hogy nem zuhan le. Van néhány pilóta ismerősöm, és tudom, hogy a magyar pilótáknak igen jó nemzetközi hírük van.

dvhr | 2012. február 9. | 19:06:28

Jut eszembe: mi van a miniszterrel, aki a nevét is papirból olvasta fel a meghallgatásán? Látta mostanában valaki?

medve1942 | 2012. február 9. | 18:44:14

Ritka szép írás. Ha belegondolok, hogy először 64-ben bőgtem bele a "pesti" kávéba egy zötyögős Ha-Lia fedélzetén...
Naiv kérdés: ha a Lufthansa meg tudta venni az Austrian Airlines-t, nem kellene neki esetleg egy helyrerázott Malév is?

ampulla | 2012. február 9. | 17:35:45

Akárhányszor külföldön voltam, visszafelé a reptéren, amint megláttam, hogy leszállt a Malév gépe,ami visszahozott, megnyugvás volt a számomra. Az már olyan volt, mintha otthon lettem volna.Jó volt hallani a magyar köszönést, látni a hazai újságokat. Az egész annyira megnyugtató volt. Mindig biztonságban éreztem magam. Nagy kár, hogy így alakult és ez a kellemes érzés már nem jár át ott messze, ahol pedig nagyon jól esik.

horst_wessel | 2012. február 9. | 17:34:22

Engem 1986-ban rúgtak ki, nem a MALÉV-tól, hanem az LRI-től, de egy iparági, külföldi globálmultinál landoltam mint zsoldos, ott húztam le közel 20 évet : tudom mi vár Önökre. Magukba fogják pucolni a cipőjüket a kisfőnökök és az utasok. Annyit azért hozzátennék, hogy a megszállottakon kívül a MALÉV-hez először az ÁVO-sok érkeztek, majd a BM-esek, az MSZMP KB Központi Bizotság tagjainak hozzátartozói, majd a Kisgazdák, KISZ-esek, végül a kékmadaras szadisták (gyengébbeknek: SZDSZ), raboltak, raboltak, raboltak. Továbbá a MALÉV vásárlóerő paritáson NAPI 60-65 MFT veszteséget "termelt" az elmúlt 50 évben, igazi szocialista nagyvállalat maradt múlt péntekig. Komplett családi vállalkozások épültek rá, kihalásos alapon. Apró kiegészítés : a gyorsforgalmi utat nem a Wermacht építette.

Whammy | 2012. február 9. | 16:48:08

hfakos,

Igen, szerintem is vannak dolgok, ahol nem piacgazdasági megfontolások kellenek. Ilyen például az egészségbiztosítás szerintem (az egészségügyi szolgáltatás már nem).

De a Malév pont olyan, amit ha ésszerűen, az ország érdekeinek megfelelően adnak el, hosszabb távon hasznot hozott volna. És persze vannak sikeres privatizációk is - csak most nem erről szól a fáma. És mi magyarok sokszor elfelejtjük, hogy azért is kell többet fizetni egy szolgáltatásért, mert a minőség sok beruházásba kerül. Le lehet rohasztani a vízszolgáltatást, az áramszolgáltatást alacsony díjakkal, de majd rossz minőségű vízet kapunk, meg gyakrabban lesz feszültségingadozás és áramkimaradás.

Egyébként nem a piacgazdaság megy tönkre - ennek a rendszernek a hátránya a ciklikusság. Sőt pont ott van az igazi gond sokszor, ahol nem hagyják érvényesülni a piaci hatásokat (too big to fail). Majd kikerül ebből a ciklusból is a gazdaság. Az igazi bukás a szocializmus - nézd csak rá az éhező Koreára.

katarakt | 2012. február 9. | 15:56:19

Most olvastam, hogy "Aláírta a szükséges megállapodásokat a Ryanair a Budapest Airporttal és a magyar kormánnyal, jövő pénteken indulnak a járataik."

Ilyen gyorsan ment? Aha.

kiskutyuli | 2012. február 9. | 15:26:17

Az pedig, hogy az áfabevételekkel együtt volt csak ennyire nyereséges részletkérdés!

kiskutyuli | 2012. február 9. | 15:24:38

Egyszerűen nincs semmilyen logikus magyarázat arra miért kellett megszüntetni a céget.
Gazdasági mérlege jócskán pozitív volt, tényleg az egyik legmebízhatóbb, legminőségibb, legbiztonságosabb légitársaság volt Európában.
Előre vitte a turizmust, megismertette mindenkivel külföldön is hazánkat(néhány hungarikumot és a vendégszeretet mindenképp), ráadásul nagyon pozitív képet kapott róla már az első pillanatban.
És ehhez jön még hozzá a kiváló személyzet és az érzelmi része a dolognak, amiről Gáti Mariann és néhány hozzászóló is írt.

Nekem az a sanda gyanúm, hogy ez talán valamifajta titkos feltétele volt annak, hogy az IMF szóbaálljon velünk. Ilyet még a leghülyébb politikus sem tenne, hogy saját maga alatt vágja a fát.

hfakos | 2012. február 9. | 15:23:31

Whammy, latom on is az un. piacgazdasag fantazmagoriajat hirdeti, annak ellenere, hogy az orrunk elott fuccsolt be (lasd gazdasagi vilagvalsag, nyugati bankok, vallalatok kozpenzbol valo kimentese, too big to fail, stb.). Nem tagadom, hogy rosszul volt menedzselve a ceg, mint minden mas ebben az orszagban, mar 20 eve. Tudomasul kellene venni, hogy sok mindent nem lehet un. piaci alapon mukodtetni, plane egy ilyen legatyasodott orszagban. Ilyen az egeszsegugy, felsooktatas, tomegkozlekedes. Amugy a nullszaldo is eleg egy allami ceg eseteben, nem kell feltetlenul profit. Ami a vilagnak ertelmet ad, csalad, kozossegek, stb., az nem 'piaci'/verseny alapon mukodik. Cooperation instead of competition, de ezt az orruknal, illetve a penztarcajuknal tovabb nem lato kapitalistak ugysem ertik.

katarakt | 2012. február 9. | 15:21:40

De miért kellett volna eladni? Ha mások haszonnal tudták volna üzemeltetni akkor mi nem?

Kibic | 2012. február 9. | 15:21:40

Remek iras - oszinte, meghato es elgondolkoztato. Minden egyutterzesem a most utcara kerult es kerulo alkalmazottaknak. Sajnos segiteni nem tudok nekik, barmennyire szivesen tennem. Szamtalanszor repultem az elmult kb. 30 evben Malevvel (is) Budapestre. Valahogy atokkal vert utvonal volt ez - az SAS kivonult, a Skyeurope csodbe ment, a Sterling csodbe ment es most a Malev is csodbe ment. Az utobbi ketton jegyet is vesztettem. A Malev csodje elott napi 2 jaratot uzemeltetett, ma jelentette be a Norwegian, hogy a heti 4 jaratat 6-ra boviti a Malev csod utan.. Megvaltozott a repules, tomegszallitas folyik, hajtjak a nepet mint a csordat - a fordulasi ido 25-35 perc. A Malev nem tudott eletben maradni ezen a piacon. Vezetoi es politikus fonokeik keptelenek voltak meglatni az idok valtozasat, mert nem ertettek a szakmahoz - tragediahoz vezetett. A "keselyuk" mar tepdesik a tetem husat. Egy korszak lezarult.

Whammy | 2012. február 9. | 15:14:11

Nem szó sincs arról, hogy bárkiben magyarellenesség lenne a Malév szétverése okaként. Egyszerűen elmenedzselték ezt a vállalatot is, mint sok minden mást az országban. A céget 15 éve el kellett volna adni valamelyik multi társulatnak, aki megtartotta volna az értékes márkanevet és Budapestet KKE-i központtá alakíthatta volna. De nem, kellett az ingyenút, a mutyi meg az értelmetlen költségnövelés. Ennyi.

Egyébként még lesznek itt meglepetések. Mi például a világ legtermészetesebbjének vesszük, hogy a BKV utasokat szállít. Jól emlékszem a 90es évekre, amikor a volt szocialista országok tömegében tönkrement a tömegközlekedés. Helyette a volt Szu országokban beléptek magánvállalkozók, kisbuszokkal szállították az utasok, persze nem alacsony áron. Szóval meddig tartjuk a homokba a fejünket? Meddig engedhetjük meg a bliccelést, az értelmetlen jegyrendszert, a dolgozók, nyugdíjasok ingyen utazását? Vagy ennek is csődöt kell mondania, esetleg néhány száz embernek egy metrótűzben meghalnia?

Dikics | 2012. február 9. | 15:09:05

Köszönöm ezt az írást, kedves Gáti Mariann!

Az kétségtelen, hogy a meglévő személyzettel, bázissal és útvonal engedélyekkel (kétoldalú megállapodásokkal), időben lépve, azonnal lehetett volna alapítani egy új, magyar légitársaságot, péntekről szombatra. Nem tették, akik tehették volna... [Csak zárójelben: az útvonal engedélyek értékesíthetők.]

hfakos | 2012. február 9. | 14:52:41

Kedves Gati Mariann. Irasa remek, nincs mit hozzatenni, talan csak annyit, sokan vagyunk meg akiknek ugyanigy faj hazank es gazdasaganak tonkretetele. Ugy latszik nalunk mindent szet kell verni ami, akar csak neveben is, magyar. Az irmagjat is fel kell szamolni ebben a szerencsetlen orszagban ami rank, magyarokra, s kulturankra, beleertve az ipari/gazdasagi kulturat is, emlekeztetne. Nehogy mar valaki magyar zaszlot lasson egy gep farkan Ferihegyen, akarom mondani a Liszt Ferenc repteren. Jobb lesz a Wizz Air (mi a joistent is jelent ez?) bugyilila gagyija. Szegyen, kinyilik a zsebemben a bicska. Vegezetul annyit, koszonet a MALEV jaratokert, sokszor utaztam onokkel. Amikor az USA-bol hazaterve MALEV gepre kerultem az utolso szakaszon, mar mindig nyugodt voltam mert tudtam, ha ne adj isten le is zuhanok, honfitarsaim kozott, magyar zaszlos gepen, hazafele repulve tortenik. Fura es talan szentimentalis, de akkor is igy volt. Ezt a Wizz Air vagy barmelyik masik fapados gagyi nem tudja nyujtani. Kell egy nemzeti legitarsasag, kell egy MALEV. Remelem feltamasztjak.

katarakt | 2012. február 9. | 14:48:25

értelmetlenségi | 2012. február 9. | 13:47:01

Telitalálat!
"...akik szándékosan (ismétlem: SZÁNDÉKOSAN!) tesznek tönkre magyar cégeket, hogy aztán azokat - vagy a piacukat - bagóért a haverok kezére játsszák, persze zsíros jutalékért."

Ez folyik a módszerváltás óta. Csak most már lassan nincs mit elherdálni. Most jön az emberek nyugdíjpénze, a rokkantak, öregek, betegek és általában a kisemberek pénze.

pawpar | 2012. február 9. | 14:20:36

"Tragikomikus, hogy az a politikai erő kényszeríti földre a nemzeti légitársaságot, amely a 15 milliós magyarság víziójával az egész világra kiterjeszti képzeletbeli országhatárait. Egy nemzeti zászlóval kevesebb az égen, az ég meglesz nélküle."

Ráadásul, ha igaz, 3 milliárddal, és mindenféle egyezményekkel támogat egy ír központú légitársaságot, hogy az minél jobban megkaparinthassa a MALÉV piacát.
Ahelyett, hogy még időben létrehozott volna egy új nemzeti légitársaságot, átmentve ide a Malév értékeit (szakértelem, repülési engedélyek, tranzitforgalom, repülőtéri bázis, stb.).

cacej | 2012. február 9. | 14:20:27

értelmetlenségi | 2012. február 9. | 13:47:01

Lehet, hogy igazad van, bennem is felmerült ("...tesznek tönkre magyar cégeket, hogy ... bagóért a haverok kezére játsszák,..."). Lehet, hogy üldözési mániánk van?

Van egy másik variációm is (ez se jobb): Egyszerűen ügyefogyottak voltak. Mármint a jelenlegi kormány.

Ha még nem olvastad, és van időd:
http://oszko.hvg.hu/hvg/malev-i-baljos-arnyak/
http://oszko.hvg.hu/hvg/malev-ii-partdroidok-es-klonjaik-haboruja/
http://oszko.hvg.hu/hvg/malev-iii-a-birodalom-felfalja-gyermekeit/

(balumedve | 2012. február 9. | 12:07:48)

pawpar | 2012. február 9. | 14:10:37

Bandi16 | 2012. február 9. | 10:42:17

"Ugyanakkor az elmúlt napokban nagyon kevés szó eset arról, hogy egy olyan cég szűnt meg, amelyet az állam évek óta milliárdokkal támogat (adópénzekből), ahol a pilóták éveken át rendszeresen sztrájkoltak azért, hogy a magyar átlagnál többszörös bért kapjanak (a bérük elérte a nyugat-európai színvonalat), és ahol ezért a bérét lényegesen kevesebbet kellett dolgozni mint a konkurens vállaltoknál."

Valószinüleg igazad van, de a cikkírónak biztos, amikor azt írja: "Pedig boldog-boldogtalan hozzájutott kedvezményes utazásra jogosító ID kártyához. Ők voltak azok, akik feltétlenül tudatni akarták velünk, hogy a vezérigazgatóval teniszeznek, vagy egy IG-taggal vitorláznak. Vitte a pénzt az értelmetlen sajtókampány, ostoba reklámok, de a tálcákon egyre kevesebb volt az ehető. Utast nem hozott, de az aktuális holdudvar nagyot kaszált. Tudtuk, hogy azért kell az átázó hányózacskót dugdosnunk az ülészsebbe, mert valakinek a valakije… Azért kínáltuk azt, és csak azt a bort, ásványvizet, mert valakinek a valakije… De még gépeket is politikai alapon lízingeltünk, hogy néhány év múlva nagy ráfizetéssel szabaduljunk meg tőlük."

A pilóták is kihasználtak egy helyzetet, meg a bennfentesek is. A pilótáktól kevésbé sajnálom.

értelmetlenségi | 2012. február 9. | 13:47:01

A MALÉV - és a cikk - kapcsán nem meghatódni kellene, hanem korbáccsal kikergetni ebből az országból azt a sok sötét alakot, akik szándékosan (ismétlem: SZÁNDÉKOSAN!) tesznek tönkre magyar cégeket, hogy aztán azokat - vagy a piacukat - bagóért a haverok kezére játsszák, persze zsíros jutalékért. Ez történt most is MALÉV-val; nem véletlenül lapul a Fidesz-kormány, mint a sz@r a fűben, és nem véletlenül lobogtatja az idióta pofájú elszámoltatási kormánypiszkos azt a bizonyos "titkos záradék"-ot.

Nem könnyek kellenek ide, emberek, hanem felszedett és elhajított kockakövek, és ha az sem használ, akkor puskagolyók....

cacej | 2012. február 9. | 13:31:31

katarakt

Lehet egy állami vállalatot gazdaságosan üzemeltetni, ahogy írod. Sajnos eddigi tapasztalataim szerint mégse megy. És még nem láttam jól működő állami céget. Az okokat már Te leírtad.

katarakt | 2012. február 9. | 13:12:48

Kiváló és megható írás. Utasként, emberként együtt könnyezem a cikk szerzőjével. Sosem felejtem el legelső repülőutam. Malév Tu-154-essel Moszkvába, 1980-ban. Igenis, volt annak egy vissza nem adható érzése amikor az ember távoli helyeket bejárva Malév gépre szált New Yorkban vagy Amsterdamban. Talán még némi tartást is adott, hogy lám kicsik vagyunk de gépeink járnak. Mindez most örökre elveszett.

Mindenkinek igaza van aki szerint veszteséges vállalatot nem szabad üzemeltetni. De mindenki óriásit téved aki kihagyja az emberi tényezőt. A jó hozzáállást és a lelkesedést. A jó munkahelyi légkört. A közösségi szellemet nem helyettesíti a „teamwork” vagy a „slide show presentation”.

Senki nem tud meggyőzni arról, hogy egy állami vállalatot nem lehetne gazdaságosan futtatni. Csak éppen hozzáértőket kellene a vezetésbe ültetni és a napi politikát távol tartani. Pláne nem hozzá nem értő csókosokat ilyen módon kifizetni.
Tényleg csak ennyire vagyunk képesek? Ha minden közös értékből kiforgatjuk magunkat akkor miért csináljuk az egészet?

cacej | 2012. február 9. | 12:58:12

Mély tiszteletem, kedves Gáti Mariann. gétébé (2012. február 9. 11:53:11) leírta már azt amit hozzátennék, fölösleges még egyszer.

Ami az évi 10/20/30 mrdFt veszteséget illeti az a benyomásom, hogy nem igaz. Lehet, hogy, ha csak a MALÉV-ot nézzük, valós, de vannak olyan bevételi vonzatok, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem (pl. országimázs) forintosíthatók. Nagyon sokáig tartana, amíg egy (szakértő) csapat kivizsgálná, hogy országos szinten mi éri meg jobban, a MALÉV léte, vagy nemléte. Jómagam nem rendelkezem adatokkal.

Nekem a Forma 1 jutott eszembe. Volt nagy botrány valamikor, hogy a Hungaroring vastagon veszteséges. Igaz, de a magyar futam, országos szinten, (akkor is) pozitív (volt).

Lehetne még sok példát sorolni.


thestones | 2012. február 9. | 12:55:54

Kedves Gàti Mariann! Csatlakozom az elözö hozzàszòlòkhoz ès dicsöitem az ön - tiszta szivböl szòlò iràsàt!
Mivel èn 1979-ben jöhettem elöször M-orszàgra (13 èvvel ezelötti tàvozàsom òta)ès Malèv gèppel jöttem, elkèpzelhetö, hogy mèg talàlkoztunk is!
Sohasem felejtem el, hogy abban az idöben önök megkinàltàk az utasokat (nem volt business class) pàlinkàval! Ezt nagyon kedvesnek talàltam! Arra is emlèkszem, hogy a gèpen meleg csirkepaprikàst kaptunk! Fantasztikus szerviz volt! Termèszetesen ez - ugyanugy mint a többi lègitàrsasàgoknàl - szinte teljesen megszunt!
Mindenkèppen csak tisztelettel gondolok önökre, mert - pedig nagyon sokat repultem èletemben, sok tàrsasàggal ès sok orszàgban - mindig a legjobb szervizt kaptam önöktöl! Az a vàllalat, amely elveszit ilyen alkalmazottak, mint ön is, az mindig szegèny marad!

tapsi | 2012. február 9. | 12:55:04

a malev milliardokat fitetett be ado és jarulokok formajaban az allamkasszabba. valahol azt olvastam 108 milliardot evente...

kozel haromezer embernek volt munkalya es tobb tucat vallalkozas tudott mukodni beszallitokent.

ennek vege! de vege a homokozonak is! ezt a vallalatot is a politikusok tettek tonkre mint oly sokat... gratulalok hozza!

kiskutyuli | 2012. február 9. | 12:52:10

Nezvál Béla | 2012. február 9. | 12:33:03

És mennyi pénzt is hozott évente közvetlenül(!) az államkasszába? 80-100Mrd Forint
Na ez az, amit ezután majd adóból kell beszedni az államnak és ezt tényleg mindenki fizetheti!

Nezvál Béla | 2012. február 9. | 12:33:03

Az egész ország teljes lakossága fizette az évi 10-15 MILLIÁRD forintos ráfizetést, hogy legyenek.
Hány százalék használta a NEMZETI LÉGITÁRSASÁGOT ???????
Piacgazdaság van, és nem mi akartuk !
Eddig, akit megkérdeztem a korosztályomból, hogy miért vonult nagy táblákkal anno, hogy RENDSZERVÁLTÁST AKARUNK, mindenki azt válaszolta, hogy akarta A ROSSEB !!!

Daniel Defoe | 2012. február 9. | 12:10:49

Csodálatos, megható írás, a szerző szíve-lelke minden fájdalmát magában hordozza. És valóban, egy meggyötört, jobb sorsra érdemes nemzet egyik halálsikolyát jelképezi a Malév (vagy ahogy külföldön hívták, Malev, ékezet nélkül, ásan ejtve) végzete. Ez az írás azt mutatja, hogy az ember még a legrosszabb körülmények között is képes hinni, remélni, míg végül mindenét el nem veszik tőle. Azt írja, a Malév az élete, életük volt az ott dolgozóknak. Tehát most elvették az életüket, meggyilkolták álmaikat, vágyaikat. Szerencsére sok-sok szép emlékeiket nem vehetik el tőlük soha. Csak a jövőjüket. Együttérzek a Malév valamennyi dolgozójával, szívből kívánom, hogy mihamarabb találjanak munkát és képesek legyenek feldolgozni ezt a veszteséget. Mint ahogyan a mintegy kétezer egykori Nokia-dolgozónak, akképpen az országnak is ezt kívánom.


balumedve | 2012. február 9. | 12:07:48

Kiváló írás G.M.-től. Sugárzik belőle a szakmai hozzáértés és a szakma, a repülés és a fedélzeti munka szeretete.
A politikai beavatkozásokkal és a nehéz gazdálkodási körülményekkel kapcsolatos megállapításai közül sokkal egyetértek másokkal meg nem.
Objektívebb kép O.P. hármas blogbejegyzéséből rajzolódik ki a Malév gazdálkodási körülményeiről, a politika szerepéről, stb:
http://oszko.hvg.hu/hvg/malev-i-baljos-arnyak/
http://oszko.hvg.hu/hvg/malev-ii-partdroidok-es-klonjaik-haboruja/
http://oszko.hvg.hu/hvg/malev-iii-a-birodalom-felfalja-gyermekeit/
Ezek mondanivalójából világosan érzékelhető a fideSS felelőssége első kormányzásuk idején, illetve ellenzéki korukban, és a ~ 20 hónapos gazdálkodási dilettanizmusuk, verbális semmitmondásuk.
A legundorítóbb a horthysta, újfasiszta ámokfutók azon törekvéssorozata, benne Budi otrombasága amellyel a politikai/gazdasági semmittevésükről és baklövéseikről elterelendő a figyelmet ismét feltették az elmútnyóc(tizenkét)év végtelenített DVD-jüket.

gétébé | 2012. február 9. | 11:53:11

Gratulálok Gáti Mariann!
Büszkék lehetnek magukra. Mindent megtettek, hogy a Malévval repülni jobb legyen, mint bármi mással. Az egyszerű utas is vendégnek érezhette magát, ami azért nagy szó.
Írása könnyekig megható. Megható, mert Ön ebben az írásban közösséget vállalt mindazokkal, akik a munkájukat hivatásként folytatják, legyen az bármi, és nem képesek, egy modernnek hazudott szemlélet kalandorságra buzdító, a harácsoló tőkét bármi áron kiszolgáló munkavégző emberrobotokká lenni. Kiváló példája ez a hűségnek, a kitartásnak, a megalapozott szakmai felkészültségnek. Érthető az elkeseredése kiveszésre ítélt fajtánk eltűnését látva, ahogyan a naponta új és új szakmát tanult egyedek rátermettségükkel elöntik a munkaerő piacot, hogy kiszolgálhassák új uraikat, azok kénye és kedve szerint. Tombol a szakmai megalapozatlanság, polihisztor a fél ország, miközben Malév – Magyarország lettünk!

Jager László | 2012. február 9. | 11:38:45

Jöhet a reflux,hogy 1 kicsit desztilláljunk is!
Mondhatnám rektifikáció.
Vélemények frakcionálva.
J.L.

borosspet | 2012. február 9. | 11:29:35

"Ha őszinték akarunk lenni legalább magunkhoz, látnunk kell, a Malév agóniája nem az utóbbi másfél év, de nem is az azt megelőző nyolc története. A métely alighanem már a kezdetekkor megtámadta, és soha nem engedte gyógyulni. A kór neve politika, nem balos és nem jobbos. A Malév remek homokozó volt minden oldal számára.

Azt mondtuk, a cég olyan kicsiben, mint nagyban az ország. Láttunk mindent, hallottunk mindent, véleményünk is volt, de senkit nem érdekelt. Asszisztáltunk a sorozatos vezérváltáshoz, időről időre vonultunk a hangárba az állománygyűlésekre, hogy végighallgassuk, hogyan tervezi az aktuális mágus felszállópályára állítani a céget. Előbb csak szóval és hangosítással, később prezikkel és szlájdokkal. Eleinte hittünk nekik, mert így szocializálódtunk, és mert hinni akartunk, aztán eljött az az időszak, amikor oly abszurddá vált a kommunikáció, és annyira ellentmondott a valóságnak, hogy már csak néztünk ki a fejünkből, és nem hittünk. Szép szavak, fordulatok, majd mi leszünk Kelet-Közép-Európa vezető… Ismerős? 1979. január 3-a óta ugyanazok a metrószerelvények járnak Kőbánya-Kispest felé, és ugyanaz a nyomorult egy sáv vezet ki a repülőtérre a városból, amit még a háborúban építettek a németek."

A kórkép - az eltérő tevékenységből fakadó pár szó cseréjével - akár a mi cégünkre is ráhúzható lenne...

PatkóBandi | 2012. február 9. | 11:22:00

ez van és ez lesz mindenhol, ahol politikai paprikajancsik osztják az eszet !!

nyugdíjas | 2012. február 9. | 11:10:57

A nép jobban szeretett volna élni,mint ahogy a lehetőségek megengedték.Ez egy szegény ország!

Bandi16 | 2012. február 9. | 10:42:17

Sajnálom a Malév dolgozóit, miként minden más elbocsátott dolgozót.
Ugyanakkor az elmúlt napokban nagyon kevés szó eset arról, hogy egy olyan cég szűnt meg, amelyet az állam évek óta milliárdokkal támogat (adópénzekből), ahol a pilóták éveken át rendszeresen sztrájkoltak azért, hogy a magyar átlagnál többszörös bért kapjanak (a bérük elérte a nyugat-európai színvonalat), és ahol ezért a bérét lényegesen kevesebbet kellett dolgozni mint a konkurens vállaltoknál.
Természetesen ez a tény nem von le semmit az egyéni tragédiákból és fájdalmakból, de jó lett volna, ha egy szakszervezeti vezető kiáll és elmondja mi is felelősök vagyunk azért, ami történt. Nem lehet mindent az EU-ra és a kormányra fogni. (Még ha a végső "döfést" ők adták meg.)

mellesleg | 2012. február 9. | 10:12:42

Sok más szakma leépített, kényszer-nyugdíjazott képviselői is megírhatnák a saját történetüket, amelyek végkicsengésükben nagyon hasonlóak lennének ehhez a mostanihoz. Nyugdíjukat elvesztő bányászok, határőrök, katonák, tűzoltók ezrei panaszolhatnák el, hogyan bánt el velük Orbán rendszere. A rokkant nyugdíjas tömegek vegzálását nem is említve. Orbán rendszere a nemzet nevében alázza meg a nemzet polgárait.

Hammada Patrol W | 2012. február 9. | 09:51:51

Nagyon igaz! Szeretlek-gyűlöllek, Malév-Magyarország!

HIRDETÉS

Hölgyeim és uraim, jó napot kívánok! Üdvözöljük önöket a Malév Boeing–737-es repülőgépének fedélzetén. A repülési idő...

A nagy találkozás, a nagy szerelem, mint azoknak a volt kollégáimnak, akik most vállukra dobott egyenruháikkal sietnek a parkolóba, hogy mihamarabb túl legyenek az utolsó pillanatokon. Nézem az interneten a fotókat, és sírok. Megismerem néhányukat. Nem így kellett volna ennek történnie, és nem történhetett másként, csak idő kérdése volt, mikor következik be. A legnagyobb vesztesek persze ők, ezek az emberek cókmókjukkal a vállukon. Mehetnek világgá, azt mondják, tárt karokkal várják őket. Bizonyára így van, hiszen jó szakemberek. Mennek majd, ha tehetik, de a szívük, az életük össze van törve, tudom. Meg aztán nem képmutatás ez? Hová menjen az a senior légiutas-kísérő, aki már nem kezdő, de még repülni szeretne? Hol várják őket?

Tudásuk megfelel a nemzetközi előírásoknak, de a földön semmire nem konvertálható. Sok mindent tudnak, de igazából semmi mást, csak repülni. Fegyelmezett emberek, így vannak kiképezve, vészhelyzetek kezelésére, az utasok, a gép, az értékek mentésére. Most sírnak, egymásba kapaszkodva fuldokolnak, mert elfogyott a levegő körülöttük. Ezzel a helyzettel nem tudnak mit kezdeni. Az elmúlt évtizedekben katasztrófa nem, csak néhány kisebb esemény volt, nem utolsósorban nekik köszönhetően, szóval, a hibákból lehet tanulni, és ők tanultak is minden esetben. De most nekik kellene levonni valamilyen következtetést? Időben el kellett volna menni ebből az országból, ennyi.

HIRDETÉS

Azt hittem, jól csináltam, amikor 2008-ban általános unszolásra többedmagammal éltem a korkedvezményes nyugdíj lehetőségével. Ma meg nagyon fáj, hogy azon a pénteken nem lehettem ott azokkal, akikhez ma is tartozni érzem magam.

Megúsztam repesemény nélkül, nem kaptam végkielégítést, de megmaradt az ID-m, repülhettem kedvezménnyel, amikor akartam, egészen péntek hajnalig, és még viszonylag jó nyugdíjat is kapok.

Repülhettem volna még, de igazából nem hagytak. Ravasz lélektani hadviselést folytattak ellenünk, hogy menjünk el. Megtettük ezt a szívességet, és most nem érzem jól magam. Az új törvény szerint még hét-nyolc évet kellene dolgoznom, valahol.

Úgy mentem el, hogy nem volt katarzis, az utolsó utamat lemondtam, így az utolsó előtti lett az, egy New York. Történetesen annak a Boeing–767-esnek is az utolsó útja, aztán lehúzták a fűre. Nem volt búcsúztatás, virágcsokor. Nem akartam szembesülni a véglegessel. Kipakoltam a szűk, fémlapos öltözőszekrényem, és minden kitisztított egyenruhadarabot kiakasztottam a fogasra. A táskáimat kiürítve mellétettem, a cipőket kidobtam, levettem a nevemet a levélládáról is, amelynek kulcsát leakasztottam a kulcscsomóról, és minden egyébbel együtt leadtam. Semmit nem vittem magammal, a tétések nem találtak volna semmit a kocsimban, ha akkor kinyittatnak. Otthon sincs semmi maléves.

Gyertyákkal búcsúztak a stewardessek
Gyertyákkal búcsúztak a stewardessek
Népszabadság - Reviczky Zsolt
Én még az A portán hajtottam ki. Ott jártunk be, ott parkoltunk. Még mosolyogva tudtam odaköszönni a portásnak, és egy nagy beszívást követő kifújással, egy levegővel áthajtottam a legendás kapun, utoljára. Soha többet nem léptem át rajta. Leginkább azért, mert csak úgy tehettem volna meg, ha megmondom a nevem, amit felírnak egy látogatókártyára, és valaki lejön értem, hogy bekísérjen az épületbe. Ezt képtelen lettem volna végigcsinálni.

Nem volt gyászmunka, azóta sem. Azt hittem, nincs rá szükségem. Nagyot tévedtem.

Csak most, amikor a kollégáimat nézem és kommentjeiket olvasom a Facebookon, látom be, hogy négy éven keresztül áltattam magam.

Igazából most szakadt el a láthatatlan köldökzsinór. Innen már nincs vissza, nincs tovább.

Ha volna még hátra egy harmincas, semmi nem lenne ehhez fogható. A repülés lett a hivatásom, megtaláltam benne önmagamat, a Malév lett a családom. Mind az a néhány ezer ember, akivel találkozáskor jelszót váltottunk („jelszavunk lészen”…), köztük az a néhány száz, akivel egymás mellett ültünk több ezer fel- és leszállás közben, akikkel éjszakánként az utasüléseken próbáltunk aludni néhány órát, mert nem volt értelme szállodába menni, akikkel többet tudtunk egymásról, mint a saját családunk. A beszélgetések egy másik járat fedélzetén, egy következő településen folytatódtak. A fluktuáció ismeretlen fogalom volt. Aki maléves lett, az is maradt a nyugdíjig, még ha az elején elképzelhetetlennek tűnt is, hogy valaki ezt évtizedekig képes lehet csinálni. A békeidő sokáig tartott, jól elvoltunk egymással, dolgoztunk, eszünkbe sem jutott, hogy másban is ki kellene próbálnunk magunkat.

Az egymást követő vezérigazgatókkal jöttek a fiatal menedzserek új idők új dalaival, és azt éreztették, hogy birkák vagyunk, amiért egy munkahelyen dolgozunk ezer évig. A ciki kategóriába csúsztunk, bénák lettünk, ósdik, őskövületek. Fogalmuk nem volt arról, mit jelent szeretni azt, amit az ember nap mint nap csinál, milyen az, hajnalban kifelé menet a reptérre belenézni a felkelő napba, és azt gondolni, ma szép repülős időnk lesz. Találgatni, ki lesz a személyzet, a kapitány parancsára zárni az ajtót, lejátszani a Malév-szignált, és üdvözölni az utasokat. Áttörni a felhőkön a gép orrával, és belemerülni a végtelen kékségbe. Nézni fentről a térképet, felismerni a hidakat, a hegyeket, idegen városok rajzolatát. Elemelkedni a földtől, majd újra meglátni a kivilágított pálya fényeit. Hallgatni a fiúk rádiózását, limacharlyalfa, és biztonságban érezni magunkat. Nézni az eget, amikor két szabadnapra véletlenül egy harmadikat kaptál, és érezni a hiányt. Találgatni, melyik járat húz el a fejed fölött a levegőben, miközben pontosan tudod, mit csinálnak a lányok a leszállás előtti percekben, és szinte hallod a fiúk check-listjét.

Nem tudhatják, mert csak a következő szerződést, a végkielégítést tartalmazó záradékot látták maguk előtt. És mert soha nem dolgoztak csapatban. Csak teamben, az meg nem ugyanaz. Ha ez a ragaszkodás balgaság, akkor szívesen vállalom.

A mai politikusok zöme is első munkahelyén dolgozik. A hasonlóság itt véget is ér.

A Malév az egyik utolsó kézi vezérlésű szocialista nagyvállalat, mert az maradt a fekete péntekig, hisz mindenkinek így volt jó. Minden más hazugság.

Akik lehúzták a rolót, nem tudják, mit tettek. Nem mérlegelték a következményeket. Nem tudják, mit vettek el az országtól, mellesleg az utasoktól és tőlünk, malévesektől. Aki a fedélzetre lépett, már otthon érezte magát. „Végre magyar szót hallunk” – mondták, és mi mindent meg is tettünk, hogy otthon érezzék magukat. Persze ők nem fognak várni, amíg lesz valami új, elmennek, mert repülni kell, mással. Ez történt egy sor, köztük a New York-i járat bezárásakor is. Sikeresen bebizonyították, hogy nem gazdaságos. Ami máshol működött, nálunk nem. Az utasaink más légitársaság statisztikáját javítják. Felfoghatom úgy is, hogy az ország lett kevesebb néhány négyzetméter fedélzetnyi területtel. Eldobtuk, nem kell. Nesze nektek országimázs, hungarikum. Felszállópályára állítjuk a Malévet, blablabla… Soha nem hittük, mert már az első lépések elárulták a hozzá nem értést. Kellett a kassza, pénz be- és kifolyatása, az ingyenjegy. Nincs a világon vállalat, amit ennyiszer világítottak át, mint a Malévet. Amelyet ennyiszer akartak átszervezni, modernizálni, IT-rendszerrel ellátni. Pénz be, pénz ki.

Az átkosban tiszta volt a kép: ugyanaz a távolság nyugatra drágább, mint keletre. A külképviselőkről tudni lehetett, hogy honnan jöttek, nem szidtuk előttük a rendszert, de segítettünk nekik, ha nem tudtak megszólalni angolul, németül. Aztán bezárták a külföldi irodákat, átterelték a forgalmat az internetre, évek jöttek, évek mentek, és az utasforgalom izzadságos kommunikációval sem emelkedett hárommillió fölé. Pedig boldog-boldogtalan hozzájutott kedvezményes utazásra jogosító ID kártyához. Ők voltak azok, akik feltétlenül tudatni akarták velünk, hogy a vezérigazgatóval teniszeznek, vagy egy IG-taggal vitorláznak. Vitte a pénzt az értelmetlen sajtókampány, ostoba reklámok, de a tálcákon egyre kevesebb volt az ehető. Utast nem hozott, de az aktuális holdudvar nagyot kaszált. Tudtuk, hogy azért kell az átázó hányózacskót dugdosnunk az ülészsebbe, mert valakinek a valakije… Azért kínáltuk azt, és csak azt a bort, ásványvizet, mert valakinek a valakije… Hogy ne adtunk volna a látszatra? Adtunk, big time. Rendeztünk bor- és ételbemutatót, hívtuk a sajtót, ha kellett, ha nem. De még gépeket is politikai alapon lízingeltünk, hogy néhány év múlva nagy ráfizetéssel szabaduljunk meg tőlük. Valaki jó helyre volt bekötve. Egyetlen vezérre emlékszem, aki sikerrel és az állomány teljes támogatásával tolta a cég szekerét, de ő meg kilógott a sorból, a politika időben észbe kapott, félretolta, és mi végérvényesen magunkra maradtunk. Az utolsónak jutott a legnehezebb feladat, látta, tudta egy ideje, és nem szólhatott.

A politika ott volt a döntés asztalánál, és még arra sem ügyelt, hogy ne látszódjék.

1979. május 3-án kezdtem repülni.

A katasztrófasorozat már mögöttünk volt, de még szinte naponta beszéltek róla az idősebb kollégák. Emlegették az elveszített társakat, keringtek a legendák.

Lezárult az Iljusinok korszaka is, megérkeztek az akkor modernnek számító Tu–154-esek. A volt vadászpilóták mellett egy új generáció lelkes pilótái ültek a bal ülésben. Fiatalok voltunk, külföldre jártunk, kerek volt a világ.

A politika a rendszerváltásig nekünk nem okozott fejfájást. Ha az ember elég határozott volt, kivédhette, hogy beszervezzék, mert még itt is látott a rendszer jelentenivalót. Egyszer valóban jelentettük, hogy kolléganőnk lement Burdáért Berlinbe, és nem jött vissza indulásig. Egyébként béke. Voltunk mi, és voltak a kormánygépesek. Az igazán fontos elvtársakat ők vitték, Afrikába, Vietnamba, aki nálunk utazott, csak ritkán követelt magának többet annál, amit nyújtani tudtunk. A „Tudja maga, ki vagyok én?” kezdetű beszélgetések egy „Nem”-mel hamar véget értek. A stílus viszont fennmaradt, és visszaköszönt ezerszer évekkel később, sokkal több arroganciával, a megsemmisítés vágyával. Persze hogy tudtuk, ki kicsoda.

A rendszerváltás után hirtelen minden politikai kérdés lett. Az újságkínálat is. Az a miniszter, aki szanaszéjjel hagyta a világban az iratait, feljegyzéseit, képes volt késleltetni a felszállást, amíg nem szereztük meg kedvenc napilapját.

A nagypolitikának is megvan a maga fejezete a Malév történetében. A tragikus katasztrófa ellenére végig jártunk Bejrútba, légihidat képeztünk Kelet-Berlin és Budapest között, és találkozhattak azok, akiket elválasztott a fal. A kivándorló orosz zsidók, a balkáni háborúból menekülők ezrei is a mi fedélzetünk békéjében nyugodtak meg.

A betonon vártuk, hogy a cunami elől menekülők elérjék a gépünket, mentettük a magyarokat, ahol, amikor kellett, nem volt kérdés, hogy megyünk, mert lett gép, és lett mindig személyzet. Büszkén hoztuk haza olimpikonjainkat, és büszkén nyitottunk ajtót minden új célállomás betonján.

Ha őszinték akarunk lenni legalább magunkhoz, látnunk kell, a Malév agóniája nem az utóbbi másfél év, de nem is az azt megelőző nyolc története. A métely alighanem már a kezdetekkor megtámadta, és soha nem engedte gyógyulni. A kór neve politika, nem balos és nem jobbos. A Malév remek homokozó volt minden oldal számára.

Azt mondtuk, a cég olyan kicsiben, mint nagyban az ország. Láttunk mindent, hallottunk mindent, véleményünk is volt, de senkit nem érdekelt. Asszisztáltunk a sorozatos vezérváltáshoz, időről időre vonultunk a hangárba az állománygyűlésekre, hogy végighallgassuk, hogyan tervezi az aktuális mágus felszállópályára állítani a céget. Előbb csak szóval és hangosítással, később prezikkel és szlájdokkal. Eleinte hittünk nekik, mert így szocializálódtunk, és mert hinni akartunk, aztán eljött az az időszak, amikor oly abszurddá vált a kommunikáció, és annyira ellentmondott a valóságnak, hogy már csak néztünk ki a fejünkből, és nem hittünk. Szép szavak, fordulatok, majd mi leszünk Kelet-Közép-Európa vezető… Ismerős? 1979. január 3-a óta ugyanazok a metrószerelvények járnak Kőbánya-Kispest felé, és ugyanaz a nyomorult egy sáv vezet ki a repülőtérre a városból, amit még a háborúban építettek a németek. A burkolat rajta az új korszaké, vitathatatlan. Ismerjük sok négyzetcentiméterét közelről, hisz nem egy kollégánk szenvedett súlyos balesetet rajta, és nem egy helyszínre hordtunk ki koszorút.

Elment mellettünk a világ. Miközben mellünket döngetve vizionáltunk, kibővült Prága és Bukarest, Schwechat óriássá nőtte ki magát, mi meg az út szélén maradtunk, és még mindig a délibáb dereng előttünk. Ez Malév-Magyarország.

A király meztelen. Semmi nem működik, ami még látszólag igen, az csak az ott dolgozók elhivatottsága miatt. Ideig-óráig. Akik nem képesek elmenni innen, még tartják a frontot. De ez már front, egyre inkább az.

Tragikomikus, hogy az a politikai erő kényszeríti földre a nemzeti légitársaságot, amely a 15 milliós magyarság víziójával az egész világra kiterjeszti képzeletbeli országhatárait. Egy nemzeti zászlóval kevesebb az égen, az ég meglesz nélküle.

Nem várom, hogy a politika képes legyen felülkerekedni önnön kicsinyességén. Nem fog. A Malév csak az első volt a sorban. Az utolsó kapcsolja le a villanyt.

A pilótáknak több jutott, ők megérinthették kék orrú gépük fémtestét.

A szerző egykori stewardess

Címkék: Malév, Fórum
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    58 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS