Jézus neve

Ökrös Tamásnak (október 22.) igaza van abban, hogy Jézus jól ismert mondása: "Adjátok meg [oda] a császárnak, ami a császáré…" válasz volt a tőrbe ejtését célzó, akkor politikai aktualitással terhes kérdésre. Akkor! De éppen az lenne "abszolút anakronizmus", ha ma, szekuláris-demokratikus Európánkban Jézus szavait kizárólag az akkori aktualitásokra vonatkoztatnánk. Ránk hagyott szavai azért is öröklétűek, mert valami újat mondanak minden nemzedéknek: saját problémáikhoz szólót, azokat megérteni segítőt. Márpedig ma "császáron" csakis az Államot érthetjük, az istenfogalom pedig egész hitvilágunkat, spirituális szomjunkat is jelképezheti. Ezért írtam, amit írtam. És azt is, hogy: "Teljesen elfogadhatónak tartanám, ha alkotmányunk nem egy meghatározhatatlan, nem mindenki számára ugyanazt jelentő Istenre vagy Európa lidérces keresztény hagyományaira, hanem magára Jézusra hivatkozna. A jézusi szeretetre, a másság elfogadására, a nők általa elfogadott szellemi egyenrangúságára..."

Bitó László| Népszabadság| 2003. október 27. |nincs komment