Nem tisztem megvédeni a Terror Házát, amely velünk együtt megrendezte a három ukrajnai éhínség (1921-1922, 1932-1933 és 1945-1946) történetével foglalkozó kiállítást. Az anyaggyűjtésben Ukrajna magyarországi nagykövetsége is részt vett, az elkészült kiállítást pedig Bohuckij ukrán kulturális miniszter nyitotta meg.

Mi, ukránok hálásak vagyunk Schmidt Mária főigazgató asszonynak és munkatársainak, hogy a Terror Házában szervezett kiállítás és nemzetközi tudományos konferencia segítségével áttörtük a hallgatás falát az ukrán nép legborzasztóbb tragédiájáról: hétmillió elpusztult ember, köztük hárommillió gyerek éhhaláláról végre írt a magyar sajtó is. Az önök újságjában is volt egy korrekt cikk Hovanyecz László tollából, aki valószínűleg ott volt a konferencián. Nem úgy, mint Krausz úr, aki sem a kiállítás megnyitásán, sem a konferencián nem jelent meg. Szájából habzik a gyűlölet, főleg az ukránok iránt. Írása mértéktelen cinizmusról tanúskodik. Kivel akar minket szembeállítani? Talán a zsidó néppel, hogy bizonyítsuk egymásnak, kié a nagyobb tragédia? Vagy talán a magyarokkal? A magyar Országgyűlés 2003. november 24-én 347 igen szavazattal, egyhangúlag hozott határozatban fejezte ki szolidaritását és együttérzését az 1932-1933. évi ukrán népirtás áldozatai és túlélői iránt. Ezért egész Ukrajna és a húszmilliós ukrán diaszpóra örökké hálás lesz Magyarországnak! Krausz urat azonban úgy látszik, nem érdekli a képviselők egyhangú határozata. Számos más ország parlamentje szintén szolidáris az ukrán néppel e szörnyű tragédia miatt. Milyen rendszert vesz a védelmébe Krausz? Olyat, ami mindenhol csúfosan megbukott? Milyen aszálynak tulajdonítja az 1932. évi éhínséget? Amikor az általa szenvedélyesen védelmezett Sztálin elvtárs kijelentette: "Az idei termés sokkal jobb volt, mint a tavalyi." Ezért a szovjet hatóságok óriási menynyiségű búzát szállítottak külföldre - miközben ukránok millióit éhhalálnak tették ki. Amióta megnyíltak a KGB által ellenőrzött levéltárak, tudjuk, hogy a mesterséges ukrajnai éhínség, a tudatos kiéheztetés következménye szörnyűbb, mint korábban sejtettük.

Számomra nagy történelmi elégtétel volt látni decemberben, hogy magyar gyerekek sorban álltak a Terror Háza előtt. Szembesülve azzal, mit tett a két diktatúra az emberekkel, talán jobban megértették az én népem tragédiáját.

A nemzetközi konferencián részt vevő történészek kilencven százaléka Ukrajnából érkezett. Elismert és híres szakemberek, Krausz úrral szemben a mesterséges éhínség történetének igazi kutatói. Honnan veszi a cikkíró a bátorságot, hogy azt állítsa: adataik hamisak? És kiket tart Krausz úr kollaboránsoknak? Talán a témával évtizedek óta foglalkozó Volodimir Koszikot, a Sorbonne egyetemi tanárát? Vagy James Mace-t, a Harvard Egyetem professzorát?

Hogyan nevezheti Krausz úr "az" ukránokat kollaboránsoknak? Ehhez végképp nincs joga, hiszen az ukránok egyaránt harcoltak a sztálini és a fasiszta diktatúra ellen. Hogy vádolhatja "az" ukránokat a zsidóság elpusztításával, amikor a második világháború alatt Ukrajna megszállt terület volt? Ukrán fiatalok százezreit kényszermunkára vitték! A nácik egész ukrán falvakat felégettek, és százezreket legyilkoltak, amiért részt vettek az ellenállásban. Nem állítom, hogy az ukránok között ne lettek volna, akik együttműködtek a németekkel, de melyik Hitler által megszállt európai országban nem fordult ez elő?

Kérem Krausz urat, az ukránok elleni gyűlöletet árasztó írásaiban - több ilyet olvastam mostanában - ne vegye a szájára a kanadai ukránokat sem, akiket a kanadai állam tisztel és megbecsül. Az Egyesült Államok kongresszusa 1988. április 19-i ülésén az ukrán népirtással foglalkozó bizottság alapos vizsgálódása eredményeképpen a következő megállapítást tette: "Sztálin és környezete az ukránokkal szemben 1932-1933-ban népirtást hajtott végre." Kérem, mondja meg nekem, nekünk: mások fájdalmát miért képes megérteni és a miénket miért oly nehéz?

Végezetül: nem az a legnagyobb baj, hogy így gondolkodik Krausz úr, hanem az, hogy a sajtó rendszeresen közli ukránellenes gyűlöletbeszédet árasztó írásait. De még ennél is szörnyűbb, hogy ezeket a nézeteket tudomásom szerint egyetemi hallgatóknak is továbbadja.

Mindez ellen a magyarországi ukrán kisebbség nevében határozottan tiltakozom.

HARTYÁNYI JAROSZLAVA
elnök
Ukrán Országos Önkormányzat