Kofi Annan, a ghánai származású ENSZ-főtitkár az értekezleten kijelentette: a csúcs "nagy ígéretet hordoz Afrika népei számára", ugyanakkor "Burundiban, Sierra Leonéban, Angolában, Szudánban és Nyugat-Szaharában olyan tartós konfliktusokat, kormányzási és biztonsági válságokat tapasztalunk, amelyek a békét és felvirágzást szolgáló Afrikai Unióba vetett reményeinket meghiúsulással fenyegetik". Az Afrikai Egységszervezet 53 tagállamából eddig ötvenben ratifikálták az új szervezet alapokmányát, amely számos kérdésben az Európai Uniót tekint követendő mintának.

Az új típusú szövetség létrehozását Moamer el-Kadhafi líbiai vezető kezdeményezte, ami több államfőt óvatosságra késztetett. A pánarab meggyőződésről a pánafrikanizmusra váltott Kadhafi szülővárosában, Szirtben 1999. szeptember 9-én eredetileg egy olyan, a nemzeti szuverenitások fölött álló politikai föderációt, Afrikai Egyesült Államokat hirdetett meg, amelyben azonnal létrejönne az egységes politikai, gazdasági és szociális térség, s amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nagyhatalmakkal egyenrangú állandó tagja lenne. Az egy éve elfogadott AU-alapokmányban azonban nincs szó konkrét határidőkről, s nincsenek benne kötelező erejű rendelkezések sem.

Az Afrikai Unió létrehozásának támogatói szerint az elszegényedett és háborúk sújtotta, 740 millió lakosú kontinens bajainak orvoslásához nélkülözhetetlen az összefogás, a bírálók szerint viszont az új szervezet működtetése ugyanolyan pénzkidobás lesz, mint amilyen elődjéé volt. Az 1963-ben létrehozott Afrikai Egységszervezetnek kétségtelen szerepe volt a földrész gyarmatainak felszabadulásában, jellemző azonban, hogy Julius Nyerere, Tanzánia első elnöke "államfők szakszervezetének" nevezte azt. Az AU kritikusai ugyanis lehetetlennek tartják az egyes, a nyugati világra, vagy az iszlám ideológiai központokra, vagy az egyszerűen sehová sem orientálódó arab és fekete-afrikai országok érdekegyeztetését, különösen azok regionális hatalmi ambíciói ismeretében. Kétséges ugyanakkor az is, hogy mennyire lehet demokratikus az a szervezet, amelyben a de facto egypártrendszertől megszabadult tagállamok kisebbségben vannak.