|
Építészeti, történeti és műszaki értékeinek elismeréseképpen műemléki védettségre javasolja a Széchenyi-hegyi gyermekvasutat az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szakembere. Bognár Gábor szerint a vasút állomásai a modern építészet jobb hagyományait követő, a környezetbe illeszkedő, mértéktartó épületek, amelyeket meg kell menteni az enyészettől és az otromba átalakításoktól.
A gyermekvasút megépítését 1947-ben határozta el az akkori hatalom. Eleinte több helyszín is szóba került: a javaslatok között szerepelt a gödöllői királyi kastély környéke, a Népliget, sőt a Margit-sziget is, 1948 februárjában azonban elhatározták a csillebérci Úttörő Köztársaság létrehozását, és ezzel gyakorlatilag eldöntötték a kisvasút majdani helyét. A budai hegyekbe egyébként már évtizedekkel korábban is álmodtak vasutat; ezekből a tervekből persze nem lett semmi, tanulságaikat azonban felhasználták a gyermekvasút építésénél.
A helyszín kiválasztása után azonnal nekiálltak az előkészítésnek, és 1948. április 11-én megkezdték a monstre munkát. A vasutat még ugyanabban az 1948-as, centenáriumi évben - és a hároméves terv első évfordulójának napján - át akarták adni a publikumnak, a határidő azonban túl szűkösnek, a feladat pedig túlságosan összetettnek bizonyult, ezért úgy döntöttek, három szakaszra osztják az építkezést. Az első, 3,1 kilométeres rész - amely a Széchenyi-hegyi állomástól a Normafán és az úttörőtáboron át a mai Virágvölgy állomásig tart - hihetetlen gyorsasággal, mindössze hatvanhat nap alatt készült el. A munkában gyerekek is részt vettek, akkor még közösen cserkészek és úttörők. Az első szakasz végállomása a terveken még Szent Anna-kápolnaként szerepelt, az avatás napjára változott hirtelen Előre állomássá. A gyermekvasutat a szakasz Széchenyi-hegyi megnyitójára, 1948. július 31-ére keresztelték át Úttörővasútra.
A második, 3,6 kilométeres szakaszt, amely a János-hegyen át a Szépjuhásznéig vezetett, 1949. június 24-én adták át (a végállomás neve Ságvári-liget lett), az utolsó, Hűvösvölgyig terjedő 4,6 kilométereset pedig 1950. augusztus 20-án. A harmadik etapban több extra feladatot is kaptak a mérnökök: építeniük kellett egy 198 méter hosszú alagutat és két hidat; a nagyobbik, a Nagykovácsi út feletti tizenkilenc méteres ívnyílású vasbeton völgyhíd építészetileg is elegáns. (Menyhárd István nevéhez fűződik. Ő tervezte a Hamzsabégi úti buszgarázs nyolcvankét méter fesztávolságú csarnokát, amely építésekor, 1941-ben a világ legnagyobb fesztávolságú, héjszerkezetű csarnoka volt). A Hűvösvölgyi úti végállomásnál mindemellett létesítettek egy vontatási telepet; itt működik az ország egyetlen kisvasúti fordítókorongja.
A gyermekvasút teljes hossza 11,2 kilométer, nyomtávolsága 760 milliméter. Állomásépületeit a MÁV-igazgatóság magasépítési osztályának munkatársai tervezték Fodor Jenő vezetésével. Az épületek mindegyike a kortárs építészetet követi, és a hegyvidéki környezethez alkalmazkodik.
A vasút a megnyitó utáni kilenc napon negyvenhatezer utast szállított, 1948 és 1958 között 6,7 millióan, 1967 és 1978 között pedig már több mint nyolc és fél millióan váltottak jegyet rá. A létesítmény egészét - a mozdonyokat kivéve - a mai napig gyerekek irányítják, felnőttek felügyelete mellett. Az eredeti elképzelés szerint a gyermekvasút célja a játszva tanítás, a szórakoztatás és a vasutas-utánpótlás nevelése volt.
A vonal most még viszonylag érintetlennek mondható, sőt, műszaki berendezései is működnek. Emlékezetes, hogy a pálya 1989-re életveszélyessé vált, ezért szóba került lezárása, utóbb azonban kicserélték a vágányokat, így a vasút megmenekült. Ennek ellenére már látszanak az első átalakítások - hívja fel a figyelmet Bognár Gábor a Műemléklap című szakújságban. A Szépjuhászné állomásépületének végében - ahol egykor pergola díszlett - egy óriási garázskapu mögé bárt rendeztek be, ahonnan egyfolytában üvölt a zene. A várótermet feldarabolták, ablakait műanyagra cserélték. (A Széchenyi-hegyi végállomás melletti épület viszont, amelyet eredetileg is étteremnek terveztek, üresen áll). A János-hegyi állomásépület üvegfalait téglával befalazták.
A gyermekvasút vezetése küzd az átalakítások ellen, az épületek sorsa azonban a MÁV-tól függ. Az állomásokat a közelmúltban tatarozták, tehát jó állapotúak, aggasztó jel viszont, hogy különféle befektetők egyre élénkebben érdeklődnek a terület és a házak iránt, így félő, hogy előbb-utóbb azok is a Szépjuhászné sorsára jutnak - figyelmeztet az Országos Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa.
|