Magyarországon a szív- és érrendszer betegségei következtében 50-60 ezer ember hal meg (az összes haláleset több mint felét ez idézi elő), aránya háromszor nagyobb, mint a bővítés előtti Európai Unió országainak átlaga. A hazai férfiaknál a keringési kórok okozta halálesetek 21 százalékáért felel az infarktus, a nőknél 13% az arány. De mi a helyzet az Egyesült Államokban? Hasonlóan kiugró arányt jelentenek-e a keringési rendszer különféle betegségei? - kezdtük a beszélgetést dr. Eugene Braunwalddal, aki az USA vezető kardiológusa, s a hónap elején, egy tudományos rendezvény vendégeként járt hazánkban.

"A szív, az érrendszer problémái minden egyes évben egymillió ember halálát okozzák az USA-ban. Korábban azt hitték, elsősorban a férfiaknál betegszik meg a szív, ma már nyilvánvaló, egyik nem sem kivétel. A nők, legalábbis a menopauzától kezdődően, ugyanúgy esendőek. Ameddig nem érik el a változó kort, az úgynevezett jó koleszterin magasabb szintje számukra védelmet jelent. Később tulajdonképpen több a női érintett, hiszen ők tovább élnek, így - idősebb korban ugyan - de ők is a szív áldozatai lesznek. Ennek ellenére nem javasolnám a hosszú ideig tartó hormonpótlást, a tudomány nem nyújtott elégséges bizonyítékot arra, hogy az esetleges kockázatai ne okozhatnának több gondot." - mondja akár tanácsként is az ösztrogénpótlás vagy nem pótlás dilemmájával küszködőknek a Harvard Medical School professzora, az Amerikai Szív, Tüdő és Vér Nemzeti Intézet alapító elnöke, az egyetlen kardiológus, aki az USA Tudományos Akadémiájának tagja.

Minden új értesülés megragadja a szívét féltő középkorú ember (akár az újságíró) figyelmét, így például az is, hogy a szív regenerálódni tud. Kapóra jön a több mint 1100 szakcikk szerzőjétől megkérdezni, igaz lehet-e, hogy a szövetek képesek magukat újra felépíteni, megújítani.

Braunwald professzor az eddigi eredményeket e téren teljesen ellentmondásosnak tartja. Sokan kutatják a témát, mint mondja, vannak kecsegtető állat-, és embervizsgálatok is, hallani, hogy egyes laboratóriumokban combból vett izomsejteket injektálnak a szívbe. Az eddigi eredmények reményt keltőnek mutatkoznak, de korai még kritikátlanul bízni bennük, ugyanis nagy annak a veszélye, hogy a későbbiekben ritmuszavarokat okozhat az említett eljárás. A másik lehetőséget, melynek során a csontvelőből nyert őssejteket injektálnak be a szívbe, szintén több kutató vizsgálja, ám nagyon valószínű, hogy a közeli jövőben ezek nem fognak megoldást hozni a ma szívműtét előtt állók életébe.

A szívproblémák miatti halálozás csökkentésére viszont léteznek igen jó módszerek. A megoldások keresésének nagyszerű eredményeket hozó iránya, ha mondjuk defibrillátorokat helyeznek el nyilvános helyeken. Ez a szívritmust ingerlő elektromos készülék ugyanis megkétszerezi a szívrohamot kapó emberek túlélési esélyeit, mondja az amerikai kardiológus, aki a világ 12 vezető egyetemén kapott tiszteletbeli fokozatot.

"Szívroham következtében közel félmillió ember hal meg kórházon kívül az Egyesült Államokban. Az esetek nagy részében a beteg hirtelen lesz rosszul, s azonnali segítségre szorul. Ilyen helyzetekben lehet nagy segítség az utcán azonnal bevethető eszköz. Az USA-ban az elmúlt 10 évben 22 ezer ilyen készüléket telepítettek olyan helyekre- repülőterekre, légi járatokra, stadionokba, koncertekre, bevásárlóközpontokba -, ahol sok ember fordul meg, s például szerencsebarlangokba, ahol a nagy stressz kikészíti a szívet. Az izgalom az egyik legkomolyabb oka lehet annak, hogy az illető bajba kerül. Az Amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet mintegy 20 ezer önkéntest képezett ki a készülék kezelésére, s ezek az emberek 24 forgalmas útvonal közelében látnak el szolgálatot.Az egyik chicagói repülőtéren, ahol évente mintegy 130 millió ember fordul meg, 200 automata defibrillátort helyeztek el, egymástól 200 méter távolságra. Két év alatt 230 hirtelen szívmegállás fordult elő a reptéren. Az esetek 70 százalékában a készülékeket olyan emberek használták, akik sohasem kezeltek korábban ehhez hasonlót - mégis a betegek 70 százalékát kórházba tudták szállítani, s 60 százalékuk életben is maradt."

A defibrillátor kis erősségű áramimpulzust vezet a mellkason át a szervezetbe, s a szív elektromos ritmuszavarait pillanatok alatt megszünteti. Az automata felismeri az úgynevezett kamrafibrillációt, s egyben közli is a teendőket a szerkezet kezelőjével. Európában is igyekeznek minél több készüléket hozzáférhetővé tenni a köztereken, néhol már az iskolában tanítják a használatukat. Az amerikai professzor nem ismerheti a magyarországi helyzetet, ezért elé tárjuk az itteni adatokat: több mint 25 ezer ember hal meg évente hirtelen szívhalál következtében, ez háromszorosa a nyugat-európai mutatóknak.

Minden beavatkozás nélkül eltelt perc mintegy 10 százalékkal rontja a túlélési esélyeket, így 10 perc után az életben maradás lehetősége minimális. Mivel a riasztást követően a mentőknek 15 percen belül kell a helyszínre érniük, ám ez csak az esetek 70 százalékában sikerül, ezért szinte semmi esély nincs arra, hogy az első beavatkozást a mentők végezzék el - mondják a hazai mentőszolgálat képviselői. A Magyar Nemzeti Szív Alapítvány első alkalommal 100 millió forinttal támogatta automata defibrillátorok vásárlását és a készülékek kezelésének oktatását. Az akció, melyet az egészségügyi kormányzat felkarolt, azt célozza, hogy háziorvosokhoz, mentőautókba vagy nagy forgalmú nyilvános helyekre (repülőterekre, bankokba, kaszinókba) automata defibrillátorok kerüljenek. Négyórás tréningeken, európai ajánlások alapján, képezik az érdeklődőket a készülék használatára. Az emberek igen lelkesek, teljesen laikusok százak életét mentették már meg a világban, ám több probléma adódhat, figyelmeztetnek a szakemberek.

A hirtelen szívhalálok 80 százaléka otthon történik, ezért célszerű volna, hogy a súlyos szívbetegeknek állandóan kéznél legyen ilyen készülék (hazánkban 400-500 ezer forintért beszerezhetők, alapítványok támogatásával képzelhető el a hozzájutás). Vannak olyan defibrillátorok, melyeket a szívbetegbe ültetnek. Nálunk évente mintegy 200 ilyen beavatkozásra kerül sor. Az Országos Mentőszolgálat minden olyan kezdeményezést üdvözöl, mely a mentők megérkezéséig javítja a beteg életesélyét. Ehhez azonban ki kell képezni az embereket, akik nemcsak kezelni tudják a készüléket. Néha úgy alakulhat, hogy nem pusztán a készülék ki- vagy bekapcsolására van szükség. A beszélőgép ugyanis mondhatja azt is: "áramütésre nincs szükség, kezdje meg azonnal az újraélesztést" - ilyenkor tehetetlen az, aki csak a gomb bekapcsolásához ért.

Braunwald professzor szerint napjaikban a "fősodorba" tartozik az említett kérdés, persze vannak egyéb említésre méltó újdonságok. Szót ejtettünk arról is, hogy az érelmeszesedés és a szívroham előrejelzésére brit orvosok úttörő módszert fejlesztettek ki, ennek alapján a betegség veszélye már vérvizsgálatból megállapítható lenne.A kutatók (londoni Imperial College, Cambridge-i Egyetem) a vérben lévő molekulák tulajdonságait magas frekvenciájú rádióhullámokkal mérik, és az adatokat számítógépes programmal elemzik. Így képesek felderíteni a vérkeringés rendellenességeiből fakadó jeleket. A jelenleg klinikai próbák alatt lévő módszer alig vesz igénybe néhány percet, és ami még fontosabb, kevésbé veszélyes és sokkal olcsóbb, mint az érfestés. Ez utóbbi, az angiográfia a leghatékonyabb módszer ugyan a szívben a véráramlás akadályainak kimutatására, ámde költséges, és bizonyos betegeknél súlyos mellékhatásokat, egyeseknél agyvérzést, vesekárosodást idézhet elő. Az új vizsgálatról a módszer kutatója azt állítja, teljességgel forradalmasíthatja a szívgyógyászatot. Mint mondják, továbbfejlesztésével más betegségek, akár a rák jeleit is ki lehet majd mutatni a vér- vagy vizeletvizsgálat segítségével.

Kíváncsian vártuk, hogy a fentiekkel kapcsolatosan mi az amerikai profeszszor véleménye, akiről azt mondják, ő a legtöbbet idézett kardiológus, illetve, akiről a ma élő orvosi Nobel-díjasok úgy vélik, a legtöbbet adta a kardiológia fejlődéséhez. Nos, meglepetésünkre dr. Braunwald még nem hallott e forradalmi módszerről. Avval magyarázza, hogy nem figyeli a laikus sajtót, s ezt az eredményt akkor fogja olvasni, ha bekerül a szakmai sajtóba, addig pedig több év is eltelhet. E pontnál arról kezdünk beszélgetni, nem okoz-e gondot a gyógyítók számára az, hogy bizonyos újdonságok híre előbb jut a laikusok tudomására a híradásokból, mintsem hogy annak valódiságát a szakmai közvélemény megerősíthetné.

Dr. Braunwald, aki a New England Journal of Medicine című tudományos folyóirat szerkesztésében is részt vett, óriási problémának tartja, hogy meg nem alapozott, vizsgálatokkal nem igazolt tudományos híreket szivárogtatnak ki az újságoknak. Még nagyobb gondot jelent, hogy nem ellenőrzött, sokszor teljesen szakszerűtlen információk keringenek az interneten, ami megzavarja az olvasót."Hozzám is jönnek betegekakik letöltenek különféle történetekkel, húszféle esetvariációval, mindegyikben valami más volna a helyes orvosi megoldás, de az érintett ezt nyilván nem tudja fölmérni, ő ugyanazt akarja, ami a másik betegnek már segített, s nem hisz annak, aki erről őt lebeszélni akarja vagy a veszélyekre figyelmezteti. Elvégre tény, mindenki azt tartja megbízható, jó orvosnak, aki azt mondja, amit ő hallani kíván. Az emberek téveszméit erősíti a sok féligazság, amihez bárki hozzáférhet..."Egy kicsit más a professzor véleménye egy másik brit eredmény kapcsán. Hírügynökségi jelentésekben lehetett olvasni arról, hogy kifejlesztettek egy olyan kombinált gyógyszert, mely képes volna megakadályozni az agyi keringési zavar (sztrók, angolul stroke), illetve az infarktus kialakulását.

Ó, igen, a "poli-pill", említi angol nevén a "csodakapszulát" Braunwald doktor. "Ennek van jó és rossz oldala. Jó, hogy kialakulhat a megfelelő gyógyszerszedési szokás (compliance). Tudni kell, hogy a szívbetegek nagy része, különösen azok, akiknek nincsenek gyötrő tüneteik, nem minden szükséges gyógyszerükre emlékeznek, így aztán nem szedik be mindet, vagy nem időben szedik be. Ha az összes fontos hatóanyag egy kapszulában benne van, a fogmosás idején el lehet intézni az ügyet (ehhez persze legalább napi egy alkalommal fogat is kell mosni).

Rossz oldala az, hogy minden szernek megvan a mellékhatása, az egyik összetevő fejfást okoz, a másik lejjebb viszi a vérnyomást, ha tehát a kapszulában fix adag van, akkor nem lehet az egyéni reakciók alapján módosítani az összetevőkön. Minden gyógyszernek személyre szólónak kell lennie, egy sokarcú pirula nem oldja meg a kérdést..."A beszélgetés során szót ejtettünk arról, hogy az USA-ban milyen a kapcsolat a szívsebészek és az intervencionális kardiológusok között (ők nem operálnak, hanem tágítással, ún. sztentek beültetésével próbálják megnyitni az erek elzáródását). "Ez utóbbi szakma olyan kérdéseket tett fel, amelyekkel sarokba szorították a szívsebészeket, de mára az USA-ban nyugvópontra jutott a vita, a problémák egy részét sztentekkel, másik részét műtétekkel oldják meg. Előfordul, hogy egyazon betegnél az eljárás egyik része így, a másik része úgy zajlik. A mi kórházunkban a két célra két egymás melletti szoba szolgál, s ha kell, a beteget áttolják egyikből a másikba."A beszélgetés végén a lehető legszemélyesebb kérdésre, arra, hogy a kardiológus mit tesz szíve egészségéért, dr. Eugene Braunwald a következőket válaszolta: "A három legfontosabbat: nem dohányzom, mindennap beveszek fél aszpirint és egy vérzsírszintet karbantartó sztatint. Az ok csak annyi, hogy elmúltam 70 éves. Ha 40 körüli nő volnék, biztosan nem szedném egyiket sem, csak vigyáznék az étkezéssel, sportolnék, s megőrizném a jó kedélyemet, mert a pozitív attitűd védelmet jelent a szívpanaszok ellen."Mindig van persze egy utolsó utáni kérdés, most az, hogy manapság mi a kardiológiában a legfontosabb teendő."A prevenció, az új molekulák felfedezése és a jó megérzés. A kardiológusnak igen jó diagnosztaként meg kell, meg kellene tudnia előzni a súlyosabb állapotok kialakulását. Ez a jövő, ami nagyon sok pénzt spórolhatna meg az egészségügynek. A szakmának fel kell ismernie, hogyan lehet a különböző egyéneknél - valamelyest eltérő módon - megelőzni, megakadályozni a szívet, az érrendszert, az életet veszélyeztető állapot kialakulását."