Jelenet az elõadásból

theater.hu - Ilovszky Béla

A második emelet magasából kötélen bocsátkozik az udvarra a Polichinellének öltöztetett erdei népség, akár operai terroristaelhárító különítményesek valamely akciófilmben. Szabó Veronika (Artemisz, római nevén: Diana) egy második emeleti ablakból zuhan alá: a nimfák a földszinten, szolgálatos tűzoltókként elkapják az énekesnőt. Kovalik Balázs osztályvezető-rendező a Rameau-opera színrevitelekor minden olyant megcsináltat növendékeivel, amit operarendezőnek nemcsak nem ajánlatos, hanem kifejezetten tilos. Az erkélyen hátára fekve énekli Mester Viktória (Phaedra) szerelmi dalát. Miközben fektéből fölemelkedik, s ezenközben még tartania is kell a hangot. Rácsokon másznak át az énekesek, falra kúsznak, korlát nélküli magasban keskeny szegélyen egyensúlyoznak. Túlterheli mozgásfeladatokkal, akrobatikus feladványokkal az énekesnövendékeket, az előadóművészként érett játékkultúrájú Bretz Gábor bemotorkerékpározik a színre. Visszatérő rendezői beállításként háttal kezdenek el egy áriát és háttal a nézőknek is fejezik be. Nem látunk a karmesterre tapadt tekintetű énekeseket, annál kevésbé, mert Bartal László is alig látja őket, időnként hóna alá veszi kottatartóját, hátravonja hadállását, hogy egy oszlop mögül mégis kikukkanthasson legalább a tőle messzi távolban éneklőkre, vagy ellenkező irányba igyekszik könnyed pultjával, hogy azért ne veszítse el teljesen kapcsolatát a növendékekből szervezett kamarazenekarral. Varga Judit postamunkában meghangszerelte az eredetileg merőben másfajta hangszerekre írt és nagyoperai méretű zenei anyagot. Erőteljes színházi muzsikával ismerkedhetünk meg. Ünnepélyesen nyíló-záródó kapuk során át érezzük drámaian megjelenni egy-egy új szereplőt. Horgas Péter tervező elmésen talál helyet és tárgyi, festészeti kiegészítőket a levert vakolatú Művészmalomban pincétől padlásig: a hangzásokban megjelennek a barokk opera pompás külsőségei, és drámai lehetőségek emelik gyakorlatiasan az énekesek lehetőségeit. Holott ez az ötvenéves vidéki orgonista első bemutatott reformoperája.

Kovalik konvenciókat megsértő, szemtelen rendezői beállításai korántsem meghökkentésül jöttek létre. Arra szorítják a növendékeket, hogy a színpad sokféle összpontosítást igénylő feladatai közül ne csupán a hangformálást tekintsék leckéjüknek, ne éneklő színpadi bábokként, hanem változatosan kiképzett színházi emberekként szállják meg a jövő operaszínpadait. Akik túlélik Kovalik rendezését, azokat pályájuk során nagy meglepetés már nem érheti. Vagánykodó-formarázó rendezők nem követelhetnek olyant, amit könnyedén ne oldanának meg.

Az Artemis diadala 27 évtizedet késett operabemutató, elsősorban növendékvizsga annak megmutatására, hogy az operadiákok sokoldalú képzettségét és színpadra termettségét bizonyítsa. Simon Joseph De Pellegrin szövegíró nevét a gondos-okos műsorfüzet csakúgy lefelejtette, mint a magyar nyelvű recitativók fordítójának feltüntetését. Az operát franciául (értve) éneklik, a recitativókat Rédai Csinszka generálbasszus kíséretével magyarul (kevésbé értve).

Hajnóczy Júlia (Ámor) elfogulatlan színpadi gyakorlattal közlekedik a nézők között. Igen talpraesett szubrettnek látszik és hallatszik. A szerelmespárt a kulturált Gál Gabriella (Aricia) és a fiatal Házy Erzsébetre emlékeztető Bucsi Annamária (Hippolütosz) éneklik. Benedek Mari tengerészkadétnak öltöztette Bucsit, aki tárgyszerű fegyelemmel áll a falnál, egyszeriben megtelik a tekintete tartalommal, és elkezd szépen énekelni. Kigyulladt tekintete végigvilágítja a kétórás előadást. Rezsnyák Róbert hanggal bőven ellátott Thészeusza kissé falhoz szorított marad a rendezésben. Fodor Gabriella madárrá átalakuló Oinonéja megkapó előadói összpontosítás eredménye. A párkák csuklyás szurokköpönyegükben láthatatlan sejtelmességgel szólnak az alvilágban: Kálmán László, Miketz Kornél és Asztalos Bence.

Legvégül a már nem növendék, operaházi Cserna Ildikó kis kannával körbejár a karzaton, megöntözi a cserépbe ültetett palántákat: növekedjenek gyorsabban a növendékek.