Mátrai Miklós önarcképe

A tizenkilenc éves fiatalember két éve küldözgeti képeit, ajánlgatja mindenfelé. Azt mondja: a direkt marketing korát éljük. "Összehaverkodott" Benkő Imrével, Gárdi Balázzsal, Vancsó Zoltánnal. A világhálón pedig pályázatokat talált, amelyeknek megközelítőleg a fele hozott sikert. Elismerések, helyezések idehaza és Japánban, Luxemburgban, Olaszországban, Belgiumban. Így megy ez. Képben kell lenni.

Pedig nem így indult. A túlmozgásos, rajzoló-festő-mázoló-tervező és varró gyereket eredetileg fel sem akarták venni a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába. Miklós - aki orvosilag igazoltan színtévesztő - csak külön engedéllyel kerülhetett be Tőry Klára fotós osztályába. A szülők fellélegezhettek, zabolátlan, ám kreatív gyermekük az évek során szorgos deákká cseperedett. Bár ezt tetten érni csak azoknál a tantárgyaknál lehetett, amelyek érdekelték.

"A matekkal megszenvedtem, mert a tanár kegyetlenségig kínzott bennünket. Több tehetséget egyszerűen elkergetett az iskolából, ráadásul ő volt az igazgató is. Könnyen mondogathatta hát, hogy őt mennyire nem érdekli a művészet - mindezt egy művészeti iskolában." Tőry Klára maximalizmusa azonban átformálta a fiatal képírót.

Egyre kevesebbet lődörgött céltalanul a nyári szünetekben. Inkább nyakába vette a papa Practicáját, és céltudatosan rótta Budapest utcáit. Mai napig turistának nézik, és csak az ismerősei tudják róla, hogy hivatásos. A suliban elsőként cserélte le filmes gépét digitálisra, de maradt az egyszerűbb készüléknél. Bár újabban marketinges munkákat is vállal, elismeréseinek többsége a józsefvárosi életképek típusú válogatásból valók. "Sokkal őszintébbek és kedvesebbek arrafelé. Ha nyitott vagy velük, láthatod, mennyire máshogy gondolkodnak a szeretetről és a tiszteletről. Megkínálom őket cigarettával, közösen iszogatunk, beszélgetünk, és közben fényképezem őket." Ilyen egy érettségiző szubjektív dokumentalista.

Az még kérdéses, mi lesz az Iparművészeti Főiskolával, ahova felvételizett. Szerinte önálló kiállítása nem hatotta meg túlságosan a tanárokat. Ezt azért annyira nem bánja, mert igazából csak a szülők miatt akart bekerülni a "tutiba". A jövő miatt nem aggódik. Ha minden kötél szakad, külhonban is kipróbálná magát.

Most éppen saját szerzeményű elektronikus zenére komponálja képeit. Zajos látványprodukciójával újabb babérokra tör. "De ha csak egy-két bulin jót szórakoznak rajta, már akkor is megérte."