Rost Andrea a Rigolettóban

Augusztus végén még nem Rost Andrea neve szerepelt a műsorban, egy hét múlva már ő állt a színpadon Verdi operájában. - A próbák izgalmát külön fokozta, hogy kezdő karmester vezényelt, igaz, az orosz Kirill Petrenkót a legnagyobb ígéretek egyikének tartják, tehetsége minden kétségen felüli, és ezt be is bizonyította - mondja Rost Andrea. A két előadás tomboló siker volt, Rost Andreát, a herceg szerepét éneklő José Brost, nem utolsósorban pedig Rigoletto megszemélyesítőjét, Anthony Miachaels-Moore-t alig engedte el a közönség. Pedig az előadás egy régebbi rendezés - Sandro Sequi munkája -, a lehető leghagyományosabb felfogásban, ugyanígy korhűek a jelmezek, és a díszlet magas színvonalon ugyan, de ebben a különlegességet igénylő világban meglepő módon egyszerűen csak követi a történetet. Ezúttal nemcsak a közönséget hódították meg az énekesek, a kritika is az egekig magasztalta az előadást, külön kiemelve, hogy ez az az opera, amelyben nem mindig elég a tökéletes hang, itt a játék legkisebb hibája illúziót ronthat. Márpedig ezen az előadáson ilyesmi nem volt. Az énekesek teljesítményét elemezve a Die Presse szigorú kritikusa Rost Andrea szopránját varázslatosnak nevezi, hangját a korábbinál teltebbnek találja, játékát, fellépését dicséri. Az előadás még háromszor van műsoron, már az eredeti szereposztással.

Rost Andrea nem új a bécsi közönség számára, tíz évnél is régebben írt alá először szerződést - akkor még több hónapra, mostanában már inkább egyes előadásokra. A bécsi opera az előző szezont velem zárta - mondja. Júniusban öt előadáson lépett fel Gounod Rómeó és Júliájában. Mostanában nem jön - teszi hozzá. Októberben Gildát énekli ismét - Japánban. A legfontosabbak most budapesti kötelezettségei, ősszel a társulattal utazik vendégszerepléseire. Januártól New Yorkban és Washingtonban énekel Mozartot, majd tavasszal London következik.

A Rigoletto két előadásán az operaház nézőterén gombostűt nem lehetett elejteni, az állóhelyek is mind elkeltek, s ez általában jellemző erre a házra. Ioan Holender igazgató most arra a legbüszkébb, hogy Richard Strauss kevésbé népszerű operája, a Daphne is órási siker: a szezon végi bemutató után az első előadások megtöltötték az operát, és minden jegy elkelt a szeptemberi előadásokra is. Bár Holender folyamatosan felrója a költségvetés szűkmarkúságát, tény, hogy az opera a tavalyi évadot 1,5 millió eurós nyereséggel zárta - pedig 400 ezres veszteségre számítottak. Mindezt ügyes szervezésnek köszönheti - a jegyárak aligha emelhetők tovább: a japán vendégszereplést például ügynökség közbeiktatása nélkül, saját erőből szervezik, és takarékoskodnak minden fronton: az énekesek meglepően alacsony gázsit kapnak. Mégsem tartható sokáig az 1995 óta változatlan költségvetés, lassan nem elég azzal érvelni, hogy Bécsben énekelni megtiszteltetés - véli az igazgató.

Bécs, 2004. szeptember