Épülõ lakások Pest külsõ kerületében. Ház lesz - és vevõ?

A számok még töretlen lelkesedésre utalnak a lakáspiacon. A helyszíni felvételek inkább bizonytalanságra. Az év első felében 13 ezer lakást adtak át, a lakásépítés lélektanát ismerők így joggal bizakodnak a bűvös negyvenezres határ átlépésében. (A szakemberek szerint a lakásállomány megújításához évente ennyi új lakást kellene építeni.) Egyelőre az újonnan kiadott építési engedélyek száma sem mutat törést. Már túl vagyunk a 2,5 millió tervezett négyzetméteren. A számok nem hazudnak, de mégsem a valóságot mutatják. Az évkezdet szép eredményei mögött ugyanis sok a tavalyi évről áthúzódó lakáseladás, illetve értékesítői trükk. Az év végén bejelentett állami szigorító intézkedések bevezetése előtt kialakult lakásvásárlási hullámban a tapasztaltak már látták az idei viszszaesést, így a végső roham értékesítései közül - legalább belső statisztikáikban - jó néhányat egyszerűen áttoltak az idei évre. Az ingatlanfejlesztői lendület másik oka az építőipari tehetetlenségben keresendő. A beruházások átfutási ideje a fejlesztői ötlettől a telekkiválasztáson át az értékesítésig legalább két év, de inkább három. A most használatba vett otthonokról még az első lakáshitel-rendeletek idején döntöttek a fejlesztők, amiről most határoznak, abba csak évek múlva költözhetünk be. Az év elején kiadott építési engedélyek előkészítése szintén kedvező hitelezés idején kezdődött. A beruházások még robognak, de nem tudni, mi vár rájuk a célban. A tervek egy részét mindenesetre átrajzolták. (A módosítások is az új tervek számát gyarapítják.) A változtatások célja elsősorban a zsugorítás volt. A kamattámogatások mértéke, az illetéktörvény beharangozott változtatása és az új fészekrakó program egyaránt az olcsóbb lakásoknak kedvez. A tervekben így egyszerűen megfelezték/harmadolták a korábban polgárinak szánt otthonokat, hogy esetenként 25-40 négyzetméteres egérlyukakat építsenek helyettük. A beruházó azt épít, amit el tud adni - ezért kár kárhoztatni. Az viszont számon kérhető, hogy milyen minőségben. A spórolás az elnagyolt tervekben, a leszorított minőségben és a csapnivaló kivitelezésben is tetten érhető. A lakásügyi kormánymegbízott nem túlzott akkor, amikor az új lakásokat a szocializmus panellakásaihoz hasonlította. A különbség időnként tényleg csak a betonban lelhető fel.

Vélhetőleg 2003 volt az utolsó, amikor tervezőasztalról lehetett lakást eladni. Az idén már a felépültek között is válogatnak a vásárlók. A folyó beruházások lakásainak alig a felét sikerült eddig eladni. A régi időkben már a nyolcvan százalék felé közeledtek az ősz kezdetén. S ez nem csupán számmisztika. Ha az építkezés végére a lakások öt százaléka nem talál vevőre, akkor a vállalkozó jó eséllyel búcsút mondhat a remélt haszonnak, ha harmada-negyede gazdátlan marad - és nincs egyéb folyamatban lévő beruházása -, akkor a beruházó lehúzhatja a rolót. A magyar építőipari vállalkozások többsége tőkehiánnyal építkezik, a bankhitellel pedig az idő is gyorsabban múlik. Az ingatlanpiac alább szállása egyelőre nem hozott látványos csődöket és félbehagyott építkezéseket. Ám ha a tendencia folytatódik, akkor hamarosan épülettorzók színesíthetik az országot. A választék mindenesetre bőséges. Legalábbis darabra. Méretre, árra, minőségre és szolgáltatásra már kevésbé. Az Anjou Residence 1,4 millió, illetve a Gyöngyház 950 ezer forintos ajánlatát leszámítva a négyzetméterárak a pesti külvárosokban 220- 320 ezer forint között, a belvárosban 400 ezer forint körül mozognak. Budán 350 ezer forint alatt fű se terem, de a II. kerületi Völgy lakóparkba, a Múzeumparkba, a Mecsetházba, illetve a Somlói úti társasházakba készülők ötszázezertől kezdjék a számolást. Az építészeti stílus az új modernizmus jegyében szögletes, időnként lapos tetős, francia erkélyes, máskor az ötvenes-hatvanas éveket idézi. A belső burkolatok többnyire választhatóak, akárcsak a konyhabútor. Extra minőségre senki ne számítson. A budai és a pesti belvárosi beruházásokat leszámítva a beruházások száz lakásról indulnak. Egyre több a három-négyszázas minilakótelep. Külcsínre sem sokkal különbek. Néha belbecsre sem. Az árak viszont ezekben a legbarátságosabbak. Kérdés, hogy a hirtelen összeköltözők miképpen tudnak kijönni egymással. Az épületekkel telezsúfolt telek, a használhatatlanul szűkre szabott közterek, a kifelejtett szolgáltató létesítmények gyorsan élhetetlenné tehetik ezeket a telepeket. - Ne felejtsük, amit ma építünk, abban 50-100 év múlva is laknak majd emberek - figyelmeztet Gerő Péter, a Magyar Ingatlanforgalmazók Szövetségének elnökhelyettese. Kevesen veszik komolyan.

A lakáskínálatban mindezek ellenére akad néhány csemege. A Swietelsky például felépíti a második Magházat, igaz Passzázsház néven. A Rottenbiller utcai épület kivitelezéséért cserébe kapott telket és terveket megvalósító beruházásban csaknem száz, zömében 30-50 négyzetméteres lakás készül. A ház legjobb otthona azonban kétségtelenül az épület tetején található kétszintes, négyszobás lakás csaknem negyven négyzetméteres tetőterasszal. Hasonló kaliber a Kazinczy utcában épülő Reneszánsz Házak négy- szobás, száz négyzetméteres tetőteraszos otthona. A lakások száma itt alig fele a Mária utcai épületének, a négyzetméterár viszont alapkörben is több százezer forinttal magasabb. A tömegméreteket kedvelőknek ott a Marina part, a Kőérberek-Tóváros, a Nádorliget és a Paskál park. A négy nagyberuházás keretében 8200 lakás épül. Az első átadásokat jövő évre tervezik. Az árak 300 ezer forintról indulnak. Kérdés, hol landolnak.