Barbara (balra) és Edit a rajt elõtt

Kovalovszky Dániel

Szlachetka nemcsak azért rendkívüli jelenség, mert élete első maratonját negyvenkét évesen futotta. Rákos beteget ritkán látni mosolyogni és önmagán viccelődni. A lengyel sportolónőt júliusban vastagbélrákkal operálták. Tegnap is úgy állt rajthoz, hogy hétfőn és szerdán még kemoterápiás kezelést kapott. - A rák nem jelent számomra semmilyen problémát, az egészet egy álomnak tekintem - mondja a negyvennyolc éves asszony, két felnőtt gyermek édesanyja. Budapesten magyar barátnője, a szintén ultramaraton-specialista Bérces Edit társaságában tette meg a negyvenkét kilométert. Hangsúlyozottan lassan, mert szigorúan eltiltották a gyors tempótól.

A szörnyű betegségre korábban semmi sem figyelmeztette. Éppen Kölnben készült 48 órás világrekordot futni, amikor gyomorfájdalmakkal kórházba vitték. A diagnózis valósággal sokkolta. Mint mondja, mindig azt hitte, hogy futás közben, valahol a pályán fogja utolérni a halál.

Szlachetka azonban nem adta és nem adja fel. - A futás számomra az életet jelenti - mondja határozottan a sportolónő, akit egy német orvos, Christian Hottas fedezett fel. A született tehetségnek nevezett Szlachetka a nagy találkozásig sosem sportolt versenyszerűen. Gyermekkorában cirkusziakrobata-karrierről, dupla és tripla szaltókról álmodozott, ebből azonban családi tiltás miatt nem lett semmi. A negyedik ikszen túl elkezdett világrekordokat beállítani: egy év alatt ötvenkét maratont teljesített, a százhoz egy év tizenegy hónap és kilenc nap kellett.

A temperamentumos lengyel csodanő titka valószínűleg rendkívüli regeneráló képességében rejlik. Mint bevallotta, keveset alszik, gyorsan él és gyorsan táplálkozik. Első maratonja előtt hajnalig a diszkóban táncolt. Azt, hogy edzés nem ismeri. Pontosabban a hagyományos maratoni távokon tréningezik. - Igazából nem a lábaimmal, hanem a fejemmel futok - magyarázza. Szerinte a rákban szenvedők többsége fejben veszti el a küzdelmet. A sokkoló hír hallatán az emberek agya általában blokkol: feladják és várják a véget. - Küzdeni és harcolni kell - idézi fel, hogy mit írt neki példaképe, a "testvérnek" érzett Lance Armstrong. A hererákban szenvedő amerikai kerékpároscsillag a síron túlról jött vissza, hogy aztán zsinórban hatszor, legutóbb az idén nyerje meg a Tour de France-ot.

Szlachetkának novemberben újabb kemény csatát kell megvívnia. Másodszorra operálják, amit ismét kemoterápia és három hónapos pihenő követ. Abban biztos, hogy sikerül adományokból összegyűjtenie a műtéthez szükséges 15 ezer eurót. Gondolatban azonban már valahol 2006-ban jár. Amikor is gyógyultan, rajthoz áll a 144 órás ultramaratonon. Az a rekord még hiányzik.