Marabu

Mint megrögzött liberális, helyesnek tartom, hogy minden olyan világnézet képviselője, amely másnak nem árt, amely nem hirdet emberellenes tanokat, nem folytat az érvényes jogszabályokba ütköző gyakorlatot, szabadon hirdethesse tanait, gyűjthesse híveit, gyakoroltathassa hitéleti rituáléit, legyen az a Krisna-tudatú hívőkhöz vagy az evangélikusokhoz, zsidókhoz, jehovistákhoz tartozó. S ha a hitéletét gyakorló hívő úgy ítéli meg, hogy anyagilag is támogatni kívánja egyházát, felekezetét, ám tegye. Tegye az 1%-kal, tegye a perselypénzzel, tegye egyéni, erejéhez mért egyéb adománnyal. De az állam az adófizetők pénzéből egyetlen vallási közösséget se támogasson! (Kivételt képezhet mindazon műemléki templom, épület, amely műemlék, tehát nemzeti kincs, s ezek használati jogát, de csakis a használati jogát - és nem a tulajdonjogát - átadhatja az egykorvolt tulajdonosnak, gondos megőrzésre és természetesen a funkciójának megfelelő használatra. A párizsi Notre-Dame is az állam tulajdona, a franciáé, s a katolikus egyház csak használatra kapta meg.)

Ha a gyerekemet egyházi iskolába kívánom járatni, akkor elvárom az államtól, hogy éppen annyival támogassa taníttatását, mint ha világi iskolába járna. De, miként az alapítványi iskolákban is mélyen a zsebembe kell nyúlnom, vállalnom kell, hogy a hitem szerinti extra szolgáltatásért kifizetem azt a többletet, amit vélhetően a gyermekem megkap, s majd az élete során kamatoztat.

Az egyházak, felekezetek éppen elég kedvezményben részesülnek azáltal, hogy nem fizetnek adót.

Azt üzenem Magyar Bálintnak, s arra kérem a köztársaság parlamentjét, ne engedjen a követelőzésnek. A vallások, felekezetek elvitathatatlanul fontos funkciója betöltésének anyagi fedezetét biztosítsák azok a hívők, akik a szolgáltatásokat igénybe veszik.

Kozák GyulaA szerző szociológus