Megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából emlékülést tartott a Magyar Szív Egyesület miskolci szervezete. Ügyvezető elnöke, dr. Illyés László főorvos kiemelte: ez a száz ember nem csupán a rehabilitáció befejező fázisának tekinti az egyesületi programokat, hanem remek lehetőségnek baráti együttlétre.

Keresztnevükön, sokszor becézve szólítják egymást, és mindenki mindent tud a másikról. Azt, hogy ki a ,,billentyűs", ki az ,,ütős", kinek van még munkája, és hol, kinek született unokája, no meg arról is, hogy Bialkó Tibor szőlője az idén nem olyan édes, mint tavaly. Erről egy vidám kis asztaltársaság diskurál éppen, köztük az egyesület üdvöskéje, Orosz Irén gyógytornász.

- Segítettünk szüretelni, ott volt Irénke tanárnő is, rajtunk tartotta a szemét. Sok mozgás, kitűnő ételek, finom óbor, ugratások, jókedv, kell ennél több? - foglalja össze a jeles napon történteket Herczeg Vilmos. Betegsége gyermekkorában kezdődött, sokáig tünetmentes volt, nem is törődött vele. Negyvenkét éves korában azonban már elkerülhetetlenné vált a szívbillentyű-beültetés. A műtét és a rehabilitáció után visszament dolgozni cégéhez, ahol elektrikus és diszpécser volt, de hat év múlva infarktust kapott. Ebből felgyógyulva ismét munkába állt, de akkor már nem bírta a váltóműszakos munkát, így 48 évesen rokkantnyugdíjas lett.

- Vilmos billentyűs, mint olyan sokan a társaságból, mi, többiek meg ütősök, vonósok, azaz infarktuson átesettek, ércserések vagyunk, ilyenféleképpen oszlik meg a társaság - halljuk a zenei talány megfejtését Kiszela Józseftől. Elmondja, őt 49 éves korában érte az első infarktus, és arra emlékszik, hogy nagyon-nagyon szerette volna megélni az 50. születésnapját. Utána még egy szívrohamon, majd egy műtéten is átesett.

- De azért már hatvanhét éves vagyok! - emeli föl az ujját. Mondja, bankban dolgozott, sokat ült az íróasztal mögött, de mindig szerette a mozgást. A második infarktusa éppen egy tollaslabdameccs közben érte. Azóta sem szakított a sporttal, mostanában is fényes érmeket hoz a Szív Egyesület országos sportversenyeiről, ahol rendszerint pingpongban indul.

Soltész László informatikus 1994 novemberében esett át infarktuson, utána egy évig kezelték, vizsgálták, majd a katéter három ér károsodását mutatta ki, elkerülhetetlenné vált az operáció. Ennek is kilenc éve már.

- Mennyiben változott meg az életem? - kérdez vissza. - Idő előtt nyugdíjba kényszerültem. Nagyobb részt vállalok a háztartásban, hiszen a feleségem még aktív dolgozó, nekem pedig tengernyi a szabad időm. A cigarettáról lemondtam, ez sajnos meglátszik az alkatomon, felszedtem jó pár kilót. Ráadásul a sakk a sportágam. Az egyesületnek otthont adó Szent Ferenc Kórház tornatermeit rendszeresen látogatom, a rendezvényeken is mindig ott vagyok, mert a társaság remek. Nem mondtam le a finom töltött káposztáról és a jó borról, mint ahogyan a barátaim sem. Mindent szabad egy szívesnek, csak módjával. Mi már tudjuk, mit jelent ez.

Ami feltűnik a rendezvényen: a hölgyek mindegyike divatosan öltözött, frizuráik tökéletesek.

- A friss frizura jó hatással van a hangulatomra, de így van ezzel a nők többsége - mondja Takács Mária. - Mivel érzékeny vagyok a hidegfrontra, ma el kellett szaladnom a fodrászomhoz - nevet. Mária a gyerekkori gyakori mandulagyulladások szövődménye, a szívizomgyulladás után 1966-ban 21 évesen esett át az első billentyűműtéten, aztán operációk sora következett, mígnem 2000-ben sor került a műanyag billentyű beültetésére.

- Úgy intéztem, hogy mindig nyáron operáljanak, amikor szünet van a színházban - meséli. - Mert nekem két szívügyem is van, a másik a Miskolci Nemzeti Színház, amelynek a kórusában harminchat éve énekelek. A sorstársaim a tanúk rá, hogy tíz évvel ezelőtt önző módon én kértem, hétfőnként, a színházi szünnapon legyenek a szívegyesületi programok. Azóta se vétózták meg.

Mozgékonyak, karcsúak az asszonyok.

- Ennek az a magyarázata, hogy rendszeresen tornázunk, túrázunk, és figyelünk az étrendünkre - fogadja az elismerést Farkasné Hegedűs Mária nyugdíjas üdülővezető. Csorba Erzsébet nyugállományú főtanácsos néhány kilogramm súlycsökkenést célzott meg, holott ránézésre semmi szüksége sincs rá.

Lévay Györgyi