Pápalátogatás a legismertebb portugál kegyhelyen, Fátimában 2000 májusában

A Szentszék és Portugália kapcsolatait szabályozó, most decemberben életbe lépett új konkordátumot május 18-án írta alá Angelo Sodano vatikáni államtitkár és José Manuel Barroso akkori miniszterelnök. Az egyezmény aláírását két éven át tartó, a nyilvánosságot inkább kerülő tárgyalások előzték meg.

Portugáliában mind ez ideig az 1940-ben, az António Oliveira Salazar, a diktatórikus rezsim vezetője és XII. Pius pápa által megkötött konkordátum volt érvényben, ezt csupán egyszer, 1975-ben módosították, amikor lehetővé tették az egyházi házasságok felbontását. A több mint hatvan évet megélt egyezmény egyre inkább idejétmúlttá vált, és több pontján az új, demokratikus portugál állam alkotmányának is ellentmondott.

Újratárgyalása halaszthatatlanná vált, miután, 2001-ben megszületett az új vallási törvény, amely minden felekezetnek egyenlő jogokat biztosít. A katolikus egyház a vallástörvényt csupán alapelveiben volt hajlandó magára értelmezni, arra hivatkozva, hogy a részletkérdésekben a módosításra váró konkordátum szabályai az érvényesek. A tárgyalásokat a szocialista kormány kezdte, majd a jobboldali kormány fejezte be; mindkettő szem előtt tartotta a katolikus egyház történelmi szerepét, és azt, hogy a portugálok több mint 90 százaléka katolikusnak vallja magát (habár közel 60 százalékuk nem gyakorolja vallását).

Az új konkordátumot mégis, vagy éppen ezért főleg baloldali pártok, de független jogászok részéről is bírálatok érik. Kifogásolják, hogy az egyezmény elismeri ugyan a különböző vallások egyenlő jogait, mégis kivételezett helyzetet teremt a katolikus egyház számára.

A most életbe lépett konkordátum - mint Vital Moreira alkotmányjogász rámutat - felszámol egyes régi előjogokat, másokat azonban érvényben hagy és még egy-két újat is előír. Megszünteti az adómentességet az egyházi személyek számára az egyházon kívüli oktatási (így az iskolai vallásoktatási), szolidaritási és kulturális tevékenységek esetében. Az egyházi ingatlanokért továbbra sem kell adót fizetni, kivéve a kereskedelmi céllal felhasznált ingatlanokat (amilyenek például Fátimában a turisták elszállásolását szolgáló intézmények). A konkordátumban foglaltak szerint az egyházi tulajdonok "őrzése" a klérus feladata, de "állagmegőrzése" már az államra tartozik. Megszűnik az újonnan kinevezett püspökök - Salazar idején politikai szűrésnek számító - kormányzati jóváhagyása.

Az új egyezmény elismeri a Lisszaboni Katolikus Egyetem (UCL) egyedülálló státusát. Az intézmény nemcsak a vallási tárgyakban élvez függetlenséget, hanem az oktatás minden területén. Vagyis kivonhatja magát az állami felsőoktatási szisztéma alól, ugyanakkor részesül állami finanszírozásban. Ez a kivételezett státus csak az UCL-re vonatkozik, a katolikus iskolákra ugyanazok a szabályok érvényesek, mint bármelyik magániskolára. Nem változik az állami iskolákban foglalkoztatott vallásoktatók helyzete, továbbra is az egyház nevezi ki, de az állam fizeti őket. (Habár a felekezeti törvény szerint lehetőség van más vallások oktatására is, ha ezt megfelelő számú gyerek kérése alapján az iskola igényli, a gyakorlatban erre nincs példa, mindenhol a katolikus morál az oktatás tárgya. A más hitű tanulók legtöbb esetben az alternatív, nem vallási tantárgyat választják.)

Újdonságnak számít, hogy az egyház által érvénytelenített házasságokat a polgári bíróságok is érvénytelennek ismerik el. A jogászok ezt is az alaptörvénnyel összeegyeztethetetlennek tartják.

A bírálók arra hivatkoznak, hogy a portugál törvényhozás megfelelő garanciákat biztosít az állampolgárok számára a vallásgyakorláshoz (bármelyik vallás legyen is az), ezért nincs szükség rá, hogy az külön szabályozzák egyetlen egyház esetében - még ha az a legnagyobb is. A konkordátumra hivatkozva a katolikus egyház valójában kivonja magát az állam törvényei alól - mutatnak rá.

Lisszabon, 2004. december