Nem kell hozzá jogosítvány

Ameddig a zsebpénzbõl futja

Késve kezd csikorogni a fék: a városi rodeóra tuningolt sportautó hatalmas csattanással betonfalnak ütközik - game over, hörög a szimulátor hangszórója -, hiába: újra felbőg a motor, a fehér kaszni szédítő tempóban száguld a gumifaló kanyarokban. Egy másik gépnél azonosíthatatlan orgánummal böfög két egymást püfölő nindzsa, a hangzavarba ellenséges kommandósok automata fegyvereinek ropogása vegyül. A homályosra világított játékterem monstrumai nyugalmi állapotban is vibrálnak - érmékkel belökve a hangerő többszörösére nő.

fotók: móricz simon Tíztől negyvenévesig járnak ide - mondja a belvárosi játékterem mindenese. Amúgy 14 év (volna) az alsó korhatár, ám a bevételgyilkos szabály kifullad a limitet jelző tábla kihelyezésében. Felesleges is az életkort firtatni, ha a pénznyelőetetés szülői asszisztenciával történik. Unokákkal lófráló nagyszülők, vasárnapi apukák és a szombati plázaturné részeként komplett családok ragadnak a masinák elé. Az angyalföldi bevásárlóközpont változatosan felszerelt automatagrundján dundi kisfiú rúgja a szimulátorhoz kötözött, löttyedt bőrlabdát. Tíz próbálkozásból nyolcszor kapuba talál. A harmadik százast az addig csak figyelő apukája dobja be. Akkora vehemenciával veselkedik a biztos találatot érő rúgásnak, hogy a labda cipőstül repül.

Pár méterrel arrébb egy négytagú família családfője száguld a virtuális automobillal. A bevásárlószatyrokkal felszerelt női osztag csendben figyeli a papa manővereit.

A külvárosi játékteremben egyedül bóklászó szőke kislányra leszünk figyelmesek. - A kaszinózó szülők gyakran hagyják itt a gyerekeket - adja meg értetlenkedésünkre a választ a játékterem alkalmazottja, miközben egy tini csendben átnyújtott papír kétszázasát váltja. A fiatalabbak játékbarlangjai amolyan előszobái a felnőttek kaszinóinak - ha úgy tetszik - melléktermékei, kiszolgálói, vagy még inkább, gyerekmegőrzői.

- Tájfun, bokszgép, autóverseny. Ez az alap - állítja a virtuális világban több éve jelen lévő alkalmi ismerősünk. - Lövöldözős, autós, verekedős - mondja egy másik, kevésbé tapasztalat beszélgetőtársunk. Van, aki szerint városrészenként változnak a népszerű elemek. Az M3-as mentén található teremben a Forma-1-re és a focira kódolt programok mennek a leginkább - állítja egy bennfentes.

Egy-egy menet árát a gépen futó program frissessége és a játékterem holléte határozza meg. A belvárosban szabott tarifák általában a duplái a külső kerületekben lévőknek, pedig előfordul, hogy ez előbbiek szimulátorai a leharcoltabbak. Lehet a program is ócska, az értékvesztés nagy része azonban a feldühödött vesztesek vagy játéktól megvontak rongálásainak tulajdonítható. Beszélgetőpartnereink - helytől függetlenül - állítják, háromnaponta hívnak szerelőt.

A szimulátorok többsége nyárra a Balatonra kerül - van olyan játékterem, ahonnan akár a felszerelés háromnegyedét is leutaztatják. Annak ellenére, hogy a nagyobb forgalmat a városi pénznyelők is a szünidő alatt bonyolítják. A tanévkezdés óta jobbára csak a tanórák után indul be a biznisz.

Kelet-magyarországi, park utótaggal futó pláza vagy régimódi kifejezéssel bevásárlóközpont, ahogy tetszik. A fogyasztási csúcsszezonban óriási tömegek hömpölyögnek az üzletekben. A legfelső emeleten nyúzott arcok falatoznak, kínait, thait és egzotikus pizzákat. Átellenben, a sarokzugban játékbarlang és -terem jótékony szimbiózisa. A kettő nem összetévesztendő. A "barlang" beépített pajzs: ide még a csecsemő is bejöhet. Jön is, azaz hozzák a szülei. Fiatal pár, karjukon csecsemő. Ordít. A szülők értetlenül állnak a helyzet előtt: egy kis kikapcsolódás nekik is kijár, igazán tolerálhatná a gyerek ezt a pár perc felhőtlen szórakozást. Nem teszi. Valószínűleg a fény- és hangkavalkád nincs ínyére.

A kamrányi barlang mélyén copfos kislány veri az öccsét. Pénzük láthatólag nincs, ezért jobb híján egymást püfölik egy ugrós-verekedős-gyilkolós masina karfáján. Játékot szimulálnak. Egy menet ára errefelé egy százas, nincs külön árfolyam a kiöregedett gépekre. A menetidő bónuszkörök nélkül 60 másodperc.

- A géppark? Hát nem a legújabb - legyint bágyadtan az idős pénzváltó úr. Vannak itt még '95-ös gyártmányúak is. Bár a barlang célközönsége a kiskorúak, csak az álló gépeken tudnak játszani, a beülősökön nem érik el a pedált.

- Reggel tízkor nyitunk, hivatalosan éjfélig jöhetnek a gépre vágyók. Hétvégén, napközben még akadnak betérők, de nyolc után általában lehúzom a rolót. Nagyon megcsappant a forgalom, még az előző évhez képest is - teszi hozzá. - Pedig a főnök a régi plázából is áthozta a gépeket, ne gerjessze magának a konkurenciát.

Ajtó balra, figyelemfelkeltő, csillogó felirattal: Játékterem. Ez a helyiség már csak jóindulattal kamra méretű, inkább még annál is kisebb. Tökéletes helykihasználtság, falhoz állított félkarú rablók szorosan egymás mellett. Teljesen egyformák, maximum lestrapáltságukban különböznek. Az őrpulpitus körül ácsorog a kopasz felügyelőbrigád, nem épp kedves arckifejezéssel. - Hogy elkérjük-e a személyit? Nem. Kiskorú ide be nem teszi a lábát, azonnal leveszem, ha nem ide való - mondja ellentmondást nem tűrő hangon a férfi. Itt nem játszik senki.

A belvárosi játékterem zárva. A féloldalasan lógó nyitvatartási tábla szerint kilenckor nyitottak. De nem ma, sőt, a poros függönyt elnézve nem is tegnap. Már csak a szomszédos tűzfalra pingált óriás-csalogatón pörgő rulettkerék utal a dicsőséges múltra.

A pár utcával lejjebb székelő őspláza kaszinója - ahonnan kitelepítették a szimulátorokat - tényleg más világ. Inkább hasonlít egy homályosan sejtelmes egyiptomi labirintusra. Süppedős fotelekben szívogatják az uv-színű koktélokat a helyi fenegyerekek és agyonbarnított partnereik. Ha ráérnének, biliárdozhatnának. Más nincs. A bowling nem üzemképes.

Túloznánk, ha azt állítanánk, hogy a dunántúli pláza játékterme vadul csalogatja a szimulátorfüggőket. Az elektronikai szakbolt mellett megbújva középbarna lepedő takarja az oda vezető folyosó bejáratát. Felvilágosulatlan halandó raktárt sejtene a függöny mögött. A hétköznap délelőtti biliárdforgalomból ítélve azonban úgy látszik, az éppen átépítés alatt lévő játékterem működése - legalábbis a helyiek körében - nem kérdéses. E rejtőzködő gépparadicsom számunkra ismeretlen masinákat is rejt. A kínai hieroglifákkal díszített kaszni - éppen rossz - programjára a személyzet is csak tippelni tud. A másik meglepetés, az idáig csupán hagyományos változatáról ismert csocsóasztal. Az elektronikus variáció szerint a mezőkre osztott térben egy gömb forgatásával lehet elérni, majd a lövöldözős gomb nyomogatásával a kapu felé terelgetni a gép által bedobott pingponglabdát. Iskolaidő van, néhány biliárdozó tinédzseren kívül üres a terem. Általában 100 forint egy menet ára, de lelünk olyan "ócskavasra" is, amelyik csak 50 forintot kér.

- Nincs itt semmi, csak a holland bálás, a sarkon túl pedig a CBA. A határban meg a Tesco - az egykor szebb napokat látott bányászvárosban járunk, a lehangoló képet egy maliciózus helybéli festi. A centrumban Casino feliratú téliesített kert huzatos sarkában kifosztandó kliens nélkül magányoskodik egy félkarú rabló. Pár méterrel arrébb ugyan a "jobb körökben" népszerű sárga táblás játékbarlang-lánc elemébe tévedünk, de ott sincs közönség. A szigorú szabályok értelmében kiskorút nem engednek be.

Szűkül a piac - állítják egyöntetűen beszélgetőpartnereink. Egy hét alatt keresi meg a gép azt a pénzt, amire néhány évvel ezelőtt egy nap is elég volt. Ennek okát a pár tízezer forintért beszerezhető, otthon használatos Playstationökben és a személyi számítógépeken futtatható játékprogramokban látják. De hiába csökkent a bevétel, a barlangok üzemeltetése még így is rendkívül nyereséges. Az automatáknál lecövekelők átlagosan egy ezresért szórakoznak. Akad azonban olyan is, aki 5000 forint alatt ki se száll a szimulátorból. A hétvégék a húzósak - a hét közben termelt deficitet a szombat-vasárnap délelőtti hajtás hozza be.

Egy jobban menő játékterem szimulátora hetente 300 ezer forint körül hoz a konyhára. Az utána fizetendő adó 25 ezer forint - háromhavonta. Többtucatnyi gép üzemeltetése mellett a bérleti díj is elenyésző. Alapszabály a kaszni háromhavi váltása - a rendszeres játéktermezők nagyjából ennyi idő után unnak rá a programokra. A pénznyelő rotációs jelleggel vándorol tovább egy kerülettel vagy várossal arrébb, egy másik barlangba.

n Brit aggodalom a törvény miatt

A brit sajtóban heteken át központi helyet foglalt el a szerencsejáték-törvény reformjáról, az eddigi drákói szigorúságú szabályozás lazításának tervéről folyó vita. Az eredeti elképzelés ellen - annak értelmében többek között kétszázötven, Las Vegas-stílusú szuperkaszinó épült volna - olyan indulatos felzúdulás fogalmazódott meg a sajtóban, mindenekelőtt a családi értékek megőrzésének bajnoka, a Daily Mail hasábjain, hogy a kormány meghátrálásra kényszerült. Egyelőre csak nyolc új kaszinó készül el. A gyerekek szempontjából sokkal veszélyesebbnek tartják a hozzáértők, hogy az új törvény "kis tét, kis főnyeremény" alapon működő játékautomatákat tesz lehetővé a tengerparti játéktermekben és a szabadidős központokban. Mark Griffiths professzor szerint az öt- vagy tízfontos jackpot legalább annyira okozhat függőséget, mint az egymillió fontos főnyeremény. A korlátlan fődíjjal kecsegtető félkarú rablók pedig még veszélyesebbek, mert az emberek folyamatosan be akarják hozni a veszteségüket. A nagyobb kaszinókkal, a félkarú rablók számának emelkedésével és a szerencsejátékosok élő zenével, szórakoztatással és vonzó ételkínálattal való csábításával elkerülhetetlenül megugrik - a jelenlegi háromszázezerről legalább hatszázezerre - a súlyosan függő gamblírozók száma. Szakértők szerint ezzel elkerülhetetlenül együtt jár a szerencsejátékkal összefüggő bűnözés, az öngyilkosságok és a válások számának növekedése is. Az illetékes kulturális minisztérium jól tudja, hogy külön figyelmet kell fordítani a hatszázezer tinédzser játékautomata-őrültre, akik ugyan többnyire időben kigyógyulnak bolondériájukból, de addigra iskolai képzésük csorbát szenvedhet, sőt rendőri ügybe is keveredhetnek. A tervek szerint a kormány megpróbálja néhány gondosan kiválasztott játékterembe irányítani a kiskorúakat, akik csak szigorú feltételek mellett tehetik kockára zsebpénzüket. Számos nyilvános helyről - például takeaway büfékből - pedig összesen hatezer automatát távolítanak el. Az évi 9 milliárd fontot elnyelő játékautomaták jelentik ugyanis az első lépést a függőség felé. Még nehezebb feladatnak bizonyulhat az internetes szerencsejáték iránti szenvedély visszaszorítása: egy nemrégiben közzétett tanulmány szerint a játékportálok töredéke képes csak megakadályozni tizenhat éven aluli, bankkártyával rendelkező gyerekek részvételét. A játékszenvedély mértékét jelzi egy elrettentő történet. Lee-Anne Smyth, matematika szakon végzett északír diplomás visszautasított egy évi 40 ezer fontos, azaz vonzó banki állásajánlatot, mert ennél lényegesen több pénzt, 234 ezer fontot remél keresni egy internetes pókerhonlapon. A fiatal nő napi öt órát játszik más szerencsejátékosok ellen és egy alkalommal egy nap alatt - kamatoztatva elméleti és alkalmazott matematika tudását - 7 600 fontot nyert.

London, 2005. január

n Nem lehetsz elég kicsi Amerikában

Amerikában már nem sikk otthon rendezni a négyévesek szülinapi buliját. Lehet, hogy már a háromévesekét sem. Irány a játékterem! Egy kisebb - 15-20 személyes - zsúrt meg lehet úszni 300 dollárból, és utána még csak takarítani sem kell. Az óvodásokra szakosodott üzemegységekből szűkebb környezetünkben is van legalább három. A cégtábla változhat, a módszer ugyanaz: valamit enni is lehet, de a lényeg az önfeledt játék. Meg az, hogy a gyerekek rászokjanak a játéktermekre.

A pizza meg a kóla itt sem kerül többe, mint bármelyik gyorsétteremben, és első ránézésre a játékok sem drágák. Tíz zseton öt dollár, a tapasztalatlan szülő itt még azt hiszi, hogy jutányos áron sikerült szerezni a gyereknek egy jó délutánt. Negyed órával később, amikor a gyerek kipirult arccal követel még tíz zsetont, kezdi sejteni, hogy végzetes félreértés áldozata.

Az itteni játékok nem feltétlenül képviselik az elektronika utolsó szavát - de gondosan igazodnak a gyerekek méretéhez és ízléséhez. Lehet fakalapáccsal verni a lyukakból kibukkanó ürgék fejét, kosárlabdával célba dobni, képernyők előtt autóversenyezni. Szabad rohangászni, kiabálni, hancúrozni. És legfőképpen lehet jutalomutalványokat nyerni. Utóbbiak hasonlítanak azokra a kis piros pontokra, amelyekből annak idején öt ért egy nagy kéket. A nap végére összegyűlő kéttucat cetlit távozáskor be lehet cserélni a hűvösvölgyi céllövölde harminc évvel ezelőtti kínálatát idéző ajándéktárgyakra. A gyerekek viszont élvezik a nyüzsgést, a játékot és a nyereményt. Úgyhogy a szülők boldogan fizetnek, és szorgosan nevelik a következő évtized ultramodern játéktermeinek törzsközönségét.

Washington, 2005. január

n Grundfoci helyett

- A függőség kialakulásához a génjeinkben kódolt hajlam is hozzájárul - mondja Németh Attila, a Nyírő Gyula Kórház II. sz. pszichiátriai osztályának főorvosa -, az pedig már pusztán alkati kérdés, kinek mi okoz kikapcsolást. Alkoholizálásra hajlamos szülők gyereke általában a szeszhez, játékteremfüggőké pedig a játékgépekhez menekül. Míg az alkohol és a drog kémiai addikciót vált ki, addig a játéktermekhez ragadtak viselkedésbeli függőségnek "vannak kitéve". A feszültség levezetésére szolgáló játékrítus leginkább az otthonról menekülők, a válási és alkoholproblémákkal terhelt famíliákban élő gyerekeket érinti. Ez az úgynevezett broken home (széthullott család) szindróma. Az egyébként sivár teremvilágban legalább egyedül maradhatnak a "bántalmazott" gyerekek. - Meg kell különböztetni az otthoni számítógépes játékokat és a termek kínálatát. Addig nincs probléma, amíg a játszma tét nélkül zajlik. Minden kornak megvan a maga divatja: a korábbi grundfocit vagy bélyeggyűjtést váltotta fel - legalább is részben - a játéktermezés. Mivel a gyerekek nagyon rugalmasak, még akár a rendszeres játéktermezés sem jelenthet problémát. Betegségről és a terápia szükségességéről csak akkor beszélhetünk, ha ez már a mindennapos életvitel jelentős romlásával - a tanulmányi eredmény visszaesésével vagy erőn felüli pénzköltéssel - jár. A legnehezebb kezelni a később, 14 és 20 éves kor között meggyökerező függőséget. Három évvel ezelőtt az Egészségügyi Minisztérium felkérésére készítettünk egy tanulmányt. Véleményünk szerint a jelenlegi 14-ről 21 évre kellene felemelni a korhatárt, ezt szigorúan be kellene betartani, valamint a kocsmákból száműzni kellene a félkarú rablókat, sokan ugyanis a szesz hatására kezdenek játszani. Az elkészített szakvélemények ellenére változás ez idáig nem történt.

n Kínai szerencsefilozófia

Kínában, mint általában az egész Távol-Keleten, igen bonyolult a hatóságok viszonya az olyan játékokhoz, amelyekhez a pénznek is köze van. A keleti gondolkodásban különleges szerepe van a szerencsének, s az emberek nagyon könynyen válnak a szerencsejátékok rabjává. Ezért igen szigorú korlátok közé szorítják őket, például nyerőautomaták üzemeltetésére általában nem adnak engedélyt. Vagyis az itt is szaporodó játéktermek szelíd, többnyire szimulációs játékokkal vannak berendezve. Azt nem mondom, hogy nem láttam még "komoly" termet is, a dolog természeténél fogva azonban nem tudhattam meg a pontos jogi státusát. Szakértők szerint borzasztóan kiterjedt az illegális játékpiac, ennek fő szereplői azonban a felnőtt férfitársadalomból kikerülő "függők".

Peking, 2005. január