belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
24. csütörtök

A hatvanasoké a világ

Mindhalálig rock and roll

Napjainkban a Nagy Generáció tagjainak, epésebb megjegyzéssel a rockmúmiák vagy rockzombik újjászületésének vagyunk tanúi.

Jávorszky Béla Szilárd, Sebõk János| Népszabadság| 2005. február 21. |nincs komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

HIRDETÉS
Mick Jagger
Mick Jagger
fotó: reuters - jeff christensen


Bob Dylan
fotó: reuters - gary hershorn
A beatnemzedék, a hatvanas-hetvenes évek sztárjai foglalják el akoncertpódiumokat, a lemezstúdiókat, a nosztalgiahullám - új hullámokhiányában - ismét elborít bennünket. S ez már csak azért is törvényszerű, mert a nagy sztárok sorra ünneplik a születésnapjukat, s úgy tűnik, van élet a hatvanon túl is, a "nagy öregeken" mintha valami második ifjúkor venne erőt, aktívabbak, mint valaha.


Hobo
A névsor reprezentatív: Ritchie Blackmore, Eric Clapton, Rod Stewart 60, Joe Cocker 61, Paul McCartney Mick Jagger, Keith Richard 62, Lou Reed 63, Neil Diamond, Paul Simon, Art Garfunkel, Eric Burdon, Bob Dylan 64, Cliff Richard az idén 65 éves lesz. S akkor Leonard Cohenről (71) vagy Chuck Berryről (79) nem is beszéltünk. De érdemes belepillantani a hazai sztárok anyakönyveibe is. Hobo február 13-án az Új Színházban fantasztikus, három és fél órás koncerttel ünnepelte 60. születésnapját, az áprilisban szintén hatvanas Szörényi Leventét a Tavaszi Fesztiválon bizonyára pajzsra is emelik rajongói, de túl vannak a nyugdíjas korhatáron a magyar poprock olyan meghatározó egyéniségei is, mint Illés Lajos, Szörényi Szabolcs, Charlie, Zorán, Cseh Tamás vagy Benkő László.


Szörényi Levente
Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor ezek a sztárok a sikereik csúcsára értek, azt gondolták, hogy még néhány évig zenélnek, aztán "leteszik a lantot", és tisztes polgári foglalkozást választanak. Mick Jagger határozottan kijelentette, hogy 30 fölött nem akarja előadni a Satisfactiont. Aztán néhány év elteltével a Jethro Tull énekelte nemzedéke tagjairól, hogy "túl öreg a rock and rollhoz, túl fiatal a halálhoz", majd a The Who gitárosa, Pete Townshend jelentette ki: "remélem, meghalok, mielőtt megöregszem". Néhányan (Jimi Hendrix, Janis Joplin, Brian Jones, Jim Morrison) valóban gyorsan "elégették" magukat, de a többség a "virágkor" után is aktív maradt, s ma már egészen más a jelszó: "mindhalálig rock and roll!"

HIRDETÉS


Chuck Berry
fotó: móricz simon
S a hatvanasok, mint a felsorolt példák is igazolják, ennek szellemében tevékenykednek. Az amerikai hanglemezipari szövetség (RIAA) adatai szerint a popveteránok sikeresebbek, mint valaha. Sorra kasszírozzák az arany (500 ezer), platina (1 millió), dupla platina, sőt gyémánt (10 millió) lemezeket. Carlos Santana a tizennégyszeres platina (Supernatural) és a dupla platina (Shaman) korongjai után közelít az ötvenmillió albumot eladók táborához. James Taylor is megkapta 12. platinalemezét az October Roadért. A sokak által már leírt Rod Stewart sokadik feltámadása (It Had To Be You...The Great American Songbook) az előadónak a 22. arany- és a 14. platinalemezét jelentette. Tovább nyomul az Eagles is, amely Their Greatest Hits 1971-75 című albumával minden idők legsikeresebb zenekara (28 millió eladott példány), megelőzve a sokáig első Michael Jackson Thrillerjét (26 millió). Az Eagles "rájátszása" is rendkívül sikeres: az Eagles Greatest Hits Volume 2 már gyémántlemez. A régi sikerekből azonban mostanában a Queen profitál a legtöbbet. A Hollywood Records leporolta a zenekar katalógusát, s a legendás zenekar hét újra kiadott albumából eddig több mint 24 milliót adtak el (a legtöbbet, 5-5 milliót a News Of The Worldből és a The Game-ből).


Art Garfunkel és Paul Simon
fotó: kovács bence
Meglepetésre az utóbbi években már a koncertszínpadokon is az öregeké a főszerep. A Grammy-díjas új sztárokra (például Norah Jones) "alig" 5-10 ezer ember gyűlik össze, a legendákra viszont 50-100 ezrek kíváncsiak. Az ezredfordulón a hatvanas-hetvenes évek zenekarai iránt nem csökken az érdeklődés. A Fleetwood Mac, az Aerosmith, az Eagles éppúgy újjáéledt, mint ahogy Billy Joel, Elton John, Neil Diamond, Bob Dylan is felállt a hintaszékből, s újabban Paul McCartney, a Rolling Stones, Robert Plant vagy Cher is rendkívül virulensek. S akkor az idei év szenzációiról még nem is beszéltünk. Eric Claptonnal összeáll a legendás Cream, a The Who példáján felbátorodva pedig, ha csökkent létszámban, de töretlen lendülettel és az összes régi slágerével útra kel a Queen. Nem lehet kétséges, hogy tarolni fognak.


Eric Clapton
fotó: reuters - matt dunham
Szakértők szerint a sikersorozat okai egyértelműek: a rockzenével együtt felnőtt nemzedék idősebb korában is élvezni akarja kedvenceit, emlékezni akar a régi szép időkre, s ezért a borsos jegyárakat is hajlandó leszurkolni. Még akkor is, ha egy-egy város kínálatában gyors egymásutánban következnek az olyan zsebbenyúlós nevek, mint a Chicago, a ZZ Top, Ted Nugent, Sammy Hagar, Tom Petty vagy a Kiss. Mert az élményt meg kell fizetni. A VIP-helyekért 250 dollárt is elkérnek, egy színpad mögötti fotózásért 1000 dollárt kell fizetni, nem beszélve a merchandising termékekről. Vagyis egy-egy családi koncertlátogatásért akár 500-1000 dollárt is ott lehet hagyni a pénztáraknál. Márpedig legtöbb helyen nemcsak a szülők mennek, hanem a gyerekek is, mert a piaci elemzők szerint az utóbbi időben a tizenéves korosztályt is érdekli az apák, nagyapák zenéje. Vélhetően azért is, mert a tinipiac égboltja jelenleg meglehetősen üres.

Ma már a zenészek sem foglalkoznak a korukkal vagy a nemzedéki problémákkal. Ezt a hozzáállását leginkább a Rolling Stones két, ez ügyben sokat cikizett vezéralakja, Mick Jagger és Keith Richard fogalmazta meg legutóbbi turnéjuk alkalmával. Jagger, amikor a szemére vetették, hogy korábban azt mondta, nem akarja harmincon túl is a Satisfactiont énekelni, azt felelte egy grimasz kíséretében: "Ezen mi már túlléptünk. A rock and roll számunkra nem csak zene. Életforma." Keith Richard meg hozzátette: "Azt akarom, amit Muddy Waters. Zenélni mindhalálig. Miért kellene visszavonulnunk, ha ez a zene az életünk. A dalírás és a színpadi jelenlét számunkra pont olyan, mint a lélegzés. Nem lehet abbahagyni."

Keith Richard jelenleg az Egyesült Államokban él tinédzser gyermekeivel, s miután sikerült megszabadulnia - más zenésztársaihoz hasonlóan - a drog- és alkoholproblémáitól, most "tiszta", s nagyon vigyáz az egészségére. Narancslevet iszik, sportol, már csak néha ruccan ki az éjszakába. "A Rolling Stones ma már épp olyan márkanév, mint a Coca-Cola - mondja. - A mindennapi élet, a hétköznapi kultúra része. Erős, kihagyhatatlan, üzletileg sikeres. Az embereknek szükségük van ránk, mert mi emellett a régi énjükre is emlékeztetjük őket. A régi szép időkre, mindarra, amit a rock and roll jelentett, s jelent ma is."

Szakértők szerint a régi nagy sztárok jelenlegi sikerében szerepet játszik az is, hogy ez az egykor lázadó zene valóban beépült a mindennapok kultúrájába, s ezt a műfaj ötvenedik évfordulója kapcsán a magas kultúra képviselői is elismerték. Ezzel persze csupán a gyakorlatot szentesítették, hiszen a rock and roll éjjel-nappal szól, és az élet minden területén körülvesz bennünket: bevonult a színházakba, a mozitermekbe, az áruházakba, szól a repülőgépeken, a házasságkötő termekben, még a temetéseken is. S mivel régen megindult a klasszicizálódási folyamat, ezért elsősorban a régi nagy slágereket veszik elő újra és újra. A Yesterday-t, a Satisfactiont, a Jailhouse Rockot, s nem a Kis éji zenét. Nemrégiben, amikor Mick Jaggert is jelölték a Golden Globe díjazottjai közé, egy kritikus azzal érvelt méltatlankodó kollégáinak: "Bár én minden jó zenét imádok, valljuk be, Mick Jaggernek vagy Paul McCartneynak mégis csak több köze van a XXI. századhoz, mint Mozartnak."

"Kaszálnak" a nagy öregek

A legtekintélyesebb szaklap, az amerikai Billboard magazin által közzétett lista szerint 2004-ben a 46 éves Madonna kereste a legtöbbet koncertjeivel. A Re-Invention turné 55 koncertje (56-ból) volt telt házas, ami összesen 125 millió dollárt hozott a konyhára. Második helyen Prince végzett a Musicology-turnéval. Az 1,5 millió néző 90,2 millió dollárt hagyott a kasszában, míg harmadik helyre Shania Twain futott be, közel 1 millió nézővel és 62,5 milliós bevétellel. A lista további helyén is a derékhad tagjait, illetve a popveteránokat találjuk, sorrendben: 4. Simon and Garfunkel 59 millió, Metallica, 53,8, Bette Midler 53,3, Sting 52,4, Kenny Chesney 49,3, David Bowie 46, Toby Keith 44,3 millió dolláros bevétellel, de a futottak még kategóriában is olyan nevek szerepelnek, mint Elton John, Cher, Rod Stewart, Eric Clapton, az Aerosmith, Van Halen vagy Phil Collins. A szaklap összesítései szerint a 100 legsikeresebb előadó koncertjeire a belépőjegyek ára átlagosan 52 dollárba került, de olyan sztárok, mint Elton John a legjobb helyekért 200-250 dollárt is elkértek.

Címkék: zene
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    nincs komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS