A szél olcsóbb energiát ad

BÁNHALMI JÁNOS

Miután a dokumentum eddig nem került a nagyközönség elé, tartalmát leginkább az anyagot előzetesen megkapó néhány zöldszervezet (Energia Klub, Független Ökológiai Központ, az épületgépész-szövetség megújuló energiatagozata) megjegyzései alapján ismerhetjük. Akadnak kemény bírálatok is: itt van rögtön a nyilvánosság, amelytől eddig következetesen eltekintettek. Talán azért - vélik a civilek -, mert nem mertek a reflektorfénybe állni az ötlettel, hogy még a korábban megfogalmazott bátortalan (az EU-rangsorban Magyarország számára a sereghajtó pozíciót biztosító) 2010-es célkitűzésekből is visszavettek.

Az áramtermelési részaránynál maradt ugyan a 3,6 százalék, a teljes megújulós hányadnál viszont már szó sincs duplázásról, csupán "öt százalék fölé emelésről". Ilyesmire nyilvános tervezési folyamatban aligha kerülhetett volna sor, hiszen már az eredeti célok is a világ (vagy legalábbis Európa) szégyenének számítottak.

Ami a szégyent, illetve a zöldenergia híveinek szégyenkezését illeti, ezt főként az magyarázza, hogy Magyarországot a természetföldrajzi jellemzők egyáltalán nem a sor végére, hanem legalább a középmezőnybe utalnák. A geotermális energia (a Föld és a hőforrások hője) terén például egyértelműen Európa-bajnokok lehetnénk, és a magyar biomassza-paraméterek (termőterület, erdők, mezőgazdasági aktivitás) is sokkal jobbak az EU-átlagnál. Sőt még a napsütés "elosztásánál" is jól állunk: a Balaton környékére évente kétezer órán át süt a nap, ami szintén jobb az átlagosnál, és nem marad el nagyságrendekkel a 2800 órás kontinentális csúcstól sem. A szélkapacitásban rejlő tartalékokat nemcsak a hajdanvolt szélmalmok sokasága jelzi, hanem az utóbbi években megépült néhány szélerőmű sikeres üzemeltetése is. Mindezek, illetve az ágazat iránt mutatkozó befektetői érdeklődés ismeretében a zöldek érthetetlennek tartják a mérce még alacsonyabbra tételét.

A tartalmon túl nincsenek megelégedve a környezetvédők a koncepció felépítésével sem. Szerintük nyilvánvaló, hogy egy hatvanoldalas helyzetleírásból, illetve egyoldalas "intézkedési tervből" álló program alapján a magyar megújulóenergia-szektor aligha kapcsol nagyobb sebességfokozatra. Az intézkedési tervben ráadásul nem számon kérhető tennivalók, hanem csak kevéssé megfogható célok szerepelnek.

Az amúgy is ködösen megfogalmazott feladatokhoz nincsenek források rendelve. Számok persze előfordulnak az anyagban, de mintha szándékosan a megújuló projektek jövedelmezőségét akarnák megkérdőjelezni. A napkollektorok négyzetméterenkénti 200-250 ezer forintra becsült ára például akkor is túlzás, ha elosztjuk kettővel. A koncepciótervezet szerint napkollektorokkal egy háztartás melegvíz-igényének negyven, esetleg ötven százaléka váltható ki. A valóságban a korszerűtlenebb rendszerek 50-60, a jobbak 70-80 százalékos hatásfokkal rendelkeznek.

Hamis adatok alapján könynyű eljutni a hamis következtetésre, hogy ez az egész nekünk túlságosan drága lenne. Holott Ausztriában (ahol kevesebb a napsütéses órák száma) a napkollektoros melegvíz-termelés harmincszázalékos állami támogatás mellett bármilyen energiahordozóval állja a versenyt. Nem csoda, hogy az osztrákoknál már több mint 2,2 millió négyzetméternyi felületű kollektor üzemel. Nálunk egy 1999-es kormányhatározat még húszezer "naptető" (200 ezer négyzetméter) elérését prognosztizálta 2010-re, a mostani programban viszont ennek már csak a fele szerepel. Pedig a Nap azóta is ugyanúgy süt.