Egy kéziratlap

Nagy Imre rádióbeszédet mond a parlamenti irodájában október 28-án
mti

Nagy Imre legfontosabb írásának tartják a mártírhalált halt miniszterelnök romániai száműzetése alatt készített feljegyzéseit, amely magyarul eddig mégsem jelenhetett meg. A Gondolatok, emlékezések címet viselő, snagovi naplóként is ismert jegyzet románul viszont megjelenhetett, ha nem is teljes egészében. A román kiadás megjelentetése mögött Gecsényi Lajos, az Országos Levéltár főigazgatója szerint politikai megfontolások állhattak. A kialakult helyzet hiánypótlásra ösztönzi a magyarországi kutatókat, akik jelenleg csak reménykednek, hogy legalább a forradalom jövő évi, 50. évfordulójára megjelentethetik a naplót.

A Nagy Imre-csoport snagovi száműzetése alatt íródott jegyzetek átadását a néhai kormányfő rehabilitálása óta követeli a mindenkori kormány Romániától. Intenzív kutatómunka is indult hazánkban, s ennek eredményeként számos életrajzi mű, történelmi áttekintés és elemzés (illetve a napló egyes részletei) látott napvilágot. Néhány éve jelent meg Rainer M. Jánosnak, az 56-os Intézet igazgatójának Nagy Imre-kötete, illetve Nagy Imre Viharos emberöltő című, szintén Snagovban írt önéletírása. Utóbbiban a szerző nemcsak a születési évét, hanem halálának körülbelüli időpontját is megjelölte: "1896-195...?". Az életrajzát csak 1918-ig írhatta meg, és egy mondat közepén volt kénytelen félbehagyni, amikor 1957. áprilisban Snagovban letartóztatták.

Eredetileg a kutatók azt tervezték, hogy az önéletírást és a naplót egyben jelentetik meg, ez a terv azonban meghiúsult - részben Nagy Erzsébet, Nagy Imre örököse beleegyezésének hiányában. Viszont időközben Bukarestben román és magyar kutatók - részben az 56-os Intézet kutatása keretében - ottani levéltári forrásokra támaszkodva megjelentették a snagovi napló részleteit is, amihez nem volt szükség az örökösök beleegyezésére. A több mint ötszáz oldalas, spirálfüzetbe írt Gondolatok, emlékezésekben Nagy Imre az ötvenhatos eseményeket elemzi, reagál politikusok állásfoglalásaira, készül egy nemzetközi kommunista párti vitára; egyfajta tanulmányfüzérről van tehát szó - érzékelteti a mű jelentőségét Sipos József, a Nagy Imre Emlékház kutatási igazgatója.

Két évvel ezelőtt Adrian Nastase román kormányfő 210 oldalnyi "snagovi dokumentum" fénymásolatát adta át Medgyessy Péternek, majd Tóth András titkosszolgálati államtitkár tavaly további 49 (mintegy tízezer felvételt tartalmazó) mikrofilmet hozott Bukarestből. Ezek a Nagy Imre-csoport valamenynyi tagjáról szólnak. A kópiák minősége kritikán aluli, az anyag ráadásul nem hiánytalan, a naplóból például teljes oldalak (köztük rögtön az első) hiányoznak - mondta az anyag feldolgozásában részt vevő egyik történész, Baráth Magdolna. A történészcsapat egyébként az egész csoport romániai fogva tartásának anyagait tervezi egy kötetben megjelentetni. A román féltől megkapott dokumentumok néhány hónapja az országos levéltárban kutathatók - mondta a Nagy Imre Emlékházban megrendezett tegnapi tudományos vitán Gecsényi Lajos, megjegyezve: talán ha két kutató volt eddig kíváncsi rájuk...

A gyér érdeklődésnek Rainer M. János szerint az az oka, hogy a kutatók tudják: Nagy Erzsébet nem engedélyezi a napló megjelentetését annak ellenére, hogy "a XX. század egyik legfontosabb történelmi személyisége, a század egyik legfontosabb dokumentuma mindannyiunk öröksége".

Több történész arra számít, hogy legalább a románul megjelent könyv (vissza)fordítását kiadhatják. A Nagy Imre Emlékház azonban ezzel nem elégszik meg, s külön kutatói csapatot állított fel a napló feldolgozására.

A legnehezebb az "eredetiségvizsgálat". A Magyarországra került anyagok ugyanis nem teljesek, a kéziratok pedig nincsenek meg - magyarázza Sipos József; csak lefordított-visszafordított másolatok állnak rendelkezésre. A Securitate emberei a Nagy Imre-csoport tagjainak szinte valamennyi kéziratát lefotózták és a szövegeket románra fordították (a snagovi száműzetés idején a külvilágtól és egymástól is elzárt csoport politikus tagjainak megengedték, hogy jegyzeteket készítsenek). E szövegeket a magyar titkosrendőrség is megkapta, és 1957-ben visszafordította magyarra. "Nem tekinthetjük autentikusnak a sietve legépelt, néhol pongyolán lefordított szövegeket" - mondja Sipos József.

S ha mindez nem volna elég: Nagy Imre teljes oldalakat kitépett naplójából, több jegyzetét csak vázlatnak szánta, időről időre áthúzta, átírta azokat. Voltak kijelentései (például Kádárékról), amelyeket ő maga is túl erősnek, túl indulatosnak érzett. Nehéz tehát eldönteni - folytatja a történész -, hogy mit tekinthetünk végleges szövegnek. Az egyeztetését végző csapat abban reménykedik, egyszer talán az eredeti napló is előkerül. Bár a fáma szerint azt Nagy Imre megsemmisítette, ma már tudjuk, hogy 1957-es magyarországi kihallgatásai során követelte a naplóját, hogy felkészülhessen. A kérésére átadott legépelt verziót pedig ő maga sem fogadta el, mondván: az "nem teljes".