Népszabadság - Kovalovszky Dániel

Fiatal koreográfusok táncversenyére készül az indiai Devi istennő születéséről szóló előadással. De gyorsan meg kellene írnia egy játékfilm angol forgatókönyvét is... Ja, és tanít az egyetemen is, akcióantropológiát, heti egy órában.

Keresem, többször körbejárok a kávéházban. Egy szőke hölgy divatbemutató képeit futtatja a laptopján. - Nem Haraszti Annához van szerencsém? - kérdem tőle. Nem. Aztán kecsesen befut ő: magabiztos kézfogás, és én hallgatok a hosszú barna hajú lány előtt arról, kivel kevertem volna össze.

- Mi lesz, ha nagy lesz?

A szeme elmosolyodik ugyan, de még szakszavak mögé búvik. Az aktuális prioritás dönt, feleli. A lehetőségeken múlik, hogy drámát ír-e, vagy a kalasok nagygyűlését szervezi, netán új zsonglőrtrükköket tanul Londonban. Egyszerre csak egyre tud koncentrálni, mondja, majd egy óra múlva újrafogalmazza:

- Egyidejűleg csak egy "gyermekkel" tudok terhes lenni. A kreatív energia nem folyhat egyszerre két irányba...

Pedig benne tengernyi van. A sokoldalúság előnye, hogy mindig a kezdeti tűz hevíti az embert, ami így aligha ég ki, mondja. Izgalmas is több mindent integrálni. Például a kötött dél-indiai klasszikus templomi tánc alaplépéseit, kézjeleit, az adavuk és mudrák rendszerét elemeire bontja, és nemcsak a dél-indiai harcművészet, a Kalaripayettu összetevőivel, hanem a kortárs tánc, sőt a kontaktlabda zsonglőrmozdulataival is ötvözi mostani előadásában. Új világot teremt. Így érnek össze a szálak.

No, de ki is ez a szerteágazó tehetségű 28 éves lány? Dédapja német nevét magyarosította Harasztira. Édesapja pszichiáter, édesanyja külkereskedő; Annát még két fiú követte a családban. Az elsőszülött mozgáskészsége korán kiütközött: kilenc hónapos korában nemcsak járt, hanem szaladgált is. A szüleitől minden lehetőséget megkapott, hogy rátaláljon az önkifejező mozgásformára. És a balett, műugrás, akrobatika, műkorcsolya, lovaglás stb. kipróbálása után rá is talált legalább kettőre - kis kerülővel...

Ötévesen kezdett történeteket írni. Először csupán lemásolta a neki tetszőket, aztán a papának diktálta saját meséit, végül megtanult írni... de tizenkét évesen abbahagyta a "gyerekes meseírást", majd angol irodalomtanára, John Drew biztatására 18 évesen újra kezdte, de már angolul. Ugyanis tizenkét éves korában a mamát Angliába szólította a munkája négy évre. London sokkolta a kamaszlányt. Budapesten nem járkáltak az utcán afrikaiak, ázsiaiak, nem volt indiai barátnője, olyanokat végképp nem ismert, akik kézzel esznek! A mama legemlékezetesebb üzlete, hogy vett egy világvárost, egy világnyelvet a gyerekeinek, és a ráadás a nagy bevásárláshoz: a tolerancia.

Itthon a tizenhat éves Anna diákokat korrepetált angolból, hogy pénzt keressen új utazásra. Neki utazás szakot kellett volna végeznie, de ilyen komoly dologgal nem foglalkoznak az egyetemek. Persze őt az angol-antropológia szak is az utazásra készítette fel, emberfelfedezésre és önmaga felfedezésére.

- Az igazi utazóban benne van az antropológus. Én élem az antropológiát.

- Miért kalash és nem kalas?

- Sajnálom. Mivel angol a munkanyelvem, írásaimba a kalash forma ment át.

A sokoldalúság előnye, hogy mindig a kezdeti tűz hevíti az embert.

Egy kalas asszony mind az öt gyermekét a völgyekben akkortájt feltűnt külföldiek foglalkozásáról nevezte el, hogy ha felnőnek, ők is olyan okosok, ügyesek, híresek legyenek. Engineer Khan - Mérnök Úr -, az első kalas tanár muzulmán iskolát végzett. Ő gondolt először a kalas ábécére, és az urduból meg az angolból vett betűket kifordította, nehogy szerzői jogsértés miatt börtönbe csukják. Ákombákomjai aztán latin betűkké váltak. De azt, hogy a perzsaalapú írással szemben ezt válasszák, a tanítók és a mesemondó kazik gyűlése szavazta meg!

Anna és társai szerencséjére kiderült, hogy tizenhét évvel korábban egy angol és egy ausztrál nyelvész házaspár már összegyűjtötte a kalas nyelv szavait, hogy lefordíthassák a saját hitű törzs nyelvére a Bibliát. De hittérítő szándékuk miatt a kalasok bizalmatlanok voltak velük szemben. Anna hívására az ausztrál pár végül bekapcsolódott a kalas írásbeliség megalapozásába, és egy idő után a kalasok is bizalmukba fogadták az egykor elüldözött tudós házaspárt. Megvalósult a legfontosabb cél: a törzs együtt gondolkodott és dolgozott legbensőbb közös kincsük, a hagyomány megőrzésén - ami megerősítette öntudatukat. Ez elengedhetetlenül szükséges ilyen kis népcsoport fennmaradásához.

- És mikor ír könyvet a kalasokról?

- Ha felkérnek rá. Sok irányba folyik az életem, kedvtelésre nincs idő, különben sem lezárt még a történet. Másfél éve tanítják az ábécét a völgyekben: ez jelzi, hogy valamit elindítottam, ami nélkülem is folytatódik. Számomra ez a legnagyobb öröm. "Ne halat adj a rászorulónak, hanem tanítsd meg őt halat fogni!" Ez történt. Hátravan még a kalas történelmi esemény: az írásbeliség nagygyűlése. Erre gyűjtjük a pénzt, befejezés előtt a CD-ROM, már alapítványunk is van...

1998-ban kiküldték Annát a fiatal drámaírók szövetsége, az Interplay szokásos éves fesztiváljára. Azóta ötön vett részt. Hozzátartozik ehhez, hogy magyar társaival szemben ő angolul ír. Több felolvasó-színházi bemutatója is volt már Londonban. Ez az angol filmforgatókönyv előzménye. Az írásra az egész korból, az 1870-es évekből, a divatból, az akkori emberekből, az életművészekből stb. készül.

Legnagyobb szerelme a mozgás: a tánc és a zsonglőrművészetek. Mivel a klasszikus indiai tánc kötöttsége már túl sok volt neki, két éve újból visszatért az európai kortárs tánchoz, és jelenleg a kettőt indiai kortárs táncként ötvözi. A mostani válogatásra készülve két hónapig csak improvizált. Azóta ezzel kel, ezzel fekszik. Otthon beviszi a nappaliba a nagytükröt, és ott is gyakorol. Néha eltör valamit, a bot leveri a csillárt...

- A tánc átmossa a testet és a lelket - mondja, és kérdőn néz rám, értem-e. - A testérzet is szükséges ahhoz, hogy az ember megismerhesse önmagát. Az indiai tánc egyben vallásfilozófia is. Antropológusként is szeretném kutatni, milyen elemeket vesznek át az indiai táncművészek a nyugati mozgáskultúrából, illetve, hogy mi a nyugati gondolkodásmódunkkal, mit tudunk felfogni, elfogadni a több ezer éves keleti bölcseletből. - Szünet. - Nem csak az agyunkkal kell működnünk - folytatja átszellemült arccal. - Mikor igazán táncol, akkor az ember már nincs ott, a test veszi át az irányítást. A tánc versírás testtel.

Kortyolom a teámat. Mit lehet ezután kérdezni?

Szóval a kontaktlabda akrilból készül. Kemény. Plexiüveg. Nem törékeny. Ritka műfaj. Az angliai zsonglőreszközgyár felkérte Jagót, az egyik legismertebb kontaktlabdaművészt, hogy tizenkét szereplővel készítsen videofilmet. Anna szerint hároméves gyakorlata ellenére azért kerülhetett be a nyári angliai forgatáson fellépő nemzetközi csapatba, mert többféle mozgást is visz az előadásba.

- A zsonglőrködés szabadság: eszköz a test is. - És ahogy elnézem, törékeny eszköz. - Egyféle transz ez is, főképp tűzzel zsonglőrködni... Műhelytalálkozókra, fesztiválokra hívnak bennünket vendégnek: fizetik az útiköltségünket, ellátásunkat, játszunk, együtt dolgozunk ki új koreográfiákat, trükköket a nemzetközi zsonglőrtársakkal, és ha a fesztivál költségvetéséből futja, honoráriumot is kapunk. A zsonglőrködés az utazó kultúra része. A "freak" - a mai hippi - nagy utazó, tarkán öltözködő sereg. Ez is egy életforma.

- Miből él?

- Fordítok, tolmácsolok, fellépek, egy angol weblapnak történeteket írok... Legfeljebb kétoldalas, tanulságos novellácskákat, amiknek toleranciát és nyitottságot kell sugározniuk. Ha Indiában szeretnék maradni még egy hónapig, beülök egy internetkávézóba és megírok pár történetet. Nem fizetnek érte sokat, de ott Indiában meg lehet élni belőle.

Spanyolul tud még, és németül, amit kevésbé szeret. Ha úgy adódna, egy bambuszkunyhóban vagy a dzsungel mélyén is ellenne. (Antarktisz?) Hónapokat tölt a második otthon Londonban. Az ottani színházi élet szokta megtalálni néha, és ott él azoknak a zsonglőröknek a többsége, akiktől legtöbbet tanult. Szívesen időzik Ázsiában, főképp Indiában. De minden utazónak szüksége van egy otthonra, ahova tartozik, amihez képest viszonyíthat. Haza kell hozni a talált "kincseket" is.

- Külföldön sokszor kell elmesélnem, hol van Magyarország, milyenek a magyarok, a nyelvünk, a történelmünk, a kultúránk... Minden utazó felelőssége, hogy képviselje a hazáját is.

Kudarc? Konfliktus? Csalódás?

Néz rám. Mondja? Ne mondja? Öt éven át tartó szerelmével egy éve szakított. Nem is volt itthon tavaly, csak három hónapot. Szélsőséges kapcsolat volt. Mindent adtak egymásnak, és mindent le tudtak rombolni. Párja féltékeny volt még a kontaktlabdáira is. Mikor elaludt, Anna felkelt, és játszott tovább. Aztán azt mondta, elég volt.

- Nem fél, hogy kicsi lesz magához mindenki, hogy ennyiféleképp nem tudnak röpülni?

- Nem, nem. Ha érti, ha érzi, mit jelent a mozgás, s ha utazni tud velem, az már elég. Francia párom az egyik legtehetségesebb zsonglőr, akivel találkoztam, Indiában tölti az év egy részét ő is, egyező a mentalitásunk...

- Család, gyerek?

- Harminchárom éves koromig ráérek erről dönteni. Vannak, akik teljes életet képesek élni gyermek nélkül is... Meglátjuk, mit hoz a sors.

- Mondja, a Nobel-díj-köszönő beszéd közben táncra fakad majd?

Egyszerre felszabadult és visszafogott a kacagása.

- A hírnév nem jelent semmit. A lényeg, hogy ami bennem van, amivel a sors, az isten megáldott, kihozzam magamból.

(Találkozónkra rohanva Anna azt mondta a mamájának, hogy interjúra siet, mire az édesanyja megörült, hogy a lánya egy cégnél felvételizik, és végre lesz rendes foglalkozása... férje...)