Ritka jelenség a magyar üzlet a belga fõváros, Brüsszel belvárosában. A Porta Hungarica, a magyar szuvenírbolt

Tobolik Zoltán

Ünnepi fogadás a brüsszeli Magyar Házban

Legalábbis a "hasznos magyar címek" szerint, amelyek listáját a brüsszeli magyar nagykövetségen lehet beszerezni.

Csak magyar orvosból 54 praktizál a belga fővárosban - tudom meg Kállay Oszkár nyugdíjas szemésztől. Legtöbbjük már itt végezte az egyetemet, amelynek az alapképzése jóval szigorúbb a magyarénál, így az otthonról hozott diplomákat nem is hitelesítették. A köztes megoldás az volt, ha előbb Belga Kongóban vállalt munkát az illető doktor. Az említett listán a belgyógyásztól a bőrbetegségek tudorán át a fül-orr-gégészig sorjáznak a magyar nevek. És mennyivel könnyebb magyarul elmondani a panaszainkat - ha van kinek!

- Azt hiszem, főleg nem is a számítógépek magyar operációs rendszere miatt hívnak, bár persze ilyen is előfordul, és azzal itt más nemigen tud mit kezdeni - mondja Salamon Gergely. Hanem azért, mert olyan témában kellene idegen nyelven beszélni, amihez egyébként sem értenek, ezért szoktak jobban örülni neki, ha magyarul tudják intézni. A fiatal számítógépes szakember elmondja: másfél éve még alig akadt kuncsaft, most meg már alig győzi a megrendeléseket. Igaz, közben "rendes" állást is talált az Európai Bizottság kutatási főigazgatóságán.

Ahogy sokan mások is. "EU-sok és nem EU-sok - úgy tűnik, kicsit megnőtt/átalakult a brüsszeli magyar kolónia. Mi lenne, ha szerveznénk szeptember végén valami sörözéssel egybekötött összejövetelt?" - ír be valaki az egyik brüsszeli magyar beszélgetőfrumra az interneten. Ilyenből is legalább négy van - az egyik kifejezetten az európai uniós alkalmazottaknak. Meghívásos alapon működik - csakúgy, mint a WiW (eredetileg magyarországi) "virtuális közösség", amelynek szintén van brüsszeli szekciója.

Kállay Oszkár nem pusztán nyugdíjas szemész. A Brüsszeli Magyarok Szövetségének elnöke, az itteni Magyar Ház vezetője. 1958 óta él az országban, 16 évesen érkezett. Mint mondja, a leszármazottakkal együtt háromezer emigráns magyar él az egymilliós fővárosban, 34 ezer a tízmilliós Belgiumban. Flandriában és Liege-ben is van egyesület. Vallóniába egyébként sok magyar emigráns ment bányásznak. (Miként sok lengyel, olasz is: a futballista Scifo, a vallon szocialista pártvezér Di Rupo felmenői például.) A föld alatt talált munkát számos "spanyolos", azaz a 1936-39-es polgárháborút megjárt magyar is. Van magyar bál, magyar teniszverseny, kedd este tízkor (!) magyar teremfoci, énektanítás, magyar élelmiszer-szaküzlet, szuvenírbolt. Két magyar vendéglő is működik, de szinte magyar helynek számít már a Tribeca étterem könyvtárszobája is, amióta itt tartják a Brüszszeli Magyarok Európa Körének (Brümek) rendezvényeit. És tavaly decemberben megnyílt végre a Magyar Intézet is, a "hivatalos" kultúrképviselet.

Különös dolgok történnek. - Egyszer csak bejön a Magyar Házba egy fekete bőrű ember. Magyarul szólal meg. "Nem is tudtam, hogy itt is vannak magyarok" - mondja. Szóhoz sem jutottam - meséli Kállay Oszkár. Kiderült: a meggyilkolt kongói miniszterelnök, Lumumba fia az illető, aki Magyarországon végezte az egyetemet. A felesége pedig "flamand" Bartók-lány, és magyarul beszélnek egymás között.

Thierry, a Vieux Tilleul utcai szupermarket pénztárosa a börtönbüntetését töltő Pándy Andráson kívül ugyan még nem hallott magyarról, a belgiumi magyarok - képességeik függvényében - valójában igen sokra vihették az országban.

Az idős szemész műkedvelő történész, zenész, régi órák gyűjtője és a Máltai Lovagrend tagja is egyúttal. A tévéből emlékezhetnék rá: ő megy a Szent Jobb mögött az augusztus 20-i körmeneten. Mint mondja, a patinás, 1870-ben épült, de régebbi elemeket is tartalmazó Magyar Ház - egy pesties hangulatú utcában, két lépésre a sikkes Louise sugárúttól - korábban "magyar sziget" volt. Ma már csak "félsziget", mert időközben helyreálltak a kapcsolatok az anyaországgal.

A Magyar Népköztársaságból annak idején nem kérő belgiumi magyarok számára az utóbbi időben nemcsak biztonságossá, de elérhetővé is vált a magyarországi utazás. Huszonötezer forintnak megfelelő összegért ma már a fapados WizzAir akármikor Budapestre visz, de van, hogy ingyen: csak a reptéri illetéket kell megfizetni. Az internetnek köszönhetően ma már a kommunikáció is könnyebb. Aki például MSN- vagy Skype-programot telepít a gépére, egész nap beszélhet az otthoni rokonokkal - teljesen ingyen.

A "félszigetet" gyarapítja az a közösség, amelyet Kállay Oszkár "vándormagyaroknak" nevez. - Először gyakornoknak jöttek az európai uniós intézményekbe, aztán itt ragadtak - mondja.

Különféle számítások keringenek, de aligha túlzás, hogy mintegy ezer emberről lehet szó. Csak az Európai Unió melletti magyar állandó képviseleten százan dolgoznak, és van két további nagykövetség is. Százas-százas nagyságrendben vannak jelen magyarok az EU egyes intézményeinél is: a "leigazolt" tolmácsok és fordítók például 120-an. Magyar újságírók most éppen tizenheten; a hőskorban, a 90-es évek első felében az MTI akkori tudósítója, a ma is itt élő és dolgozó Fóris György még a cseh és a lengyel hírügynökségi kollégával hármasban alkotta a közép-európai csapatot.

A legtöbb - mondjuk így - kiküldöttre családtagokat kell számolni. Feleséget, férjet, gyereke(ke)t, esetleg az utóbbi(ak)ra vigyázó, kiköltöző nagymamát. Ebből gyúródik össze egy heti-kétheti-havi rendszerességgel ingázó, de a tavaszi-nyári-téli szünetre bizonyosan alámerülő kétlaki réteg. Helykeresők.

Az ősszel az Európai Parlamentben is némi vihart kavart, s az EU ombudsmanjáig is eljutott, hogy tavaly májustól az uniós alkalmazottak rosszabb besorolással kapnak munkát, mint azok, akiket előbb vettek fel. Vagyis az összes magyar EU-hivatalnok bére alacsonyabb. Brüsszelben jogilag ügyesen körülárkolták az intézkedést. Egy kisebbség háborog, petíciót ír, elmegy az Európai Bíróságig is, a többség azonban azt mondja: itt jobb a fizetésem, mint otthon, a gyerekem jobb levegőt szív, az óvodában-iskolában tökéletesen megtanul egy másik nyelvet. És marad a család.

Ilyen bejegyzéseket olvasni a brüsszeli magyar fórumokon (szöveghűen, a chat kissé könnyed, a helyesírásra fittyet hányó írásmódjában): "Kedvesemmel jan. 1-jétől költözünk Brüsszelbe, és elképzelni sem tudjuk, hogyan megy ez az internetes albérletkivevősdi. Ha vannak erről tapasztalataitok, legyetek mán oly kedvesek, és osszátok mek velünk! Valamint egy nem teljesen befejezett fizika tanárszakkal, funky + jazz + blues stb. gitárosként (gyorsan fejlődő fajta, és már elég jó is talán) keresek munkát."

De a munka nem minden. Kérdés a WiW brüszszeli szekciójában: "Én februártól fogok Brüsszelben élni a férjemmel. Engem az élet érdekelne: pl. hová jártok szórakozni, úszni, kajálni, csak úgy beülni (pl. kávézók), ilyesmi...". És a válasz (szöveghű írásmódban): "Sok bulihely van, de általában még korán úgy megtelnek, hogy alig lehet levegőt kapni. Amúgy leginkább a latin zene megy mindenhol, mert azt szeretik a belgák. Ami a beülést illeti, a legjobb a kocsiba beülni és lelépni Brüsszelből az Ardennekbe vagy Gentbe vagy Leuvenbe sőttt egy hónapja Luxemburgban találtam olllan de ollan király helyet hogy ahhoz képest Brüsszi felhozatala csak a tunyogmatolcsi ELVIS THE KING diszkotéka. Általában jobb azokban a városokban szórakozni, ahol több a fiatal. Ja, és nem is mondtam, hogy a belga bulikban katasztrofális a zene, és amikor negyedszer játsszák le hogy baila baila baila me az már sok egy kicsit."

Aki Brüsszelből utazik haza, úgy érzi, kicsit mintha "vidékre" menne. - Kórházba került otthon a feleségem, siettem haza meglátogatni. A kórházi dolgozók összesúgtak a hátam mögött: I. úr Brüsszelből jött! Még rá is játszottam egy kicsit, mindennap más öltönyt vettem fel - meséli I. úr.

Aki viszont nagyon sok időt itt tölt, akár belga is lehet. - Nincs olyan nagy különbség a kultúrában. Katolikus ország ez is - summázza véleményét Kállay Oszkár. Utánagondolok: tényleg nincs. Legfeljebb nem kapni mákot a közértben, kilenc előtt nem nyit ki a posta, nem a lépcsőházon, hanem a tágas ablakokon át költöztetnek. És belga nem nagyon hív vendéget a lakásába - belgát sem.

Thierry, a Vieux Tilleul utcai szupermarket pénztárosa a börtönbüntetését töltő Pándy Andráson kívül ugyan még nem hallott magyarról, a belgiumi magyarok - képességeik függvényében - valójában igen sokra vihették az országban. Odahaza is feltűnést keltett a két évvel ezelőtti EU-népszavazás előtt a tíz legnevesebb belgiumi magyar értelmiségi (B. Nagy János és B. Nagy Ottó kémikus, Deutsch Gyula fizikus, Fayl Gilbert, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia titkára, Frühling János onkológus, Hevesi László kémikus, Kolosy Márton kardiológus, Kolosy Pál kutatóorvos, Lámfalussy Sándor közgazdász, "az euró atyja", Mándy Pál közgazdász, valamint Rezsőházy Rudolf politológus) felhívása.

Tobolik Zoltán - ma már operatőr - szerencsét próbálni jött Belgiumba. 1989-ben, 25 évesen. Trabanttal, benne háromszáz konzervvel. Elkezdte a brüsszeli filmművészeti főiskolát, úgy élt meg, ahogy tudott. Egy ifjúsági szállón dolgozott napi három órát, cserébe pedig ott alhatott. Amikor a mozikban a Go Trabi, Go! című filmet vetítették, odament a Trabanttal, és a kijövők száz frankért (mintegy hatszáz forintért) mehettek vele egy kört. Újévre vett egy malacot, a német turisták pedig egy márkáért meghúzhatták a farkát.

Közben jól megtanult franciául. A főiskolán dolgozott egy filmen, amelyik Cannes-ban nagydíjat kapott. A címe az volt: Veled is megtörténhet. Aztán a portugál televíziótól, majd a Reuterstől kapott munkát.

Később úgy döntött, belga lesz. Mint mondja, operatőröknél nem hátrány például, hogy egy telefonhívásra akár ma este Amerikában lehet. Ez belga útlevéllel lehetséges, a magyarhoz vízum kell. A belga állampolgársággal ráadásul az ő végzettségével művész státust kaphat az országban. - Igazolnom kellett, hogy integrálódtam a belga társadalomba - emlékszik vissza Tobolik Zoltán. - Hoztam az ajánlóleveleket. Egy barátom megírta, hogy együtt járunk moziba, és nagyon jó belga lennék. Flamand és vallon paptól is vittem ajánlást.

Végül nem bírta a várakozást, kikereste, ki a belga szenátus elnöke, és bement a fogadóórájára. - Nézze, nekem terveznem kell az életemet: döntsék el végre, jó vagyok-e belgának vagy sem! - mondta neki.

Egy hét múlva megjött az igen válasz.

Veled is megtörténhet.

Brüsszel, 2005. március