Grado középkori városközpontja, háttérben a homokos strand

Ferenc József császár rendeletével 1892-ben minősítette Gradót fürdőhelynek. A sziget turisztikai fénykorát a Monarchiában 1910-től élte, annak köszönhetően, hogy elkészült a vasútvonal leágazása Cervignanótól Belvedere-Grado állomásig, ahonnan gőzhajók, köztük a Piroschka, 25 perc alatt szállították a szigethez a turistákat. Napjainkban viszont két hosszú autóshíd is összeköti az "arany szigetének" is nevezett Gradót a szárazfölddel, az egyik Aquileia, a másik Monfalcone-Trieszt felől. A helybéli szállodások konzorciuma, a Grado Hotels Antica Contea (www.grado-hotels.it) az idén kedvezményeket kínál a magyar turistáknak annak reményében, hogy felélednek a "monarchiabeli kapcsolatok". Egyébként a 8800 lakosú Gradóban összesen 22 ezer vendégágyat kínálnak a főszezonban, ebből 4000 a szigetvároska majd 80 szállodájában, panziójában.

A több kilométer hosszú homokos strand mellett vonzerőt jelent a román kori alapokra épült városka templomaival, régi épületeivel. A történelmi városmagban hangulatos utcácskák, éttermek, borozók várják az utazót. Akik szeretik a romantikus tengeri magányt, kibérelhetnek itt kis, mindössze néhány tucat négyzetméteres szigetet is, csaknem minden kényelemmel felszerelt házzal. Jó néhány ilyen szigetecske kínálja magát a Grado és Aquileia közötti vízi út mentén.

Gradóból kézenfekvő átlátogatnia a kevesebb, mint húsz kilométerre lévő Aquileiába, amelyet az UNESCO az emberiség kulturális és archeológiai öröksége részének nyilvánított. Aquileia a római birodalom egyik legfontosabb kikötője és egyik legnagyobb városa volt. A megannyi régészeti emlék, múzeum bizonyítja az egykori nagyváros (i. e. II. századtól az V. századig) gazdagságát. Aquileia fő nevezetességét a XIV. században befejezett bazilika rejti. Itt látható, az egykori ókeresztény templom Olaszországban is egyedülálló méretű mozaikegyüttese. A várost 452-ben Attila hunjai rabolták ki, s rombolták le. Egy, a lováról hátrafelé nyilazó, magyar harcost a bazilika altemplomában rajz örökíti meg.

További kirándulásoknak is alkalmas kiindulópontja Grado. Gyöngyszem Cividale, a longobárdok fővárosa a Natisone folyó partján az Ördög hídjának panorámájával, amely a Mittelfest kulturális rendezvénysorozatával minden évben sajtóhír. A magyar születésű író, rendező Pressburger György - a budapesti Olasz Intézet korábbi igazgatója - szervezi a közép-európai fesztivált, amelyen rendre magyar együttesek is fellépnek. Ám Cividale a fesztivál nélkül is megér egy "misét", mármint egy látogatást, miként a maga nemében ugyancsak kivételes erődváros Palmanova is. Több mint kétszáz éve mérnöki pontossággal tervezték meg a kilencszögű, helyenként 40 méter vastag városfallal védett települést, amelybe három kapun lehetett (s lehet ma is) csak bejutni s valamennyi utcája a központi térre fut be. Palmanova még a második világháború után is egy ideig megmaradt a kaszárnyák városának, napjainkra azonban már többségben vannak itt is a civilek. Gradóból gépkocsival ugyancsak könynyen elérhető Redipuglia, az első világháborúban, 1915 és 1918 között, az olasz fronton elesett osztrák és magyar katonák egyik fő temetője. 14 550 halott nyugszik itt, számos magyar név a sírköveken.