A Magyar Tudományos Akadémia nem kifejezetten az a hely, ahol a paratudományokról szokás előadást tartani. Hogy mégis itt tartották a Parajelenségek és paratudományok című, most megjelent kötet bemutatóját, annak leginkább az az oka, hogy ebben a könyvben a "hivatalos" tudomány felől igyekeznek megvilágítani a tudományon túli kutatások, észlelések és magyarázatok hátterét. Mint a tegnapi eseményen elhangzott, az irracionalitás évtizedünkben tapasztalható térhódításában szenzációhajhász média mellett a tudományos ismereteket kevéssé hatékonyan terjesztő tudósok is hibásak - Beck Mihály akadémikus könyve most ebből az adósságból próbál ledolgozni valamennyit.

Ahhoz, hogy a paratudományt a valóditól, a paranormális jelenségeket a világban valóban megtörtént dolgoktól el tudjuk különíteni, a természettudomány eszközrendszerénél használhatóbbat eddig senki sem kínált, a kötet tehát a természettudományi megközelítés módszertanának bemutatásával indul (például olyan alapvetésekkel, hogy egy kísérlet eredményét akkor fogadhatjuk el, ha standard körülmények közt megismételve az eredmény is ismétlődik). Azután máris belecsobban az olvasó a parapszichológia mélyvizébe, a távolbalátásba, a transzcendentális levitációba, a bőrlátásba, a paranormális detektívek munkásságának részleteibe. Külön fejezetek foglalkoznak a paraszakemberek olyan kiemelt célterületeivel, mint előre nem látható események megjóslása, az örökmozgók és más energianyerő eljárások, az alkímia (például az aranycsinálás), a varázsvesszős kutatások, az ufókérdés, vagy korunk slágere, az alternatív gyógyászat.

Beck Mihály kötete nem akarja mindenről lerántani a leplet. A könyv fő erőssége, hogy rámutat: a látszólag irracionális jelenségeknek is lehet racionális magyarázata - vagyis a tárgyalt témák némelyikét áttereli a hihető tudomány térfelére. Emiatt sem a para-hívők, sem a végletekig szkeptikus, csak az akadémikus tudásban bízók ízlésével nem fog találkozni. Ez a tény persze a könyv sikerét is korlátozza: mint a méltatók hangsúlyozták, manapság a megmagyarázhatatlan (vagy félremagyarázható) dolgok sokkal nagyobb közönséget érdekelnek, mint a világ megismerhető és megérthető jelenségei.