Móricz Simon

A kérdésre, hogy a pártállami viszonyok között hogyan volt lehetséges egy irattár létrehozása, a nyugalomba vonult politikus, akit a magyar gazdasági reform atyjaként tart számon a közvélemény, azt válaszolta, hogy személyes iratait soha senki nem bolygatta, a rendszeres otthoni munkához pedig szinte értelemszerűen kellettek bizonyos dokumentumok.

Nyers Rezső azt természetesen nem tudja, hogy az általa átadottak közül mely dokumentumok vannak meg esetlegesen másodpéldányban is a levéltárban. Úgy véli, hogy bizonyosan egyedülállóak személyes levelezésének darabjai és saját kézírásos feljegyzései. Amint mondja, aki most nagy titkok felfedésére vár, az csalódik. Például: az 1968-as gazdasági reformmal kapcsolatos iratai között szép számmal vannak publikálatlanok, ezek azonban kivétel nélkül szakmai természetűek. De persze ott van az 1974 márciusában - Aczél Györggyel és Fehér Lajossal egy időben - történt leváltása kapcsán írott feljegyzése is, ami viszont természetesen nem szakmai természetű irat. Nyers Rezső a maga részéről fontosnak tartja azokat a dokumentumokat, amelyek nem a belpolitikával kapcsolatosak. Példaként említi az 1958-as, illetve az 1984-es - egy-egy hónapos kínai útján írt feljegyzéseket. 1958-ban éppen akkor járt Kínában, amikor megkezdődött Mao Ce-tung eltávolodása a Szovjetuniótól Hruscsov antisztálinista politikája miatt. Nyers Rezső utazása vége felé tapasztalta, hogy kísérői mind többször említik: Sztálin nagy vezető volt, hiba őt bírálni. Úti összefoglalójában felhívta a figyelmet a kínai politika változására, ami a következő két évtizedben nagy hatással volt a nemzetközi viszonyokra. 1984-ben viszont már Teng Hsziao-ping a hatalmas ország első számú vezetője, aki hallatlanul nagy érdeklődést tanúsít a magyarországi gazdasági reformok iránt. Nyers Rezső, aki akkor a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos tanácsadója volt, akadémiai küldöttség élén járt Kínában, igaz, politikai megbízatással. Abban az időben a Szovjetunióban erős gyanakvással tekintettek a nagy rivális és a kelet-európai országok kapcsolataira. Ezért kellett várni egészen 1987-ig Kádár János pekingi utazására.

A most átadottak között fontosaknak tartja Nyers Rezső azokat a dokumentumokat, amelyek 1989 szeptemberében születtek a keletnémetek Magyarországról Ausztriába történő kiengedése ügyében. Abban az időben a politikus a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke volt. Ebben a minőségében kapott levelet Erich Honeckertől, aki egy személyben töltötte be a Német Demokratikus Köztársaságban (Kelet-Németországban) a pártfőtitkári és az államfői tisztet. A legfőbb keletnémet vezető arra kérte a levélben a magyar párt első emberét, hogy állítsa le az NDK állampolgárainak nyugatra való kiengedését. Nyers Rezső a legfelső vezetés tagjaival - Grósz Károllyal, Németh Miklóssal és Pozsgay Imrével - történő konzultáció után, ugyancsak levélben, udvariasan elutasította Honecker kérését.

Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója rendkívüli örömét fejezte ki a nyugalomba vonult politikus gesztusa miatt. Amint említette, 1997-ben neki, mint szakembernek, nagyon rosszul esett, hogy Pozsgay Imre azzal az indokolással, hogy nem bízik abban, hogy azok Magyarországon jó helyen lennének, egy egyesült államokbeli intézménynek adományozta saját dokumentumait. Akkor a levéltár közzé is tett egy felhívást, hogy szívesen fogadja politikusok iratait. Ilyeneket azonban azóta sem kaptak. Nyers Rezső adománya ezért is példamutató, mondta Gecsényi, és reméli, másokat is hasonló gesztus megtételére ösztönöz. Annál inkább, mert a levéltár a különféle szervezetek, intézmények hivatalos iratai kötelező begyűjtését is alig győzi. A főigazgató Nyers Rezsőhöz hasonlóan kiemelte, hogy e mostani iratok nem szenzációs voltuk miatt érdekesek. A magán- és a közérdekű levelezés, valamint a nagy mennyiségű kéziratos feljegyzés természetesen önmagában is különleges érték. Ám a tudományos kutatás számára az a legfontosabb, hogy az 1945 utáni időszakban kevés olyan gyűjtemény született, amilyen a Nyers Rezsőé. Így egy politikus számára fontosnak tűnő dokumentumok - közöttük akár újságkivágások vagy a vele készült interjúknak, előadásainak szövege - által új árnyalást kaphatnak bizonyos történelmi események, folyamatok, mondta a főigazgató.