Bécs büszkesége ez az alig tíz éve elkészült városnyi kórház. Aki először jár itt, az előcsarnokban valósággal visszahőköl: kórházra semmiképpen nem emlékeztet a széles folyosón hömpölygő tömeg, nem emlékeztetnek rá a különböző üzletek, szolgáltatók. Inkább vasúti pályaudvaron érzi magát az ember, azzal a különbséggel, hogy itt tisztaság van.

Az azért jó, hogy nem egyedül kell a tucatnyi lift közül kiválasztani azt, amelyik a kívánt helyre visz - már az is zavaró, hogy az előcsarnok az ötödik szinten van. Dr. Lang György nagy helyismerettel vezérel, valósággal belök a zsúfolt felvonóba - ha most nem, akkor még tíz perc a várakozás - jegyzi meg. Kétezer ágy van ebben a kórházban, és a különféle osztályokhoz megannyi járóbeteg-rendelés kapcsolódik - magyarázza, s azt is hozzáteszi: tény, hogy ez a méret orvosnak és betegnek egyaránt nehezen áttekinthetővé teszi az intézményt, ám ezt feledteti a fantasztikus felszereltség. A méregdrága, legkorszerűbb gépek így igazán kihasználhatók. Sok minden van itt, amit kisebb kórház nem engedhet meg magának. Ennek is betudható, hogy az AKH az elmúlt tíz évben Európa legnagyobb tüdőtranszplantációs központjává nőtte ki magát.

Helyben is vagyunk, közben felértünk a kilencedik emeletre. Ez itt a negyvenkét éves magyar orvos birodalma. Nyolc műtő tartozik a részleghez, intenzív osztály, ahova a műtétek után kerül a frissen operált, és persze a szobák, a kiszolgálóhelyiségek, az irodák.

A legújabb magyar beteget most nem ajánlja meglátogatni - mondja sajnálkozva. A beültetés óta nem telt el több mint két hét, nemrég helyezték át az intenzívről, ilyenkor nagy még a fertőzés veszélye. De minden a legnagyobb rendben van, szépen javul az állapota, és mire ez a riport megjelenik, talán már a Korányiból, az utókezelésről is hazakerült - teszi hozzá. Újjászületve, hiszen a műtét előtt szinte már járni se tudott, annyira fulladt. Fiatal ember, három gyereke van, fizikai munkát végzett - és most minden esélye megvan arra, hogy ugyanezt az életet folytassa. Az ilyen új életet nyert emberek azok - mondja nevetve -, akik, amikor felülvizsgálatra jönnek a Korányiba, nem használják a liftet, hanem boldogan róják a lépcsőket. Számukra élvezet ez, mert korábban nem ment.

A tüdőtranszplantáció a szervátültetések közül a legkésőbb vált gyakorlattá - világosít fel Lang. Az első sikeres műtétet 1985-ben Torontóban végezték. Talán, mert ez az a beültetett szerv, amit a legkevésbé "rejtünk el": a légzés folytán érintkezik a külvilággal, ahonnan annyi veszély, annyi fertőzés fenyegeti.

Ez a nemzetközi élvonalba tartozó központ az AKH-ban nem utolsósorban egy rendkívül felkészült, és a hivatásáért mindenre kész orvosnak, az osztály élén álló Walter Klepetkónak köszönheti létét. Lang szívesen mesél arról a bensőséges kis házi ünnepségről, amelyet az 500. tüdőátültetés alkalmával tartottak nemrégiben.

A magyar kapcsolat öt éve alakult ki. Magyarországon egyelőre nincs alkalmas intézmény az ilyen műtétekre, már csak azért sem, mert a szív- és a mellkassebészet nálunk különválik. Az azonban világos volt, hogy nálunk is sok az olyan beteg, akinek új tüdő nélkül nincs esélye az életre. Az első lépés a hazai utógondozás kiépítése volt - idézi fel az elmúlt éveket: az új tüdő még nem minden, az első időben hetenkénti, később ritkább, de egy évig rendszeres ellenőrzésre van szükség. Különösen, mert a baj gyakorlatilag tünet nélkül, váratlanul jön, az orvos viszont apró jelekből hamar tud következtetni a folyamatokra. Az AKH közreműködésével orvosokat, ápolókat, gyógytornászokat képeztek ki, s ma már a Korányi kórház olyan háttérintézmény, ahova nyugodt szívvel lehet hazaengedni a műtét után a betegeket. Hogy ez milyen fontos, arra egy példa: az AKH-ban sok országból érkező pácienst műtenek, ám csak olyanok kapnak új tüdőt, akiknek hazájában ezt az utókezelést el tudják végezni. Hiába mentik meg ugyanis például egy közel-keleti országból érkező életét a beültetett szervvel, ha hazatérve nincs intézmény, ahol az esetleges fertőzést időben felfedezzék és kezeljék. A beültetésre alkalmas szerv a legnagyobb kincs, azt olyanoknak kell juttatni, akiknek valóban, hosszú távon megmenti az életét - magyarázza.

A megállapodás értelmében Magyarország donorokat biztosít. A szervezés és összehangolás gigantikus feladatát a Hungarotransplant végzi. Elképzelhető, ez mit jelent - meséli Lang, aki a szervkivételi műtéteken is részt vesz. Ez az életek meghosszabbításának sarkalatos pontja: ha az orvosok az elhunyt szerveit alkalmasnak találják a transzplantációra, akkor mesterségesen, gépekkel még fenntartják a szervek életműködését. Maximum 24 órán belül a szervkivételnek meg kell történnie. Tévedés, félreértés azt hinni, hogy ezek a személyek kómában vannak, nem - hangsúlyozza Lang doktor -, halottakról van szó, akiknek egyes szervei még életeket hosszabbíthatnak meg. Szerencsés esetben egy ember hat másiknak adhat új sanszot. A jog eléggé egyértelmű: aki életében nem tett tiltó nyilatkozatot, az lényegében hozzájárult a szervei átültetésére. A hozzátartozót is megkérdezik - s ők bizony nem mindig látják át a helyzetet. Lang megértően beszél a gyásszal és fájdalommal szembesülők hirtelen zavarodottságáról, s úgy gondolja, a társadalom mulasztására vezethető vissza, hogy sokan elutasítják az orvosok kérését. - Nem beszélünk eleget erről a problémáról, arról, hogy a humánum igenis megkívánja az ilyen segítséget. És a vallási hivatkozás itt nem helyénvaló: a most elhunyt II. János Pál pápa éppen az emberiességre hivatkozva nagyon is pártolta a transzplantációt. Minden eszközt meg kell ragadni a jobb felvilágosításra - ha a Vészhelyzet az, amelyik ezt megteszi, akkor éljenek az orvosi sorozatok - mondja, hozzátéve, hogy ő kevés szabad idejében nem néz ilyesmit. De elboruló tekintettel mesél két legutóbbi esetről: mindkét donor fiatal elhunyt volt, egyikük egy különleges vércsoporthoz tartozó kisfiú életét menthette volna meg, ám a hozzátartozók nem járultak hozzá a szervek kivételéhez.

A Hungarotranszplant a haláleset hírére és az adatok birtokában értesíti azokat a központokat, amelyek kezelik különböző szervek transzplantációjára várók listáit. Gyors egyeztetés után 24 órán belül összeáll az operáló csapat: egyszerre kétszázan is dolgoznak a szervek kiemelésén. Közben már a beültetés színhelyére utaztatják a recipienst - ha tüdőről van szó, akkor Bécsbe. Egy óra a tüdő kiemelése, s ezután öt óra marad, amíg a szerv nem károsul. Itt minden perc számít.

A szerencsés kiválasztott az, aki minden adatával megfelel. Történetesen a bécsi elv az, hogy a sorrendiségen túl a várakozók állapotát is megvizsgálják, s az kapja a következő tüdőt, aki a legrosszabb állapotban van - vagyis nincs már ideje várni. Másutt - az Egyesült Államokban, Németországban - csak a sorrend dönt, ám itt a várakozók 56 százaléka nem érte meg tavaly a műtétet. Nálunk - mondja Lang - nyolc százalék alatt volt a halálozási arány, ami pedig a magyarokat illeti, közülük mindenki megélte a műtétet. Annyi előnyünk ugyanis van, hogy ha két lehetséges recipiens adatai megegyeznek, állapotuk hasonló, akkor a magyar beteg kerül a műtőasztalra. Tavaly nyolc ilyen műtét volt. Szerencsére akadt elég donor is. 18 magyar tüdőt ültettek be Bécsben. Ez az együttműködés így tökéletes, ha volt is kis zökkenő, az inkább adminisztratív okokból fakadt. A recipiensek nemzetiségi hovatartozása nem számít - teszi hozzá -, és ez nagyszerű, ez már igazán Európa. Mint ahogy ő maga, magyarként sem szenved semmiféle hátrányt ebben a kimagaslóan jó kórházban, ahol egyébként sok náció orvosa dolgozik. Itt inkább csak a tudás számít - mondja, de azért hozzáteszi: önállóan csak azóta operálhat, amióta EU-tagok vagyunk. Most már nem kell a diplomát honosíttatni, a bonyolult eljárás helyett elég a megfelelő hely igazolása. A finanszírozás is egyszerűsödött: mivel nálunk ilyen műtétre nincs lehetőség, a beteg, mint EU-állampolgár igénybe veheti az osztrák egészségügy e szolgáltatását.

- Az idén 24 átültetést végeztünk, ebből hat műtétet magam végeztem, és már hat magyar kapott új tüdőt - mondja. Nekik óriási segítség, amit az itt tanuló magyar egyetemisták nyújtanak. Ők nemcsak megfizethető szállást kutatnak fel a hozzátartozóknak, hanem rendszeresen bejárnak a kórházba, látogatják a magyar lábadozókat, segítenek a tolmácsolásban, vagy egyszerűen csak odaülnek az ágyuk mellé és beszélgetnek. - Elgondolható, milyen érzés egy nagy műtét után éppen csak magához térő betegnek a vadidegen környezet, az, hogy esetleg egy szót nem tud beszélni az ápolóval, orvossal. És még ha itt is van a hozzátartozó, sokszor ő se tud németül, és nem igazodik el Bécsben. A diákok pedig megbízhatóan jönnek - meséli Lang: a minap a diákegyesület vezetője egy órán át fordította a magyar betegnek a jövő heti étlapot. Mert hiába választhat a beteg mellesleg kifejezetten jó ízű menükből, ha egyszer egy szót se ért az egészből. Sőt, legújabban a fiatalok már a transzplantációra várakozókat is megkeresik, eloszlatják félelmeiket, tanácsot adnak, segítenek.

Bécs, 2005. április

Dr. Lang György, 42 éves, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet főorvosa jelenleg az Európai Szív- és Mellkassebészeti Társaság egyéves ösztöndíjával dolgozik a bécsi
AKH-ban. A transzplantációs
operációk mellett részt vesz az osztály klinikai munkájában, és kutat.

1987-ben szerzett általános orvosi diplomát; szakmai pályafutását az Országos Mentőszolgálatnál kezdte;

1998-ban általános sebészeti szakvizsgát tett és a mellkassebészetre szakosodott;.

1999-ben, majd 2000-2001 között
a bécsi Szív- és Mellkassebészeti
Klinikán tanulmányozta a tüdő-
átültetést;

2001 óta az OKTPI Tüdő-transzplantációs Programjának projektvezetője;

2003-ban európai mellkassebészeti szakképesítést szerzett