A Nemzeti Múzeum átalakítása alatt ügyeltek a mûtárgyak megelõzõ védelmére, a mûszerekkel, speciális bútorokkal és csomagolóanyagokkal ellátott raktárakra

Teknõs Miklós

- Hollandiában a nyolcvanas évek végén szárnyra kapott egy sajtóhír: Rembrandt-képek áznak egy múzeumi raktárban. A reakció: hatalmas médiabotrány, parlamenti interpellációk sorozata. A végeredmény: a hollandok elfogadták a Delta-programot, és néhány év alatt rendbe hozták az összes múzeumukat - példálózik Cseri Miklós, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója, mondván: így is lehet. - A magyar múzeumi infrastruktúra ezer sebből vérzik, a raktárfejlesztésre fordítható állami segítség a huszonnegyedik óra után érkezett. A minisztériumi fenntartású intézményeknek jobb a pozíciójuk, a regionális és a helyi önkormányzatok által finanszírozottak közül több siralmas helyzetben van. Tudok olyan vidéki kiállítóhelyről - mondja -, amelynek műtárgyai panelházi bérelt pincében áznak. Nekünk szerencsénk volt, mert harminchat évnyi barakkban lakás után az NKÖM 2003-ban múzeumhoz illő épületbe költöztetett bennünket. Az 1,1 milliárdos beruházásban jutott pénz raktárakra is.

Nem is akármilyenekre. A szentendrei skanzen egy a kevés hazai múzeum közül, amelynek - bár nem csúcstechnológiával felszereltek a raktárai - pillanatnyilag nincs oka panaszra. 2000 négyzetméteres, a látogatóknak is nyitva álló látványtárukban egyelőre 2300, majd 15 ezer műtárgyat helyeznek el portól, természetes fénytől, vegyi anyagoktól elzárva, állandó hőmérsékleten.

- Tudom, hogy raktár szempontjából szerencsések vagyunk - mondja a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese, Horváth György. - Egyelőre nem nőttük ki a Budavári Palota tárolóhelyiségeit, nemsokára pedig raktárostul megkapjuk a Művészetek Palotájába költözött Ludwig Múzeum volt épületét, a Budavár A szárnyát.

Elégedett a Magyar Nemzeti Múzeum is. Évek óta tartó átalakítása alatt ügyeltek a műtárgyak megelőző védelmére (ezen belül a műszerekkel, speciális bútorokkal és csomagolóanyagokkal ellátott raktárakra).

A Néprajzi Múzeum egyike azoknak az intézményeknek, ahol a raktározási módszerek, technikák nem hagynak kívánnivalót maguk után, a baj a helyszűke. - A legtöbb helyen a raktározott gyűjtemények sínylik meg az infrastruktúra hiányosságait - állítja a Néprajzi igazgatóhelyettese, Balázs György. - Épületünk megtelt, a gyűjtemények gyarapodtak. Két sanszunk maradt: a pince meg a padlás.

- A mi raktáraink is csordultig vannak - mondja Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgató-helyettese. - Rengeteg tárgyunk nem igényel speciális tárolást. A 14 ezer darabból álló numizmatikai gyűjtemény, a rengeteg viaszpreparátum és anatómiai szemléltetőeszköz annál inkább. Háromszázmilliós tervet készítettünk új raktárépületre. Tizenegymilliónk van.

Meglepő, hogy egy vadonatúj épületbe költözött múzeum máris helygondokkal küzdjön. Mégis ezt meséli a Művészetek Palotájában nemrég megnyitott Ludwig Múzeum munkatársa, Bálványos Anna. A muzeológus szerint a palota alapozásakor történt kormányváltást közvetetten a Ludwig is megsínylette. Eredetileg ugyanis nem ők, hanem a Magyar Nemzeti Galéria anyagából szerveződő új intézmény költözött volna a kilencedik kerületbe. Annak pedig nem lett volna szüksége akkora raktárra, mint a kortárs művészeti múzeumnak. - Utólag ugyan építettek még néhány raktárhelyiséget, amelyekben most éppen elférünk, de a terjeszkedés kizárt. Az elkövetkező öt-hat évben kinőjük valamennyi raktárunkat.

Az ugyancsak több mint tíz év óta felújítás alatt álló Szépművészeti Múzeumnál speciális a helyzet. Ahogy Baán László főigazgató mondja: míg az épület raktárainak egy része, például az egyiptomi gyűjteményt befogadó rész jó állapotú, klimatizált tér, addig az épület egyelőre felújítatlan, raktárként használt helyisége, a díszítőfestéssel és freskókkal dekorált, 1945 óta zárt román csarnok összeomlóban van. Itt húsz éve nyitott Dexion-Salgó-polcokon porosodnak a műtárgyak.

Hogy meddig lesz ez így, azt nem tudni. A Szépművészeti 1,5 milliárd forintos kulturális minisztériumi támogatását nyártól olyan felújításokra költik, amelyek nem érintik a múzeumi raktárakat.

A legégetőbb múzeumraktárgondok tehát a helyszűke, meg a különböző épületrészek rekonstrukciójára fordítható források hiánya. Elvben a múzeumok kulturális tárcától kapott normatív támogatásának egy része felújításra, beruházásra fordítható. Ezenkívül 2003-ban egymilliárd-kétszázötvenmilliós keretösszeggel elkezdődött Magyarországon az Alfa- program nevű múzeumfejlesztési projekt, amelynek egyik prioritása a kiállításokkal kapcsolatos infrastruktúra fejlesztése. A pályázati pénzek azonban - a százmilliós beruházásokat igénylő raktári gondokhoz képest - néhány tízmilliós morzsák - állítja a legtöbb intézményvezető.

Ahhoz képest, hogy szerepel az "ingyenes múzeumok" sorában, manapság meglehetősen kevesen keresik fel a Műszaki Múzeumot. Évente legfeljebb kétezren néznek el a Kaposvár utcába. Igaz, többen nem is nagyon tudnának bejutni, hiszen kiállítás a szó valódi értelmében nincs is. Ami látható, az a raktárfolyosón elhelyezett, kissé porlepte ízelítő mindabból, ami odabent, az agyonzsúfolt polcokon immár több mint három évtizede bemutatásra vár.

A legtöbbet emlegetett tervek szerint az óbudai gázgyár területén épülne meg a múzeum új bázisa. Ám mivel a sokmilliárdos beruházás egyelőre nem több elképzelésnél, Kócziánné Szentpéteri Erzsébet, a Műszaki Múzeum főigazgatója azt kezdeményezte: az átmeneti évekre kapjon legalább egy ideiglenes bemutatóhelyet a gyűjtemény. A mostani raktárépületbe képzelt el egy úgynevezett tanulmánytárat, amely vonzó és érdekes átmenet lehetne a klasszikus raktár és a vágyott kiállítás között.

A Kaposvár utcai ház új szárnyában felszabadítanának két szintet, és korszerű installációval mutatnák be a múzeumban őrzött műszaki emlékek egyes csoportjait. Mindehhez 85 millió forintra lesz szükség, amelyet most - igaz, több évre elosztva - biztosított az intézmény számára a fenntartó minisztérium. A tárca egyébként még 2002-ben világossá tette, hogy a műszaki múzeumok rendszerének átalakítása során komoly szerepet szán az országos közgyűjteménynek. (n. k. j.)