Munkaközvetítõ

Szabó Bernadett

Tavaly nyáron elhatároztuk az öcsémmel, hogy a Balaton-parton keresünk szünidei munkát. Azt gondoltuk, a vízpart közelsége miatt kicsit olyan lesz ez, mintha nyaralnánk is egyben - meséli Gabriella, a 21 éves egyetemi hallgató. - Az elsőrendű cél persze a pénzkeresés volt, ugyanis csúsztattam az egyetemen, és ki kellett fizetnem a féléves tandíjat, az öcsém pedig általános pénzhiányban szenved, így nagy szükségünk volt állásra. Újsághirdetésben találtam meg a tökéletes helyet, eladót kerestek egy ajándékboltba, négyórás munkára. Próbaidőre vettek fel, heti egy szabadnappal. A munkaidőről később kiderült, hogy jócskán kitolódik, reggel 9-től este 11-ig robotoltam, ha áru jött vagy leltározni kellett, néha még tovább is. Ebédidő nem volt, a napi szendvicsemet kapkodva ettem meg, ha közben vendég érkezett, a pult alá dugtam. Amikor lejárt a hivatalos próbaidőm, a főnök újra és újra meghosszabbította, hogy ne kelljen bejelentenie. Nyolcvanezer forintot kerestem havonta, és még mindig jobban jártam, mint az öcsém, aki a második hónapban már nem kapta meg a beígért fizetést, mindössze 50 ezer forinttal szúrták ki a szemét.

Kérdésemre, hogy miért nem hagyta ott a boltot, miért nem keresett másik állást, Gabi azt feleli: nem könnyű diákmunkát találni, ezért a biztosat nem akarta otthagyni a bizonytalanért. Ráadásul, ha a próbaidő alatt távozik el, a boltos a több- hetes munkájára biztosan nem fizetett volna semmit.

Kott Zoltán, az Universitas Iskolai Szövetkezet igazgatósági tagja is megerősíti: a munkaadók gyakran kihasználják a diákmunkásokat. Az iskolaszövetkezet ezért minden "kiközvetített" diák esetében írásban rögzíti a munkavállalás feltételeit, a pontos feladatkört és a fizetést.

Az iskolaszövetkezeteken keresztül csak 17 év feletti, nappali tagozatos diákok foglalkoztathatók. A leggyakoribb munkalehetőségek: szórólapozás, adatrögzítés és egyéb irodai munkák, csomagolás, címkézés, telefonos ügyfélszolgálat, valamint borítékolás.

- A legtöbb helyen rosszak a munkakörülmények és alacsony a fizetés - állítja Dorotytya, aki 19 éves olasz szakos hallgató. Szerinte nincs értelme ügynökségeken és iskolaszövetségeken keresztül diákmunkát vállalni.

- Nyaralásra gyűjtök, szükségem van a pénzre, de semmiképpen nem mennék ki például az utcára szórólapozni. Általában az ismerőseimen vagy az ismerőseim ismerősein keresztül próbálok munkát találni. Szerintem a diákmunkánál is sok múlik a jó kapcsolatokon. Ha vannak ilyenek, biztosan akad jó állásod is.

Krisztina, a Budapesti Gazdasági Főiskola hallgatója inkább az internetes munkakeresésben bízik. Nem csak olvassa a hirdetéseket, ő maga is hirdet. A tanév alatt is vállalt különféle alkalmi diákmunkákat - például adatrögzítést -, azt mondja, vele korrektek voltak a munkáltatók. A diákoknak felkí-
nált munkalehetőségekről már nincs ilyen jó véleménnyel.

- A legtöbb munka nem igényel különösebb szellemi megerőltetést, mégis nagyon bele lehet fáradni az ilyen típusú feladatokba. A több századik adatlap után már robotnak éreztem magam, rettenetesen unalmas egész nap iratokat válogatni. De az sem volt jobb, amikor a Vörösmarty téren bohócjelmezben, a nyakamban egy háromkilós dobozzal pózoltam a tűző napon. Elegem lett ezekből az "IQ-mínusz" munkákból. Jól beszélek angolul és franciául, ezért az idén inkább különórákat adok magántanulóknak, pótvizsgázóknak. Ezzel 2500 forintot is megkeresek óránként, míg az egyéb munkáknál jó, ha 400 forintos órabért ajánlottak.

- A szaktudáshoz és a nyelvtudáshoz köthető diákmunkák a legnépszerűbbek, de sajnos ilyeneket csak korlátozott számban kínálnak, nekünk pedig az a célunk, hogy minél több diáknak állást szerezzünk - mondja Kott Zoltán. - Júniusban így is több a jelentkező, mint ahány állásajánlatunk van, az iskola végeztével szinte ellepnek minket a középiskolások. Ez a lelkesedés azonban csak júniusra jellemző, ezért aki komolyan gondolja a nyári munkát, az július második felében vagy augusztusban jön hozzánk, amikor a többség már nyaral.