- Nagy változások előtt állsz - mondja, s közben int a segédjének, egy hajléktalan külsejű fickónak, bújjon be a függöny mögé, vegye elő a tenyértérképet. A szakadt beavatott ugrik, a banya pedig mutogatni kezd. - Nézd, ez itt az élet-, ez meg a karriervonal - ám rögtön hátrahőköl. - Te jó ég, iszonyú dolgokat látok! - és fejét felemelve révületbe esik.

- Mit lát, asszonyom? - kérdezem.

- Rengeteg pénzt - és megint hátrahőköl, majd nyögni, hörögni kezd. Hangja bejárja a termet, s odasereglenek körénk az asztrálfényben, lótuszvirágban és antropozófiában utazó öregurak, a reinkarnációs bizonyítékokkal házaló teozófusok, a lélekvándorok, az ufókkal és a hipertérrel foglalkozó kvadromatikusok, a kanálhajlító parapszicológusok, s mind-mind a boszorkány válaszát várják.

- Mennyit lát? - próbálok közelebb kerülni az igazsághoz, mert úgy gondolom, nem árt, ha legalább saccperkábé megtudom, mekkora summa ütheti a markomat.

- Irdatlanul sokat - feleli a tenyérjós, s újra közelebb hajol a mancsomhoz.

- És nagyjából mikor, kérem? - erősködöm tovább.

- Azt nem lehet megmondani - mondja a nő, s lecsukva tartja szemhéját, közben összegörnyed, s ujjaival próbálja kisilabizálni látnoki képességével a számokat. - Nem tudom elolvasni, székely rovásírással írták. De ha jól látom, lottószámok...

- Várjon egy kicsit, hozok erősítést - mondom izgatottan, s elrohanok a terem túlsó végébe. Ott tanyáznak a székely, a kelta rovásírás szakemberei meg az auristák, a buddhista táncmeditáció követői, a védikusok, a tantrikus lélekerősítők. Kérem őket, jöjjenek, hívják a táltosokat, a sámánokat, az agykontrollosokat, s könyörgök, ha találnának a teremben egy szabadon kószáló számmisztikust, gyorsan küldjék oda a tenyeres pulthoz. Mert nagy dolgok vannak készülőben.

- Mi történt? - faggatózik a sumér bioritmikus egy holdnaptárral a kezében.

- Nyerni fogok a lottón. Csak még nem látjuk rendesen a számokat.

- Ezen csak az arab hastáncos sorselemző módszer segíthet - feleli emberem, és hozzáteszi: sajnos a művházigazgató két hete kitette a szűrét, mert nem fizette rendesen a bérleti díjat.

Amikor visszarohanok, a jós összegörnyedve nyöszörög a földön, ujjai görcsbe rándulnak, és a számaimat próbálja leolvasni.

- Sziklacsúcsra fel, diadalérzet. Ömlő folyam, vagyon, gazdagság. Egy, igen, látom - kurjant föl -, egy az első. Kettő a második szám.

- Aztán?

- Homályosan látom, de a kettest talán a hármas követi. Aztán meg ott a négy. És, lám, a dolgok beteljesednek: ott virít a sor végén az öt.

- Ez biztos? - kérdem kissé idegesen.

- Nem - feleli a boszi. - A számok összevissza ugrálnak. Lehet 12, 45, de éppen 24, 31, 53, esetleg 25 is. A sors azt mondja: a te dolgod, hogy összerakd.

Ezután int a segédjének, aki számlatömböt vesz elő, és azt mondja, négyezret fizetek, plusz ezer az áfa. S mindenki más is tömböt ránt elő, és tanácsadói szolgáltatásokról szóló számlákat állítanak ki a nevemre. Fizetnem kell külön-külön mindenért. Az ezoterikusok fölém állnak, s ordítoznak: ennyit és ennyit kérnek, itt és most. Kórusban skandálják: kápé, kápé!

Nincs mit tenni, szökni kell. Amikor áttörök a táltosok és asztronumerológusok gyűrűjén, a kijárat felé veszem az irányt, kirohanok a művház előtti térre, átvágok a parkon, s futni kezdek a villamos után. Ezek meg a számlatömbjeiket lobogtatva loholnak utánam. Ekkor már ott vannak az üldözők közt az ezoterikus könyvkiadók tulajdonosai, az ördöngösöknek termeket jó pénzért kiadó egykori népművelők, az Évezredes Titkok és Rejtélyek feltárásában érdekelt kereskedelmi tévék szilikonmellű műsorvezetői, az energetikai-kanálhajlítgatási-vízér-áramlási üzletág alapítói, a mindenféle színű divatos mágiabiznisz felkentjei, végül az elhülyült tekintetű sikersztoristák is hozzájuk csapódnak. Nyomomban vannak, és nem sikerül őket leráznom.

- Jól vagy? - kérdi reggel a feleségem.

- Jól - felelem -, miért kérded?

- Egész éjjel hánykolódtál. És hajnali háromkor egyesével számolgatni kezdtél...

- Ja, igen - mondom megvilágosodva. - A lottószámok. De nem érdekes. Semmi baj.