Egyelõre nagy lyuk tátong a Szalag utcában. A fölötte lévõ házak csúsznak, de a kivitelezõ szerint ennyivel kalkuláltak

Rédei Ferenc

A leendõ épületegyüttes teljesíti Schulek Frigyes évszázados álmát

Mielőtt erre rátérnénk, el kell mondanunk, hogy a terület rendezése nem egyszerű városrendezési feladat. Schulek Frigyes a Halászbástyát és a Duna-partot egy hosszú lépcsősorral tervezte összekötni, mely éppen itt futott volna le, s a Corvin téren át jutott volna el a Dunáig. Ez nem valósult meg, a hegy lábánál utját állták a vízivárosi házak. Például azok, amelyek a II. világháborúig a Szalag utcának ezen a tájékán álltak, akkor azonban megsemmisültek. A foghíj beépítése, rendezése tehát legalább hatvan éves feladat, s eddig senki sem vállalkozott rá. A rendszerváltás óta az I. kerületi önkormányzat háromszor írt ki nemzetközi értékesítési pályázatot, míg végül a Mahé Ingatlanforgalmazási és Fejlesztő Kft. megvásárolta az üres területet, s megbízta Reimholz Pétert, hogy tervezzen ide a hely hangulatához illő lakóházakat. A tervező a Várban és a Vízivárosban olyan épületekkel tette le a névjegyét, mint a Hapimag ház vagy a Collegium Budapest vendégháza. Maga is a környék lakója, szívügyének tekintette tehát a Szalag utcai megbízást, s úgy oldotta meg a feladatot, hogy Schulek egykori álma is némileg teljesüljön, tehát megvalósuljon a lépcső ide eső szakasza, másrészt pedig ne egy házmonstrum ékelődjön be a régi városszövetbe. Így aztán a telekre öt különálló épületet tervezett, harmincegy lakással, közös mélygarázzsal. Ez utóbbi, a hatalmas gödör látszik egyelőre.

Felkaptatok a Donáti utcába, s becsöngetek a 17-es számú házba, amelynek egyik erkélyét aládúcolták. A közös képviselő, aki maga is mérnök, rengeteg kárt említ, amit az építkezés a házukban okozott, falrepedéseket, birtokháborítást, de nem akar nyilatkozni. Az általuk szakvélemény elkészítésére felkért statikus szakértő, Lámer Géza szerint a Donáti utca 17. elmozdult a munkagödör széle felé, a március óta végzett mérései szerint négy részre repedt a ház az utcával párhuzamosan, s a pincében az egyes repedések szélessége eléri 10-12 millimétert, az emeleteken a rések szélessége kevesebb. Mérései szerint a mozgás még nem állt meg, s érzékelhető más irányú elmozdulás is, az utcával párhuzamosan: a házak a tűzfalak mentén elváltak egymástól. A megoldás szerinte a 10-15 méter magas gödörfal pengefalas megtámasztása lehetne, s az építés mielőbbi folytatása, hogy az új épület megfogja a lassú csúszást.

A károsult Donáti utcaiak perre készülnek a beruházó ellen, aki szerintük nem ismeri el, hogy a hibákat az építkezés okozta. Már felkértek egy ügyvédet is. Szerintük az itt alkalmazott talajhorgonyzásos technika kárt okozott a házaikban. Ugyanis a falat rögzítő drótkötél horgonyok 6-21 méter mélyen benyúlnak a házak alá, s erőjátékuk hatással van a fölöttük lévő épületekre. Alkalmazásához a Donáti utca 17-19. lakóközössége nem is járult hozzá, hanem az úgynevezett összetett dúcok alkalmazását kérték, s hogy tartsák be a húszméteres védőtávolságot az épületektől.

Az I. kerületi önkormányzat építési irodáján Katona Katalin irodavezető elmondta: jelen esetben megfelelőbb technikának tartja a horgonyzást, mint az összetett dúcokat. Azt tapasztalták, hogy azok a házak, melyek alatt a lakók engedték a horgonyzásos megtámasztást, kevéssé sérültek. A legutóbbi, június végi szakértői vélemény szerint aggodalomra nincs ok. Az esedékes új szakvéleményt a jövő hétre várják.

A beruházó a munkák megkezdése előtt állapotfelmérést végeztetett a házakban, azok elmozdulását folyamatosan geodéta ellenőrzi, s úgy tapasztalták, hogy sem a támfal, sem a házak nem mozdultak el a mélyépítés során - ami kicsit hihetetlen. Amennyiben a környező házak lakói hivatalos panasszal élnek, s aggodalmuk jogosnak bizonyul, a cég biztosítója megtéríti az okozott kárt.

Radványi László, a mélyépítést végző Bohn Kft. ügyvezető igazgatója szerint volt ugyan elmozdulás, de nem lépi túl a tervezés során kalkulált határértéket, a 2-4 centimétert. Ezt folyamatosan ellenőrzik. A legnagyobb mozgást éppen a Donáti utca 17-19-ben mérték: 2-2,5 centimétert. Tudni kell azonban - mondja -, hogy egy török korban feltöltött területről van szó, s a házak mozgása régebben kezdődött, a régészeti ásatásokkal járó földkitermelés, majd az építkezés megkezdése óta fölgyorsult. Méréseik szerint azonban a támfal és a horgonyzás hatására a mozgás megállt. Az általuk alkalmazott hátrahorgonyzásos technikáról elmondta: a támfal egy részén acélcsöves megtámasztást írt elő a terv, mivel néhány szomszéd nem járult hozzá, hogy ingatlanjuk alá a horgonyok benyúljanak. A munkák végzése közben azonban születettet egy precedens értékű legfelsőbb bírósági döntés, amely lehetővé tette, hogy a biztonság érdekében a szomszédok beleegyezése nélkül is lehessen a horgonyzást alkalmazni, s az nem számít tulajdonsértésnek. Ennek hatására kérték a tervek módosítását, s az acélcsövek helyett a kérdéses szakaszon is horgonyzást alkalmaztak.

Az építkezés mielőbbi folytatása remélhetőleg megoldást hoz a támfal problémájára, az új házak átadását egyébként 2007 márciusára ígérik.