Az elmúlt évek hektikusan változó nyugdíj-megállapítási és -emelési intézkedései miatt az időskori ellátások közötti aránytalanságot ígéri kiigazítani a kormány által bejelentett és rövidesen a parlament elé kerülő intézkedéssorozat. A nyugdíjak mértékét ugyanis az elmúlt évtizedekben - szöges ellentétben mindenfajta biztosítási elvvel - legalább annyira befolyásolták az éppen aktuális nyugdíj-megállapítási szabályok, mint az, hogy valaki milyen hosszú ideig és mekkora jövedelem után fizetett járulékot.

Az 1991-1996 között nyugdíjba vonultak járadéka majd öt százalékkal, e csoporton belül pedig az 1992-1995 között nyugdíjazottaknak átlagos ellátása 6,4 százalékkal marad el a jelenleg 58 ezer forintot kitevő nyugdíjátlagtól. Ebben egyaránt szerepet játszik a rendszerváltozást követő gazdasági válság miatti reálbércsökkenés, valamint a magasabb keresetrészek csökkenő arányú figyelembe vétele a nyugdíj kiszámításánál - ez a degresszió és a pénzromlás késleltetett beszámítása. Ugyanakkor szakértők véleménye szerint ez időszak átlagtól való jelentős elmaradásának az is oka, hogy ekkor kerültek be az ellátottak közé azok, akik évtizedekkel korábban szereztek pár évnyi járulékfizetéssel legalább résznyugdíjra jogot. Itt elsősorban azokról van szó, akik egy-két évtizedes munkaviszony után hagyták el az országot, és a korábbi jogszabályok alapján "elévült" a nyugdíjjogosultságuk. A kilencvenes évek nyugdíjazottainál nincsenek sokkal jobb helyzetben az 1988 előtt nyugállományba vonultak sem, az ő elmaradásuk az átlagtól négy százalék.

Az átlagon belül azonban nagyok az eltérések, és elsősorban azok kárára, akik tovább dolgoztak, magasabb járulékot fizettek. Az ok a szolgálati évek egyenlőtlen beszámítása - a rövidebb szolgálati idő viszonylagosan többet ér -, és a rendszerváltás előtt nivelláló hatású nyugdíjemelések. Az ezekből fakadó elmaradás - az 1997-es évet követően megállapított nyugdíjakkal összevetve - a 35-40 évnyi szolgálati időt szerzettek ellátásában négy-hat százalék.

A rokkantnyugdíjas-rendszer átalakítására az elmúlt évtizedekben már jó néhány országgyűlési határozat is született, ám érdemben nem történt semmi. Az évek óta halmozódó aránytalanságok következtében a rokkantsági nyugdíjasok (az összes nyugdíjas egyharmada) ellátása 10 százalékkal marad el az átlagtól. Ennél is rosszabb helyzetben vannak az 1991-et követően megrokkantak, az ő átlaguk 14,2 százalékkal kevesebb az átlagnyugdíjnál. (450 ezren tartoznak ebbe a körbe).

Szociális szempontból indokolható, szakmailag nehezebben magyarázható (ám a költségvetés részére talán a legkevésbé fájdalmas), hogy első lépésben, jövőre a csak özvegyi jogon ellátásra szert tettek nyugdíjának emelése kezdődik. Az ellátás összességében 20 százalékkal tervezett emelése (ami ennek a típusú özvegyi nyugdíjnak 50-ről, 60 százalékra való növelését jelenti) két év alatt 16 milliárd forinttal emeli a nyugdíjkassza kiadásait.

A valódi nyugdíjkorrekciós intézkedések - ha a javaslatból törvény lesz - 2007-tel kezdődnek, mégpedig a legidősebbek, az 1988 előtt nyugdíjazottak ellátásának négyszázalékos emelésével. Ehhez adódna a nőknél 27, a férfiaknál pedig 29 évnél hosszabb szolgálati idő esetén, minden egyes pluszesztendő után további fél százalék nyugdíjemelés, legfeljebb azonban tíz százalék. Így összességben a korrekció átlagosan hat százalékkal növelné az ellátásokat. Idei nyugdíjszinten ennek a lépésnek az összköltsége 27 milliárd forintra tehető.

2008-tól kezdődne a második korrekciós lépés, a '90-es évek első felében keletkezett elmaradások rendezésével. Itt az általános emelésre vonatkozó javaslat szintén négy százalék, amit ez esetben is kiegészítene a 30. szolgálati évtől járó félszázalékos többletemelés. A program készítői - a korrekciós lépéssorozatot az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság munkatársai állították össze - számításai szerint ez a kiigazítás összességben 760 ezer embert érintene, amelynek költsége 37 milliárd forint.

Az 1992-1995-ben nyugdíjazottaknál a harmadik lépés 2009-ben tovább folytatná a korrekciót, további négyszázalékos általános emeléssel. Itt 490 ezer emberről van szó, akiknél ez a többlet átlagosan havi kétezer forintot valamivel meghaladó összeget jelentene. Ebben a körben kerülne sorra a korábbi intézkedésekből kimaradt, 1999 előtt nyugdíjazottak csoportja.

Hasonlóképpen az 1997- 1998-ban nyugdíjazottak számára is szerepel a javaslatban, 2009-ben egy négyszázalékos emelés. Az indoklás: e két évjárat még nem volt haszonélvezője az elkezdődött gazdasági növekedésnek, de az 1999-es differenciált nyugdíjemelés már sújtotta őket. Számukra a korrekció átlagosan 2300 forint többletet adna, ami összesen 22 milliárd forint kiadást jelent.

Legjobb helyzetben, az 1988-1990-ben nyugállományba mentek vannak, legalábbis az ő ellátásuk igazodik a leginkább az aktív életkorban teljesített szolgálati időhöz és befizetett járulékhoz. Az ő járadékuk átlaga magasabb is, mint a többi évjáraté. Ezért számukra csupán kétszázalékos általános emelést tartalmaz a javaslat. A magyarázat: ez legalább részben kompenzálná az 1999-es csökkentett emelés hatását, miként ezt a korrekció elkészítői minden nyugdíjazási évjáratnál figyelembe vették. Ez a változás sem orvosolja - lehet, hogy erre ma már nincs is mód - azt a "többlet" aránytalanságot, amit az 1999-es differenciálás okozott a magasabb nyugdíjra jogot szerzettek kárára.

A harmadik lépésben végrehajtott kiigazítás összességében mintegy egymillió embert érintene, és (mai szinten) 22 milliárd forinttal terhelné a nyugdíjkasszát.

Negyedik lépésben, az 1990-es években megállapított rokkantsági nyugdíjak korrekcióját tartalmazza a javaslat. Ezeknél a korcsoportoknál ugyanis a korábbi intézkedések önmagukban nem ellensúlyozzák a megállapítási rendszerből következő elmaradásokat. Ezt a korrekciót összekötni szándékoznak a rokkantsági nyugdíjak megállapítási rendszerének - az elavult jogosultsági és mértékszabályoknak - teljes átalakításával. Így 2010-től már új szabályok alapján vennék figyelembe a rokkantsági nyugdíjak megállapításánál a szolgálati időt. Ez az 1991-től megállapított járadékokat is érintené, így 540 ezer ember járadéka nőne átlag ötezer forinttal, aminek költségvonzata összesen 32 milliárd forint. Ezzel a korrekcióval a rokkantsági ellátásokat az öregségi nyugdíjak 90 százalékos szintjéig lehetne felhozni.

A tervezett intézkedések öszszességében a ma nyugdíjban lévők kilenctizedét érintik. Az 1998 előtt öregségi nyugdíjba mentek járadéka átlag 6,8 százalékkal emelkedne, 61 ezer forintról több mint 64 ezer forintra. Az 1991 után megállapított rokkantsági nyugdíjak a korrekciós intézkedések hatására összességben az alig 52 ezer forintról, több mint 57 ezer forintra emelkednének.

Nulladik vagy negyedik pillér

Nyugdíjreform Magyarországon: kell még egy (pillér)? címmel rendeztek szimpóziumot a hét végén a washingtoni Kossuth Házban a HungarianAmerica Alapítvány szervezésében. Bodor András világbanki tanácsadó a magyar nyugdíjrendszert elemezve a demográfiai folyamatoknál is súlyosabbnak találta a foglalkoztatás alacsony mivoltából fakadó következményeket. Bodor egy olyan reformot látna szívesen, amely a felosztó-kiróvó társadalombiztosítási pillért helyezi új alapra a névleges egyéni nyugdíjszámlák rendszere alapján, illetve bevezeti a jövedelemfüggetlen (az adókból finanszírozott) alapnyugdíjat a létminimumhoz kötődő szinten, a nyugdíjkorhatártól magasabb életkortól. Az egyéni számlás rendszer megteremtheti a járulékbefizetések és a majdani nyugdíjak közötti közvetlen kapcsolatot úgy, hogy arról az érintettek is tudnak egész életpályájuk során. Az alapnyugdíj nulladik nyugdíjpillére az időskori jövedelembiztonság olyan eszköze, amely nem erodálja az új rendszer ösztönző hatásait.