A kéményseprõk tragédiákat elõzhetnek meg - ha beengedik õket a házba

Deli Mónika

Minden tizedik embert meg kell győzni arról, hogy járuljon hozzá kéményeinek az átvizsgálásához - számol be tapasztalatairól Szenkovszky István, a szegedi Kéményseprőipari Kft. ügyvezetője, akitől megtudtuk: a vonakodók többségét végül sikerül együttműködésre bírni, ám van néhány tucat olyan háztartás, ahová évek óta nem tudnak bejutni kéményseprők.

A kéményseprés törvény által előírt közszolgáltatás, amelyért évente - a kürtők számától és típusától függően - házanként átlagosan ezer-háromezer forintot kell fizetni. A mindössze néhány percig tartó ellenőrzés - hagyományos kályháknál évente kétszer, gázüzem esetén egyszer - számos veszélyforrásra deríthet fényt. A kémények beázhatnak, befagyhatnak, tégla vagy madártetem juthat beléjük, esetleg ki is lyukadhatnak.

Heinrich József, a zirci központtal tizennégy Veszprém megyei települést ellátó Hebo-Kém Bt. üzletvezetője nem panaszkodik a környékben élőkre: mint mondja, egyre több helyen fogadják bizalommal a kéményseprőket. A szakember tapasztalata szerint a városokban jobb, a kis falvakban rosszabb a kémények állapota. Tapasztalatai azt bizonyítják: az emberek leginkább a pénztelenség miatt hanyagolják el fűtési rendszerüket, jórészt ez az oka annak, hogy nem végeztetik el többszöri felszólítás ellenére sem a szakemberek által szükségesnek ítélt javításokat. Néhány faluban általános gond a kémények lepusztultsága: a régi házra az idős, nem ritkán özvegyen, kis nyugdíjából élő tulajdonos nem akar - vagy ha akar sem tud - költeni.

A szénnel tüzelők vagy vegyes tüzelésű kályhákat használók esetében a meggyőzés ereje az egyetlen eszköze a kéményseprőknek, a hosszadalmas hatósági eljárás kevés eredménnyel kecsegtet. Ahol viszont gázfűtés működik, ott közvetlen életveszély esetén a kémény helyreállításáig leállíttathatják a szolgáltatóval a gázszolgáltatást.

Molnár Károly, a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyét ellátó DÉGÁZ Rt., valamint a Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron és Vas megyében szolgáltató ÉGÁZ Rt.-nek is hálózati igazgatóhelyettese, arról számolt be: a kikapcsolási kérelmek térségenként és időszakonként eltérőek, ugyanakkor a fűtési szezon megindulásával a hatósági szolgáltatásmegvonások száma nő. Az összesen hat megyében jelen lévő két társaság a kéményseprők kezdeményezésére évente 200-250 alkalommal állítja le tűz- vagy közvetlen életveszélyre hivatkozva a gázszolgáltatást. A ki-, majd visszakapcsolási költség a fogyasztók pénztárcáját készülékenként 3-6 ezer forinttal apasztja.

- A kéményeknél csak a kazánok vannak rosszabb állapotban, azokat ráadásul még kevesebben ellenőriztetik - jelenti ki Huszár Tibor, a szekszárdi Caminus Kft. ügyvezetője, a Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestületén belül létrehozott műszaki bizottság elnöke. A szakember statisztikákra hivatkozva azt mondja: az égéstermék visszaáramlásából adódó szén-monoxid-mérgezések döntő többsége az elhanyagolt fűtésrendszerek, elsősorban a rossz kazánok következménye.

- A kazánok jelentős részét évek, esetenként évtizedek óta nem vizsgáltatták át, nem takaríttatták ki a tulajdonosok, pedig a földgázüzemű fűtőrendszerek is csak akkor használhatók biztonságosan, ha azokat rendszeresen karbantartják - figyelmeztet Huszár Tibor.

A Fejér megyei Mezőfalván élő Vagyóczki Jánosnak az elmúlt ötven év alatt számtalan alkalommal kellett a küszöbön állva kérlelnie a háziakat, hogy engedjék be kéményellenőrzésre. A közelmúltban visszavonult kéményseprő azt mondja: sokan csak a látszatra adnak, és nem törődnek családjuk biztonságával. Az idős férfi járt olyan - szépen felújított - lakásban, ahol kizárólag az előszobába engedték be, s csak azután jutott közelebb a kazánhoz, hogy műszere már a külső helyiségben is veszélyes szén-monoxid-koncentrációt mutatott. Kiderült: a kémény a kazántól egy méterre volt olyannyira eldugulva, hogy az égéstermék jelentős része már nem a szabadba távozott, hanem a lakásba áramlott vissza. Vagyóczki János azt mondja: az eset után évekig hálálkodtak neki, amiért vélhetően megmentette a család életét.

Ritka a rendőrségi feljelentés

A jelenlegi gyakorlat és szabályozás nem feltétlenül jelent megnyugtató megoldást, s nehéz bárkivel szemben is hatékonyan eljárni, ha lakásában életveszélyes kémény vagy kémények találhatók. Sok esetben "csak az imádkozás marad" - fogalmazott érdeklődésünkre Kocsis Attila, a Kéményseprők Országos Ipartestületének elnöke, a Fővárosi Kéményseprő-ipari (Főkétüsz) Kft. műszaki igazgatója. Elmondta, ha gázkészülék van rákötve az életveszélyes füstelvezetőre, az évente egyszer kötelező ellenőrzést végző kéményseprők úgynevezett figyelmeztető nyomtatvány iratnak alá a tulajdonossal, s a hiba jellegétől függően tájékoztatják az illetékes jegyzőt, mint első fokú tűzvédelmi hatóságot vagy az önkormányzati hivatal első fokú építési hatóságát. Haladéktalanul értesítik a gázszolgáltatót is, amelyik jó esetben leplombálja a gázórát és szünetelteti a szolgáltatást. Csakhogy sokan sem a kéményseprőket, sem a gázműveket nem engedik be, a bírságolás pedig lassú és nem mindig eredményes. Kocsis Attila szerint az érintett lakók magatartásukkal nemcsak a saját, de a környezetük élet- és vagyonbiztonságát is veszélyeztetik, ám a gázszolgáltató társaságok ennek ellenére ritkán tesznek rendőrségi feljelentést. Ilyenkor már tényleg csak a szerencsében lehet bízni. Egyéb tüzelés esetében hasonló az eljárás, ám ilyenkor tűzrendészeti figyelmeztető nyomtatványt iratnak alá a tulajdonossal, s azt küldik tovább a jegyzői hivatalnak. Az elnök azt is elmondta, például Budapesten mindkét esetben egy piros színű figyelmeztető tapaszt is ragasztanak a gázkészülékre vagy a kéménynyílásra, ez azonban egyetlen kéményseprőcégre nézve sem kötelező. (K. A. I.)