Viktor Gyula: Az elsõ ilyen dísztárgyakat tengerészek készítették

A 72 éves nyugdíjas aktív dolgozó korában diplomás népművelőként dolgozott a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nagyközségben, két éven át pedig múzeumigazgató volt. Néprajzkutató munkájáért Istvánffy-díjat is kapott. A megyei múzeumban jelenleg mintegy húsz könyvre való kézirata vár kiadásra, amelyek a bányászok életével, hagyományaival foglalkozik. A téma azért áll közel hozzá, mert Rudabányán található az ország legrégebbi - már bezárt - réz- és vasércbányája, ahol már a kelták idejében is dolgoztak. Emellett gyűjti a bányászokról szóló verseket és meséket, a világirodalom legismertebb költőinek ilyen tárgyú költeményeiből mintegy négyszázat sikerült csokorba szednie. Goethe, Byron, sőt Engels is írt rímeket a bányászokról, a hazaiak közül pedig Ady, József Attila és Petőfi is érintette ezt a területet. A helyi múzeumnak a közelmúltban adta át bányászokról szóló saját költeményeit, amelyek kiadásához támogatóra lenne szükség.

Viktor Gyula könyvtárvezetőként akkor került kapcsolatba a türelemüveg-készítéssel, amikor a nyolcvanas évek elején meghívták egy miskolci kiállításra. Ott népi motívumokat, falusi életképeket látott üvegbe zárva, amelyeket megcsodált. Azután továbbgondolta a látottakat és elhatározta, ő is megpróbálkozik egynek az elkészítésével. Korábban sokat fúrt-faragott, adott volt a kézügyessége és a kreativitása, miközben tudta, hogy alapos elméleti felkészültség nélkül nem lehet minőségi munkát végezni. Beszerezte a türelemüveggel kapcsolatos szakkönyveket, amelyek támpontot jelentettek későbbi munkájához.

- Olvasmányaimból tudtam meg, hogy az első ilyen dísztárgyakat tengerészek készítették a hosszú hajóutakon. Hogy mindez hány száz - netán ezer - éve kezdődött, arról nincs adatom, de tény, hogy az üvegekbe saját hajójuk kicsinyített mását építették. A kikötőkben ezekért komoly rummennyiséget adtak a kocsmárosok - ismerteti a tevékenység őskorát Viktor Gyula.

Aztán az elméletből alaposan felvértezve látott hozzá a farigcsáláshoz. Vásárolt hoszszú csipeszt, ragasztót, elválasztó lapokat, a könnyen faragható fákat pedig környezetében kereste. Kellett még némi festék, mert a figurák kiszínezve mutatnak jól a palackban. Az első három alkotás olyan jól sikerült, hogy azokat mindjárt megvásárolta a Rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum. Mindegyik üvegbe a bányászmunka egy-egy jelenetsorát dolgozta fel, három szinten, ahogy az a szénbányában zajlik. Legmélyebben dolgoznak a vájárok, fejtik a szénfalat, egy emelettel feljebb az elszállítással foglalkoznak, legfelül pedig templombelső látható a védőszenttel, Szent Borbálával és egy püspökkel, aki megáldja a föld alatt dolgozók munkáját és munkahelyét.

Az első sikerek további munkára serkentették, így ma elmondhatja: több száz darab türelemüvege van szerte a világban. Megkereste holland, német és osztrák gyűjtő, akik vásároltak a kész üvegekből, vagy esetleg megrendeltek valamilyen különleges jelenetet. Híre eljutott a Bécsi Néprajzi Múzeumig, ahonnan az eddigi legnagyobb feladat megoldását kérték. Négyliteres üveget kellett figurákkal, jelenetekkel telerakni. Jól meg is fizették, igaz, legkevesebb 180 munkaórát töltött a kivitelezéssel, ami átlagos esetben is 100-120 óra lett volna. Büszke rá, hogy fő helyet foglal el a sógoroknál az alkotása.

Az egyedül élő nyugdíjas jelenleg otthon őrzi türelemüveggyűjteményét. A legújabb munkája már csaknem elkészült: mint mondta, ezt négyszintesre tervezte, és ismét bányásztémát dolgoz fel.