A kegyetlen valóság azonban az, hogy a magyar bölcsészet csupán hellyel-közzel követi a nemzetközi tudományos élet változásait. Ezzel a kijelentéssel lehet vitatkozni, de a nemzetközi projektekben és konferenciákon részt vevő magyarok alacsony száma önmagáért beszél. Hogy miért nem volt, van és lesz jó darabig a magyar tudományosság világhírű? A válasz pimaszul egyszerű: a rendszerben élők csak lassan reagálnak a gazdasági, politikai és társadalmi változásokra. Éppen ezért évtizedeknek kell eltelnie ahhoz, hogy kilábaljunk a formalista nyelvoktatás, a múzeumba illő pozitivizmus vagy az alacsony hatásfokból adódó problémákból.

Napjainkban a hazai tudományosság legkritikusabb pontja az a görbe tükör, amely meggátol bennünket, mestereket és tanítványokat abban, hogy elismerjük tudományos életünk középszerűségét. Ez az önvizsgálat lenne az első lépés a valódi jelentékenység felé vezető úton. Az adottságok feltérképezése és kombinálása a kedvező társadalmi, gazdasági és politikai lehetőségekkel már több uniós országban is eredményre vezetett. Az írek vagy a finnek példáján okulva pedig még jelentőssé is válhatna a magyar tudomány valamikor a távoli jövőben, de addig még sokszor kell elégedetlenkedve a tükörbe néznünk.

Tampere/Finnország