Veszélyes üzem, de a balesetek 99 százaléka az alapvetõ szabályok be nem tartása miatt következik be

Rédei Ferenc

Ilyen és hasonló szentenciák sulykolásával készített fel annak idején bennünket a tanulmányi vadászatokra Firbás Oszi bácsi a soproni erdészeti középiskolában. Az ízes, utánozhatatlan hanglejtést és gesztikulációt nem felejti el senki, akit ő tanított, a fejünkbe vert főszabályt pedig végképp nem.

Mert végül is ezen múlik minden. A vadászat veszélyes üzem ugyan, a vadászbalesetek kilencvenkilenc százaléka mégis az alapvető szabályok megszegése miatt következik be. Amennyiben ezeket betartanák, halállal végződő eset, a véletlenek szerencsétlen egybeesése, vagy például a fegyver előre nem látható meghibásodása miatt tízévenként egy, ha adódna.

Hajtóvadászaton vannak tiltott lőirányok, amelyek részben a vadászatok általános biztonsági szabályaiból, részben a konkrét helyszín terepviszonyaiból következnek. Ezekbe az irányokba lőni nem szabad, mert a vadászat más résztvevőit - vadászt, hajtót - veszélyeztetheti az eltévedt lövedék. Általános szabály, hogy hajtáson a puskások vonalán áttörő vadra, a vadásznak tehát oldalirányban, amerre a többi puskást is felállították, tilos lőni. Így van ez akkor is, ha a vadász a szomszédjait esetleg a terep adottságai miatt (domboldal, bokrok) nem is látja. Ha a tudósításoknak hinni lehet, ennek a szabálynak a megsértése okozta a szombati, a parlamenti képviselő halálával végződő balesetet.

Az utóbbi hónapokban több olyan eset is történt, amelyekben rendre egy másik alapvető biztonsági szabály semmibe vételét lehetett tetten érni. Ez leegyszerűsítve úgy szól, hogy a vadász csak arra lőhet, amiről biztosan tudja, hogy micsoda. Tehát nem görbülhet ujja a ravaszra, ha például szürkület, köd, eső okán, vagy a terep fedettsége miatt nem tud meggyőződni arról, hogy amit lát, az kétséget kizáróan lőhető vad. Erről a szabályról sokan talán a vadászat izgalmában, talán kapzsiságból, megfeledkeznek. Az újságokba pedig csak az emberhalállal, súlyos sebesüléssel végződött tragédiák kerülnek. Az ennél gyakoribb, háziállatok, esetleg védett ritkaságok pusztulását okozó tévedések híre megmarad a berkeken belül, legfeljebb vadászvacsorák adomáiból értesülhetünk egy-egy vadnak nézett házi disznó dicstelen elmúlásáról.

A sorozatos tragédiák miatt biztosan lesznek, akik arra a következtetésre jutnak: szigorúbb szabályokra van szükség. Ezzel azonban a dolog könnyebbik végét fogná meg a vadásztársadalom, hiszen íróasztal mellett előírásokat gyártani egyszerű. Betartani már sokkal nehezebb - ehhez minden vadásznak a zsigereiben hordozott szenvedélyt kell megreguláznia.