A dán Galschiot szobra a szegénységet állítja szembe a gazdagok világával

REUTERS - Lee Jae-Won

Vagyis történhet bármely területen bármilyen előrehaladás - mellesleg nemigen történik -, ha a gyapot-ügyet nem oldják meg, 35 afrikai ország nem fog aláírni semmit, s a folyamat szétrobban. Erre egyelőre Washington ellenállása miatt kevés esély látszik. A tárgyalások tegnapi napján semmiféle előrehaladás nem történt, s az óvatosan optimista nyilatkozatok határozottan pesszimistába fordultak. Gyakorlatilag senki nem enged semmiben, s a tárgyalások negyedik napján egy milliméterrel sincs közelebb a megoldás, mint a tárgyalások előtt volt.

Több elemző véleménye szerint teljesen reménytelen bármiféle megegyezés, ha a jelenlegi nyomvonalon folytatódnak a konzultációk. Az a látszólagos egyetértés, miszerint időt lehetne nyerni és tekintélyt lehetne őrizni, ha legalább a világ legszegényebb 49 országa számára tervezett fejlesztési csomagot elfogadnák, ténylegesen látszatnak bizonyult. Valójában ez egy európai eredetű ötlet, melyet maradéktalanul nem támogat sem az Egyesült Államok, sem Japán. Washington célja a hongkongi tárgyalásokon továbbra is az, hogy rákényszerítsék az Európai Uniót agrárvédelme további leépítésére, s mivel széles körű támogatást tudott szerezni, ettől nem kíván elállni. Japán, egyébként kísértetiesen hasonlóan az EU-hoz, bizonyos területeken egyáltalán nem szeretné feladni protekcionista gyakorlatát, egyelőre elvegyül az Európa-ellenes kórusban, bízva abban, hogy a sok meg nem egyezés között kényelmesen elfér majd az ő protekcionizmusuk is.

Ha azonban Európa nem enged, s a fejlesztési csomag legkritikusabb részeiben sem lesz megállapodás, az totális kudarcot hozna. Érdekes módon pedig éppen az európai álláspontban rejlik - legalábbis logikailag - az esetleges kompromisszumok útja, az azonban tényleg az eddigiektől eltérő megközelítéseket igényelne. A Peter Mandelson EU-biztos által meghirdetett, s minden tagország által támogatott "párhuzamosság" elve ugyanis jelenthetné azt, hogy felvethetők lennének olyan engedmények - mondjuk az ipari termékek kereskedelme vagy a szolgáltatások területén - melyekért cserébe az agrárterületen ellentételezne Európa. Ha valóban felvetnének ilyesmit, csak akkor derülhetne ki azonban, hogy valódi elve a párhuzamosság, vagy csak arra az esetre találták ki, hogy úgysem kell használni.

Jelenleg minden jelentősebb erőközpontnak, Washingtonnak, Brüszszelnek, a Brazília vezette G20-nak és az Ausztrália vezette cairnsi csoportnak ehhez hasonló, megelőző csapásként használt elvei vannak, s az elmúlt négy nap alatt lényegében senki sem engedett semmiben. Ugyanakkor nagyon erőteljes a tárgyalások feletti erkölcsi nyomás, hiszen ezt a mércét a WTO tagországai maguk állították maguk elé még 2001-ben Dohában. Az egész folyamat alapcélzása ugyanis arra irányult, hogy a szegény országokat felemeljék, s elindítsák a fejlődés útján - éppen a szabad kereskedelem eszközrendszerével. Ezért is van különös jelentősége a fejlesztési csomagnak, s ezért mondhatják a legszegényebbek, hogy enélkül ők elvesztenék az érdekeltségüket az egész folyamatban.

A miniszteri értekezleten tegnap szólalt fel Magyarország nevében Szanyi Tibor gazdasági és közlekedési államtitkár. Jelezte, hogy az EU a mezőgazdasági területen tett vállalásaival eljutott lehetőségei határára. Ugyancsak sürgette a fejlesztési csomag megalkotását és elfogadását.