Sok okos ember elmondta már véleményét e nézet féligazságáról, nem akarom ezeket ismételni. Csupán a versenyképesség kérdésében emelek szót. Az alapkutatás, amit ellenzői gyakran neveznek hobbikutatásnak, némi joggal, valóban nem egy rövid úton szabadalmaztatható eljárás vagy termék előállítására irányul, hanem az élő és élettelen világ törvényszerűségeinek megértésére. Versenyképessége viszont nagyon is jól mérhető, ha egy adott szakterületen megvizsgáljuk a magyar kutatók publikációinak színvonalát a külföldiekéhez képest. Erre a tudománymetria kész képletekkel szolgál, legalábbis a természettudományok terén. Az a hazai kutató, kutatócsoport vagy intézet, amely vezető nyugati szaklapokban képes közölni eredményeit, jó eséllyel indul az igazán új felfedezésekért vívott versenyben. Gyümölcsöző felhasználás pedig csak ezekből eredhet. Ne áltassuk magunkat: a külhonban felismert összefüggések ott fognak hasznosulni, ezekből nekünk csak bedolgozói morzsák juthatnak. Ezért volna célszerű a mérhetően legkiválóbb, "versenyképes" alapkutatókat idehaza működtetni.

Kiváló hazánkfia, Cseh László legutóbb, a trieszti úszó Európa-bajnokságon három számban is aranyérmet nyert: a 200 és 400 méteres vegyes úszásban s a 100 méteres hátúszásban. Európai versenyképessége el nem vitatható. Igen furcsa volna, ha valaki azt vetné ez ellen, hogy távolugrásban bizony gyenge.

Az alap- és alkalmazott kutatások versenyképességét másképp mérik, akárcsak az úszó- és az atlétikai eredményeket. Az alapkutatások medencéjében ma még térdig sem áll a víz. Ha Cseh Lászlót e medence startkövére állítanánk, biztosan lelépne róla, és keresne egy vízzel telt medencét.

A szerző akadémikus, intézetigazgató