Deák Krisztinát két városban több orvos is megvizsgálta

"Levelem annak a fiatal lánynak a passiója, aki a nővérem volt. A halála számunkra nem csak azért elfogadhatatlan, mert ilyen fiatalon ment el. De ha egy embernek minden méltóságától megfosztva, pokoli kínok közt úgy kell meghalnia, hogy ne kapjon egyetlen esélyt sem a gyógyulásra, s így egy teljesen egyenlőtlen küzdelemben kelljen alulmaradnia, az valóban értelmetlen és felfoghatatlan" - így kezdődik Deák Tamara levele. Nővére, Krisztina 2004 tavaszán állandó hasi fájdalmaival orvosról orvosra járt szülővárosában, Egerben. Vérsüllyedése a megengedett érték tízszerese volt, a röntgen elváltozást mutatott a gyomorban, vért a székletében. Nőgyógyásza petefészek-gyulladást diagnosztizált. Mások tüdőgyulladást valószínűsítettek.

Decemberben már állandó fejfájással, tarkómerevséggel, folyamatos hányással járta a rendelőket. Négyszer volt a háziorvosnál, aki rendre azt közölte vele: biztosan nagy stresszben él. Krisztina 2005. január 8-án az egri kórház belgyógyászati osztályára került. Szombattól csütörtökig egyfolytában hányt, akkor végre megvizsgálták, majd átküldték a fertőző osztályra: gennyes agyhártyagyulladás, szólt a diagnózis.

A családja kérésére néhány nappal később a budapesti Szent László Kórházba szállították át, ott azt ígérték, két-három hét, és újra otthon lehet. Négy nap múlva a légzése leállt. Az intenzív osztályra és lélegeztetőgépre került, agyából a felgyűlt vizet megpróbálták kivezetni. Gégemetszést végeztek rajta. Február 8-án kómába esett.

A családtagjai napi öt órát utaztak, hogy tízpercekig lássák Krisztinát - érdemleges információt az orvosoktól szinte sohasem kaptak. Az egyik reggel aztán a kezelőorvos széles mosollyal fogadta a szülőket: "Jó hírünk van, Kriszti fertőzése elmúlt, semmi sem indokolja a pesti kezelést, visszaküldjük Egerbe, hisz ott sokkal jobb körülmények között gyógyulhat." A doktornő búcsúzóul azért még azt is odavetette: ne nagyon reménykedjenek, hogy az állapota megjavul, az agysérülések miatt valószínűleg örökre kómában marad.

A fiatal lány az egri kórházban ismét életveszélyes állapotba került, az intenzív osztály orvosai három napig éjjel-nappal telefonálgattak, de sem Miskolc, sem Budapest idegsebészetei nem voltak hajlandók átvenni a beteget. Húsvét hétfőn az ügyeletes doktornő már szinte zokogva könyörgött az ügyeletes klinikáknak, hogy vigyék el Krisztit, mert ott fog meghalni. A fővárosból ekkor mentőt küldtek Egerbe.

Krisztina kettőkor érkezett az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetbe (OBSI), ahol kiderült: már olyan hasi tünetei vannak, hogy azonnal műteni kellene. A budapesti orvosok a lány szinte minden szervét érintő összenövések miatt tanácstalanok voltak, nem tudták megállapítani, mi okozhatta az elváltozásokat. Egyebek mellett gombafertőzésre gyanakodtak, ám a röntgenfelvételek egyértelműen mutatták: mindegy is, hogy mi az ok, Kriszti menthetetlen. Haldoklik.

Öt nap múlva szövetmintát vettek, a vizsgálatok most már rosszindulatú daganatot mutattak, amelynek kialakulását 2004 nyarára datálták. Az orvosok úgy ítélték meg, hogy az előrehaladott stádiumú rákos betegség és az állandó mesterséges lélegeztetés miatt Kriszti végsőkig legyengült szervezete nem bírna már ki semmilyen keményebb kezelést, így a lányt halála előtt két héttel csupán mesterségesen táplálták és a fájdalmait csillapították. A kezelőorvosa végül visszaszállíttatta Krisztit Egerbe, hogy ott tölthesse utolsó napjait.

A lány felismerhetetlenségig felpuffadva, eltorzulva, kiszáradva, leragasztott szájjal és szemekkel, 2005. április 22-én szabadult meg pokoli szenvedéseitől. A testvére szerint nemcsak a hozzátartozók, ismerősök, de az orvosok is döbbenten álltak a történtek előtt.

- Példa nélküli, amit a lánynyal műveltek, azaz nem műveltek. Harmincéves pályafutásom alatt ennyire legyengült, szétroncsolódott szervezettel még kilencvenéves betegnél sem találkoztam - kommentálta az esetet a boncolóorvos.

- Nem tudok szabadulni a testvéremmel történtektől - mondja Tamara. - Láttam, hogy épült le egy év alatt: a végén már szüntelen hányással küszködött, kettős látástól szenvedett, hallucinációk gyötörték, félrebeszélt, jóformán még egy bögrét sem tudott a kezében megtartani.

Retteghy Tibor, az OBSI intenzív osztályának főorvosa a mai napig emlékszik Krisztinára: - A beteg leletei rendre negatívak voltak, elképzelhető, hogy a betegség valóban nem volt diagnosztizálható. A fiatalkori gyomorrák rendkívül agresszív s gyors lefolyású, alattomos betegség. Még a leggondosabb ellátás mellett is előfordulhat a tragédia. Azt, hogy ki és mennyivel tehetett volna többet a lányért, nehéz megítélni. Utólag már könynyen okos lehetne az ember, s tudja, mit és hogyan kellett volna másképp.

| A szlovákok a legelégedetlenebbek, a csehek pedig a legelégedettebbek hazájuk egészségügyi rendszerével - derül ki a Társadalomkutató Intézet visegrádi négyekhez tartozó országokban végzett kutatásából. A magyarok 22, a lengyelek 25 százaléka ítélte többé-kevésbé pozitívnak hazája egészségügyi rendszerét. Ugyanakkor a magyarok 39, a lengyelek 46 százaléka elégedetlen volt vele. Míg a csehek harmada többé-kevésbé elégedett az egészségüggyel, és körülbelül ugyanennyi az elégedetlenkedő, addig a szlovákoknak mindössze tizede vélekedik erről a kérdésről pozitívan, míg a lakosság több mint fele nagyon elégedetlen.