- Isten áldása az internet - mondja Tamás. A 26 éves szociológus ugyanis mindent megtalál a világhálón, amire szüksége van. Tamás azt is vallja, hogy a háló a nagyvárosi magányt enyhíti. Ő maga vidéki, Egerből került Budapestre. Szerinte vidéken közvetlenebbek, barátságosabbak, kommunikatívabbak, segítőkészebbek az emberek. Amikor egyetemi tanulmányai miatt a fővárosba költözött, nem gondolta volna, hogy idővel magányos lesz. Vonzotta a város pezsgő élete, azt hitte, ott sosem fog unatkozni. Amíg tanult, így is volt. Később, miután dolgozni kezdett, mást tapasztalt. A barátok elmaradoztak, volt, aki azért, mert megházasodott, családot alapított, mások pedig azért, mert éjt nappallá téve dolgoztak. Igaz, hogy Tamás a munkája során rengeteg emberrel beszél, interjúkat vesz fel, de nemigen akad sem köztük, sem a munkatársai között olyan, akivel apró-cseprő bajait, gondolatait megoszthatta volna.

- Közöny, ridegség jellemzi a fővárosban az embereket - summázza Tamás a tapasztalatait.

Azóta viszont, hogy a lakásába beköttette az internetet, megváltozott az élete. Tamás ugyanis szeret gombászni, és az egyik hírportál fórumán olyan topikra bukkant, ahol a hobbija a téma. Rendszeresen hozzászólt, amikor pedig kérdezett, választ kapott. A fórumtagok időnként találkozókat is szerveztek: közösen mentek az ország különböző részeire gombát gyűjteni. Egy ilyen találkozón megismerkedett egy lánnyal. A barátságból szerelem lett... Tamás ma már nem érzi a magányt, az internetre viszont továbbra is esküszik. A banki ügyeit intézi, filmeket néz, játszik rajta, zenéket tölt le onnan.

A 32 éves Marcsinak két kislánya van, az egyik kétéves, a másik hat hónapos. Eleinte azokat az oldalakat látogatta, amelyek a babanevelésről szólnak. A gyerekek gondozása leköti szinte minden idejét. Férjével csak esténként találkozik, szórakozásra alig marad ideje. Ezért szabadidejében, főleg télen, amikor kevesebb időt tölt a gyerekeivel a játszótéren, és csak elvétve találkozik kismamákkal, a hálón keres beszélgetőtársakat. Azt tervezi, néhány hónap múlva visszamegy dolgozni. Ezért ma már olyan oldalakat is látogat, amelyek a szakmájáról szólnak.

Sok kismama azonban azon kesereg, hogy kizárólag a gyerekneveléssel foglalkozik. Egy idevágó felmérés kimutatta: azok a kisgyerekes anyukák, akik a világhálót használják, sokkal kiegyensúlyozottabbak. Leginkább azért, mert ügyes-bajos dolgaikat meg tudják beszélni, másrészt azért, mert szabadidejük tartalmas eltöltéséhez nincsenek az egyébként dolgozó férjükre utalva.

A vizsgálatból, amelyet bő egy évvel ezelőtt hoztak nyilvánosságra, az is kiderült, hogy a nők számára inkább kommunikációs eszköz a világháló, 90 százalékban e-maileznek, de majdnem ilyen arányban magazinokat is olvasnak rajta. 51 százalékban szabadidős programok keresésére, alig tíz százalékban üzleti célú tevékenységre is használják a hálót. A férfiak többsége viszont szoftverekkel "dolgozik", képeket tölt le, és gyakrabban intézi üzleti ügyeit is az interneten.

Sokan azonban, hogy elüssék az időt, beszélgetőtársakat keresnek a világhálón. Az irc.hu (IRC = Internet Relay Chat) az egyik legnépszerűbb chatoldal. Az irc.lap.hu pedig olyan portál, amelyik a chatoldalakat gyűjti össze. A lap szerkesztője, egyben a fecsego.hu üzemeltetője Kapitány János - civilben tanár szakos hallgató. Középiskolásként kezdett chatelni - ahogyan a legtöbben, unaloműzésből. Ahhoz még fiatal volt, hogy a szülei elengedjék esti programokra, így az osztálytársaival és a barátaival esténként a hálón gyűltek össze beszélgetni. Később megtanult programozni, az informatika, azon belül is a chatprogramírás lett a hobbija. Mielőtt az irclap szerkesztője lett, dolgozott más hasonló site-nál. Kapitány János szerint a chatelők többsége magányos vagy magánéleti problémája van. Főleg nők panaszkodnak a hálón ilyesmikről. Van, aki a válása közben kattant a hálóra, mert nem volt a környezetében olyan, akivel megbeszélhette volna, hogy a férje hogyan bánt el vele a válóper során. Ugyanakkor akad olyan is a fecsegőn, aki a családjával él, de mert betegsége miatt nem mehet ki a lakásból, a neten keres csevegőtársakat. Egyébként is jellemző, hogy azok járnak a hálóra beszélgetni, akiknek a közvetlen környezetükben nem akad senki, akikkel problémájukat megoszthatnák. Vagy azért, mert szégyenlik, vagy azért, mert hiába próbálkoznak, megértő fülekre nem találnak.

Nemritkán hoznak létre olyan fórumokat, amelyek arra valók, hogy a fórumozók lelki nyavalyáikról társalogjanak. Ilyen például a who is who, iwiw. hu ismerőskeresőként indult, ma már számos szolgaltatást nyújtó közösségi portál Kis lelked nevű topikja is. A hozzászólók javarészt ismerősként üdvözlik egymást, jól ismerik egymás lelki életét. Hol egyikük panaszkodik vagy veti fel a napi problémáját, a többiek vigasztalják, máskor pedig fordítva. Persze vannak kirívó esetek is. Kapitány János tud olyan házaspárról, ahol a férj és a feleség esténként külön-külön beszélget a hálón másokkal.

A kevésbé kommunikatív emberek naplókat, úgynevezett blogokat írnak. Van, aki kizárólag hobbijáról, van, aki a technikai, főleg informatikai "felfedezéseiről", van, aki magánéleti kálváriájáról. A nők, miként az a www.nol.hu blogjait olvasva is kiderül, párkeresési tortúrájukat "vetik papírra". Persze kivételek itt is akadnak, léteznek olyan blognak indult honlapok, amelyeket egy-egy baráti társaság a saját maga szórakoztatására alkotott meg. Ők többnyire olyan eseményekről írnak, amelyeken szinte mindannyian ott voltak.

Vannak, akik üzleti befektetést remélnek az unatkozó vagy magányos netezőkben. Egyre több társasjáték van a hálón, ilyen például a honfoglalo.hu művelődési ismereteket kívánó, a Rizikóhoz hasonlóan területfoglalós játék. A játékon kívül levelezni, ismerkedni lehet a portálon. Egyre többen ismerik, ez nemcsak a játékosok számából látszik, hanem az oldalon sűrűsödő hirdetések, támogatók listájából is.

A teveclub.hu hazánk egyik legnagyobb közösségi oldala. A kilenc évvel ezelőtt indított site lényege, hogy mindenki kérhet magának egy tevét, és nevelheti azt. Ha a tevetulajdonos azt szeretné, hogy a "gondozásában" levő állat gyorsan fejlődjön, datolyát kell vennie. Az oldal alapvetően ingyenes, de a datolyákért, azaz a speciális szolgáltatásokért fizetni kell. Juhász Balázs, a lapot működtető cég vezetője azt mondja, a felhasználóknak, akik csaknem kétszázezren vannak, alig tíz százaléka él a fizetős lehetőséggel. Vannak olykor kirívó esetek: amikor nagy mennyiségű datolyarendelést küld valaki. Róluk általában kiderül, hogy nem ők állják a telefonköltséget. A datolyáért ugyanis telefonon kell fizetni. Juhász Balázs azt mondja, a fizetős részleget akkor vezették be, amikor már akkora volt a forgalmuk, hogy a site üzemeltetése költségesebbé vált. Hozzáteszi: mivel az internetes hirdetési piac még nem eléggé fejlett idehaza, nem tudnak kizárólag a hirdetési bevételre alapozni.