Ennek egyik oka érthető: az idősek többféle kórra kénytelenek több és többfajta gyógyszert beszedni. Márpedig tudjuk, hogy - némi túlzással - minél inkább hat a szer, annál több a mellékhatása is. Ezt az ördögi kört nehéz megszakítani. Hiszen nem kezelni az amúgy is sérülékenyebb idős beteget nyilvánvalóan nagyobb kockázattal jár, mint maga a gyógyszerelés.

Arra viszont az idős betegnek (is) ügyelnie kell, hogy ugyanaz a gyógyszer más adagban néha máshogyan is hat, mint fiatalabb korban. Például az "öregedő" májnak csökken a tömege, a vérellátása, a gyógyszereket bontó enzimeinek mennyisége. Az öregedő vese pedig az úgynevezett vesefunkciók beszűkülése miatt kevesebb salakanyagot képes kiszűrni, mint korábban. Tovább nő a kockázat, ha maga a vizeletet kiválasztó szerv beteg: idősebbeknél a fertőzött vese működése hamarabb romlik - így éppen a vesegyulladás ellen adott gyógyszerek ürülnek ki nehezebben. Azaz tovább nő a túladagolás és a mellékhatások kockázata. Még számtalan gonddal kell számolni: a szervezet víztartalmának csökkenésével, az immunrendszer gyengeségével, gyógyszerkölcsönhatással stb.

Sokszor a mellékhatásokat is nehéz elkülöníteni az idős kort kísérő óhatatlan kellemetlenségektől. Megmondani, hogy mondjuk a zavartság vagy a látászavar az öregedés vagy éppen az ellenük adott szer számlájára írható-e.

A lényeg: ne csak arra ügyeljenek, hogy mit, de arra is, hogy mennyit szednek be nélkülözhetetlen szereikből.Dr. Nemes János