Orbán István majdnem negyedszázada irányította az Egist, vezetése alatt az egykori gyógyszer- és tápszergyár (régi nevén az EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár) Közép-Európa egyik vezető kutató- és termelőbázisává vált. Alig több mint egy hónapja, december közepén jelentette be, hogy távozni kíván a vezérigazgatói székből, egyúttal az Egist tulajdonló francia Servier felkérte a felügyelőbizottság elnöki teendőinek ellátására. Mindezt a január 25-i közgyűlésnek kellett volna véglegesítenie.

Orbán István a magyar gyógyszeripar vezető személyisége volt, részt vett a munkaadói érdekképviseletek tevékenységében, az érdekegyeztetés hazai rendszerének alakításában. Pályáját a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karának elvégzése után üzemmérnökként kezdte, majd gyógyszerszakmérnöki másoddiplomájának, illetve doktori címének megszerzését követően kutatási és műszaki fejlesztési területeken dolgozott. 1978-tól az EGYT főmérnöke, 1980-tól műszaki igazgató. A gyár vezérigazgatójának 1982-ben nevezték ki.

Orbán István a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára, életművét és aktív közéleti szerepvállalását tucatnyi megtisztelő címmel, kitüntetéssel méltányolták. Kétszer érdemelte ki az Eötvös Loránd-díjat, Gábor Dénes- és Pro Urbe Budapest-díjas, megválasztották az Év menedzserének és az Év vállalkozójának. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét 1996-ban, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést 2004-ben kapta meg.

Orbán Istvánt az Egis Gyógyszergyár egész közössége gyászolja, és a saját halottjának tekinti.