Zsolt nyolcévesen elesett a gördeszkával, beverte a fejét, elájult, de hamar magához tért. Nem is vitték orvoshoz. De később egyre gyakrabban támadtak rohamai. Tizenkilenc évesen került abba a helyzetbe, hogy alapos vizsgálatok után műtéttel panaszmentessé vált.

Norbert hajnalig diszkózott, s azután jelentkeztek nála a görcsök először. Éppen jogosítványt akart szerezni, amikor kiderült a betegsége. Gyógyszerekkel sikerült tünetmentessé tenni, s öt év után jogosítványt is kapott.

Árpád 35 évesen élte át az első rohamot. Szégyellte a betegségét, kerülte a társaságot, egyre nyomottabb lett a hangulata. Gyógyszert sem akart szedni. Nagy nehezen mégis sikerült rávenni, hogy beszedje az orvosságot, ettől kezdte úgy érezni, hogy törődnek vele. Idővel oldottabb lett és munkát is vállalt.

(Forrás: Halász Péter: Epilepsziás betegtörténetek. Medicina Könyvkiadó Rt., Bp., 1998.)