Mérei Ferenc Párizsban, 1970

A teoretikus főművét a börtöncellában maga eszkábálta ceruzával vécépapírra jegyző gondolkodó? A szellemi száműzetésének színteréből jelentős alkotóközösséget létrehozó műhelyszervező? A különféle értelmiségi csoportosulások középpontjának számító, ellenállhatatlan sármőr?

Akárhonnan tekintünk is rá, Mérei Ferenc kétségtelenül mitikus figura. Az életének és művének szentelt - tizennégy szerző tizenöt tanulmányát összefogó, illetve eddig kiadatlan dokumentumokat és gazdag fényképanyagot közlő - kötet, figyelemre méltó módon, egyszerre rekonstruálja és dekonstruálja a Mérei-mítoszt. Egyes szerzők - főként az egykori tanítványok - inkább továbbszőni látszanak egykori mesterük legendáját, más szerzők - elsősorban a fiatalabb generációhoz tartozó kutatók - ellenben afféle, kultúrantropológiai vizsgálódásra érdemes tárgynak tekintik a Mérei-jelenséget. A két vonulat együtt teszi lenyűgözően izgalmas olvasmánnyá a gyűjteményt.

A címe, a Mérei élet-mű: valódi telitalálat. Nem egyfelől az életről, másfelől a műről van szó ugyanis: a művé formált életről meg az életet magába sűrítő műről. Ahogy maga Mérei vallja be itt olvasható rádióinterjújában: voltaképpen minden művével - még tudományos műveivel is - az önéletrajzát írta. Aki az életét meséli, szükségképp a művéről is szólnia kell, aki a művét elemzi, óhatatlanul az életét is föl kell villantsa tehát. (Új Mandátum Könyvkiadó, 307 oldal, 4200 forint)