A Hõsök tere madártávlatból

Kovács Bence

Egy artézi kutat takar a fémlap, azt a hőforrást, amelyet - miként a tábla felirata is mutatja - Zsigmondy Vilmos tárt fel heroikus kitartással, s amelyből ma is jelentős mennyiségű vizet nyer a Széchenyi fürdő. A mérnök kiszámította ugyanis, hogy a meleg gyógyvizet adó földtani rétegnek Pest alatt is ott kell húzódnia, így táplálhatja az akkor még kietlen, száraz városerdőt. 1868 novemberében indult meg a feltárás egy gőzgép működtette fúrótoronnyal, és csaknem egy évtizeden át járt csodájára Pest a makacs munkának. 1877. június 4-én bukkant rá végül Zsigmondy a vízre, több mint 970 méter mélyen.

A forrás viszont bővizű volt és forró, így nem csoda, hogy már 1878-ban szerény ivócsarnokot emeltek fölé, a Nádor-szigeten pedig megépítették az első fürdőházat. Hat évvel később, amikor megkezdték az új fürdő kialakítását, a forrás fölé is méltóbb építmény került. Az ivókutat is magába foglaló gloriette-et Ybl tervezte. Egészen a millenniumi emlékmű felépítéséig ott állt a Liget szélén, tetején a pestiek által csak fogpiszkálónak csúfolt zászlórúddal. Akkor elbontották. Annak, aki ma látni akarja, egészen a Széchenyi-hegy tetejéig kell mennie.

Ybl Miklós gloriette-je ma kilátóként szolgál a Széchenyi-hegyen, az 1860-ban felállított Széchenyi-emlék közvetlen közelében. A Gyermekvasút felső végállomásától rövid sétával lehet megközelíteni.