Széchenyi István fiának, és nem volt feleségének szánta volna szülei Váci utcai lakását

Rédei Ferenc

A fiú szülei - Piukovics Amália és Széchenyi István - öt éve váltak el. A gyereket a bíróság az anyának ítélte. A viszály akkor kezdődött, amikor a gyerek tulajdonában lévő budapesti belvárosi lakást az édesanyja előbb a saját II. kerületi ingatlanjára cserélte, majd eladta.

- A fiam a szüleimtől néhány éve örökölt egy lakást a Váci utcában - meséli Széchenyi István. - Boldog voltam, hogy a gyerekem idejekorán saját otthonhoz jutott. Ráadásul a lakás beköltözhető állapotban volt, ezért bármikor kiadhattuk volna, és így az életkezdéshez pénze is lett volna.

Amint véget ért a gyermek-elhelyezési per, Széchenyi István megtudta, hogy a belvárosi lakás már nincs a kisfia nevén - az édesanyja elcserélte ugyanis a sajátjára.

- Csak álltam értetlenül, el sem tudtam képzelni, mi szükség volt erre - idézi fel az apa a történteket. - De igazán akkor döbbentem meg, amikor több hónapos magánnyomozás után kiderültek a részletek.

Az apa elment a II. kerületi gyámhivatalba, ahol megtudta: 2001. június 21-én cserélt gazdát a két lakás. A dokumentumban az áll, hogy Széchenyi István Ágoston az V. kerületi, Váci utcai 79 négyzetméteres ingatlanját elcseréli Piukovics Amália II. kerületi, Ady Endre utcai, 65 négyzetméteres lakására. A felek mindkét ingatlant 23 millió forintra értékelték. Az ügyletre az illetékes gyámhatóság eseti gondnokot jelölt ki, aki a kiskorú fél érdekeit volt hivatott képviselni. A feladatot Kiss Magda ügyvéd látta el.

- Először el se hittem, hogy őt bízták meg - meséli a férfi. - Az ügyvédnő az akkor még zajló házassági bontóperünkben volt a feleségem ügyvédje. A törvény szerint az eseti gondnoknak mindenekelőtt a kiskorú gyermeknek az érdekeit kell szem előtt tartania a szerződéses féllel szemben, aki jelen esetben az édesanyja volt. A gyámhatóságnak - mielőtt engedélyez egy kiskorút érintő ügyletet - környezetfelmérést kell végeznie. Azt is különösnek tartom, hogy ebben az esetben a hivatal mindössze egy napot szánt a vizsgálatra. Beleegyezésüket azzal indokolták, hogy: "A törvényes képviselő kérte a csereszerződés jóváhagyását, csere előtti ingatlanját el kívánják idegeníteni. A két ingatlan azonos értékű, így a csere nem sérti a kiskorú érdekét."

A férfi ezután levélben kérte a Fővárosi Főügyészség segítségét, a helyzet kivizsgálását. Az ügyészség megállapította, hogy a gyámhivatal többszörös törvénysértést követett el: Kiss Magda ügyvédnek kötelessége lett volna bejelenteni, hogy Piukovics Amália jogi képviselője egy, a gyermekét is érintő ügyben, így "az ilyen eljárás etikátlan is". Az indoklás szerint a gyámhivatal nem vizsgálta meg, hogy a csere valóban a gyermek érdekét szolgálta-e. Ugyanis a kisfiú ingatlanját - a gyámhivatal jóváhagyásával - csere nélkül is eladhatta volna az édesanya. Csakhogy ebben az esetben nem az övé lett volna a pénz, hanem a fiáé. Vagyis: "csak a gyámhatóság által előírt, meghatározott módon kezelhette volna (gyámi fenntartásos betét, másik ingatlan vásárlása stb.) a befolyó összeget".

A Fővárosi Főügyészség kimondta: az ügylet csak az anya érdekeit szolgálta, a csere során a gyerek lakott ingatlant szerzett - az anya korábbi lakásában ugyanis továbbra is a rokonai élnek -, holott az övé beköltözhető állapotban volt. (Ez a tény ellentmond a gyámhatóság egy megállapításának, amely szerint a két lakás azonos értékű volt.) A kisfiú tehát akkor járt volna jól, ha az örökölt lakását nem eladja az édesanyja, hanem - mint azt az apa is szerette volna - például kiadja albérletbe, az így befolyó pénzt ugyanis a gyerek bankszámláján kellett volna gyűjteni. "A fentiek miatt indítványozom, hogy a gyámhivatal állapítsa meg, hogy a határozata törvénysértő" - áll a dokumentumban.

- A furcsaságok ezzel még nem értek véget - mondja Széchenyi. - A földhivatalban kikértem a fiam által örökölt lakás tulajdonlapját, és meglepődve konstatáltam, hogy a cserét már az előtt feltüntették a tulajdoni lapon, hogy a volt feleségem engedélyt kért volna rá a gyámhivatalnál. Azaz: 2001. július 2-án már új tulajdonosa volt szüleim egykori lakásának, a gyámhatóság beleegyezése azonban csak 2001. július 9-én kelt.

Az apa minden bírósági és ügyészségi fórumon jelentette az ügyet. Hiába. A rendőrség is vizsgálódott, de tényleges bűncselekményt senki sem állapított meg.

Szerettük volna megkérdezni a történtekről az anyát, Piukovics Amáliát is, de ő nem kívánt válaszolni kérdéseinkre, mondván: mindez magánügy. Csepeli Ágota, a Fővárosi Szociális és Gyámhivatal vezetője azt mondta lapunknak, hogy ebben az ügyben nem nyilatkozhat, mivel ezzel sértené a gyerek személyiségi jogait. Széchenyi István a strasbourgi bíróságtól vár jogorvoslatot.

A valóságban ugyanis az erre vonatkozó ügyészi óvást a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala Fővárosi Gyámhivatala nem fogadta el, a kirendelő gyámhivatalnak ugyanis erről a tényről tudomása volt. A Budapesti Ügyvédi Kamara megállapítása szerint pedig dr. Kiss Magda a gyámhivataltól kapott kirendelés ellátása során nem sértette az ügyvédi hivatás magatartási szabályait, figyelemmel arra, hogy a jogügylet nem sértette a kiskorú gyermek érdekét.