Pontosan ezt tette Jaluddin Moloo japán kutató, aki munkatársaival nyolc éven át vizsgálta a fehérköpeny-hipertóniások egészségének alakulását. Az Archives of Internal Medicine című szaklapban közreadott vizsgálatba 128, átlagosan 57 éves fehérköpeny-felnőttet vontak be, akiknél az ambulancián kóros, 140/90 Hgmm feletti, otthon viszont normális, 135/85 Hgmm alatti vérnyomásokat mértek. A méréseket 649 egészséges, hasonló korú beteg adataival összevetve kiderült, hogy nyolc év múltán a fehérköpenyes-csoportban több mint kétszer annyi páciensből, 47 százalékukból lett igazi hipertóniás, szemben a kontrollcsoport 22 százalékával. Természetesen a statisztikai számításokba belekalkulálták az egyéb, fontos rizikófaktorokat, elsősorban az elhízást, az életkort és a nemet (férfiaknál gyakoribb a magasvérnyomás-betegség).

A nagy kérdés persze az - és erről még nincsenek objektív adatok -, hogy ez a gyakoribb hipertónia súlyosbítja-e a betegség "természetes" szövődményeit, a szív- és érbetegségeket, illetve a gyakrabban kialakuló stroke-ot, agyvérzést. Addig is: mérjünk sokszor és sokáig vérnyomást.