Lopáson bukott le az ápoló

REUTERS - Michaela Rehle

A legtöbb halálba segítés a 27 éves Stephan L. lelkén szárad. Az ügyészség szerint a fiatalember összesen 29 halálesetért felelős, ebből tizenhat gyilkosságnak, tizenkettő emberölésnek számít, egy beteget pedig saját kérésére segített át a túlvilágra az ápoló.

Stephan L. nem a rejtélyes halálesetek miatt, hanem egyszerű lopáson bukott le. A kórház személyzetének feltűnt, hogy sorra tűnnek el gyógyszerek a kulcsra zárt szekrényből, és lába kelt egy faxnak is: az ampullákat és a halálos gyógyszeradagokat végül a fiatalember lakásán találták meg. Az ápoló szinte megkönnyebbült, amikor a kihallgatás során beszámolhatott a gyilkosságokról is. Tettét azzal indokolta, hogy szánalmat érzett a súlyos beteg emberek iránt, és csupán felgyorsította az amúgy is közelgő természetes halált. A kórház orvosai ezt cáfolják, szerintük a betegek többsége még egyáltalán nem volt kritikus állapotban - ugyanakkor nem tudni, hogy akkor miért nem tűntek fel nekik is hamarabb a rejtélyes elhalálozások.

Egy asszony például arról számolt be, hogy édesanyját gyomorproblémákkal hozta be a kórházba, Stephan L. készségesen kezelésbe vette (az ápoló szerette az éjszakai ügyeletet, akkor senki sem zavarta), és még aznap éjjel átparentálta a másvilágra, holott fogalma sem lehetett állapota súlyosságáról. Az ápoló azzal védekezik, hogy ügyelt rá: először nyugtatókkal elkábítsa a pácienseket, és csak azután fecskendezte be a méregkoktélt a vénájukba. Ettől békésen elaludtak. A vádlott a tegnap kezdődött tárgyaláson elsőként bocsánatot kért a hozzátartozóktól.

Az AP által megszólaltatott pszichiáter szakértő úgy véli, a "fekete angyallá" vált ápolók valójában nem a betegeket, hanem önmagukat sajnálják. "Sokan azért választják ezt a szakmát, mert elismerésre, köszönetre vágynak, de a betegek egy része egyáltalán nem hálás, sőt néha agresszív vagy durva. A labilis személyiségű ápolók ilyenkor hajlamosak saját kezükbe venni a dolgokat. Az esetek szaporodásához hozzájárulhat az is, hogy az idősekről manapság csak mint két lábon járó költségforrásról beszél a társadalom, az élet értéke ilyenkor elvész" - állítja Karl H. Beine professzor.