Hogy kerül a csizma az asztalra, pontosabban a Javallatba? Dr. Schriger riasztó adatai miatt: a hirdetések egyharmada nem tartalmazott elegendő releváns szakmai információt. Kevésbé finoman: semmilyen kutatási eredménnyel, statisztikával nem szolgáltattak érvet ahhoz, hogy a doktor miért épp a reklámozott szert részesíti előnyben, más hasonló, sokszor azonos hatóanyagú konkurensével szemben (számos gyógyszernek azonos az öszszetétele, és csak kiszerelésükben, dózisukban, árukban stb. különböznek egymástól). Legyünk igazságosak, a hirdetések mintegy 20 százaléka hivatkozott ugyan - persze közvetlenül a gyógyszergyártó vagy megbízottja által végzett - kutatásokra, melyeket publikusnak, mindenki által hozzáférhetőnek állítottak be. Ám amikor a kutatók valóban ellenőrizni akarták az adatokat, az illető cégek kerek perec megtagadták azok kiadását.

A gyógyszergyártók a nagy vihart kavart állításra hallgatással reagáltak. A megszólított orvosi lapok főszerkesztői pedig leseperték magukról a vádat. Egyikük - elég következetlenül - azzal védekezett, hogy Schriger doktor túl régi, öt évvel ezelőtti adatokra hivatkozott, egy másik szerkesztő meg arra, hogy mindez "csak reklám", az olvasó úgyis a helyén értékeli őket.

Lehet. Csakhogy - egy másik felmérés szerint - a 15 ezer (!) forgalmazott gyógyszer közül az orvosok mintegy fele a hirdetések alapján választja ki azt a néhány százat, amellyel valóban gyógyít. Természetesen Nyugaton...