Mint talán emlékeznek még rá, 1972. június 17-én kora hajnalban a washingtoni Watergate épületben Richárd Nixon emberei betörtek a Demokrata Párt nemzeti bizottsága irodájába, hogy ott lehallgatóberendezéseket, "poloskákat" helyezzenek el. Ez olyan tényfeltáró oknyomozást indított el, amely messze túlmutatott a politikai betörők és közvetlen megbízóik leleplezésén. A végül is Nixon elnök kényszerű lemondásához vezető oknyomozás lényege nem az információlopás szándékának leleplezése volt, hanem olyan, "a cél szentesíti az eszközt" mentalitás feltárása, amely semmibe vette a demokratikus eszmény alapfogalmait. 1972. szeptember 29-én a Washington Post például leleplezi: John Mitchell, igazságügy-miniszter (Attorney General) kezelte a Demokrata Párt kampánya elleni hírszerzést (politikai kémkedést) és szabotázst finanszírozó pénzalapokat.

1972. október 10.: az FBI is feltárja, hogy a Watergate-betörés igen széles körű, törvénytelen és törvényellenes, szervezett tevékenység része volt. Ennek ellenére, 1972. november 7-én Nixon az amerikai választások legnagyobb győzelmeinek egyikét aratja, mert a hozzá közel állóknak sikerült elszigetelniük őt a botránytól. Egyre több embere feláldozásával az újra választott elnököt is sikerült "tisztán tartani".

Csak 1973. június 3-án vallja be John Dean (a Fehér Ház jogi tanácsosa) a Watergate-bizottságnak, hogy harmincöt alkalommal beszélte meg Nixonnal a betörés eltussolásának a stratégiáját. A többi esemény, a leleplezések sorozata is tanulságos, már csak azért is, mert ezek ellenére Nixon elnököt csak 1974. augusztus 8-án sikerült lemondásra kényszeríteni. Így második elnöksége alatt felmérhetetlen kárt, gyötrelmet okozott az amerikai népnek.

A tanulság többszörös. Mindenekelőtt: természeténél fogva a demokrácia nagyon törékeny intézmény. Állandóan óvni kell. Elsősorban azoktól, akik magukat a demokrácia fölött állóknak, a megváltás, az egyedüli igazság birtokosainak tartják. Akik "szent céljuk" érdekében bármilyen eszközhöz folyamodhatnak. Parlament nélkül is kormányozhatnak. A demokrácia - a többség akaratának érvényesítése, a kisebbség jogainak tisztelete - könynyen sérülhet, ha szemet hunyunk az antidemokratikus tünetek első jelei fölött és így egyre mélyebben fertőződhet meg egy politikai testület. A fő veszély az, hogy az írott és íratlan szabályok megszegése olyan előnyökhöz juttathatja a "mindent a célért" elvet valló pártot, amelyek gyakorlásából származó előnyök az ellenfeleit hasonló lépésekre késztetheti, kényszerítheti. És az örvény spirálja veszedelmesen lefelé húz.

Nagy hiba volt, hogy a sajtó - a tájékozott polgárságra épülő demokrácia fő pillére - oly hamar feledni engedte a parlamentáris, etikai normák súlyos megsértését, aminek tanúi lehettünk például a köztársaságielnök-választás szavazási manipulációjakor. (Gondoljunk csak a képviselők karanténjára...) Ha az ilyen jelenségeket teljes mélységükben feltárták volna, akiknek ez módjukban volt, olyan megtisztulás kezdődhetett volna, amely megakadályozhatta volna a mostani betörést.

Igen nagy szükség van e párt megtisztulására - akár hatalomra jut, akár nem. A demokrácia ugyanis nem működhet az eltérő nézetek hatásos képviselete nélkül. (Gondoljunk szintén a Fidesz bedarálta, felmorzsolta, ellehetetlenítette, vagy az általa uralt szövetségbe vont és így szavafosztottá vált konzervatív pártokra, mozgalmakra.) E párt megtisztulása tehát az egész ország érdeke.

Tanulhatnánk a Watergate példájából. Ha a társadalom és a sajtó hagyja, tűri, hogy ezt az eseményt is szőnyeg alá söpörjék - netán pár aparatcsik feláldozásával - anélkül, hogy a szindróma mögötti mentalitás feltárása megtörténjék - a szövetségnek nevezett párt olyan mélyen megfertőződhet, hogy végképp képtelen lesz a demokratikus értékrend elfogadására, gyakorlására - mind kormányzati, mind ellenzéki szerepben.

Az Egyesült Államokban olyan mély gyökerei vannak a demokráciának, hogy az egyik párt akkori vezetésének elzüllése nem okozhatott hosszú távú sérelmeket az alapintézményekben. A mi zsenge demokráciánkban sokkal fontosabb a fertőzés gyors, teljes feltárása, hogy a gyógyulás, a szervezet immunrendszerének érvényesítése, érvényesülése mihamarabb végbemehessen.

Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy bármi derülne is ki a betöréshez vezető légkörről, ne tartsuk felelősnek, ne ítéljük el az egész pártot, vagy az egész "jobboldalt". Különösen a konzervatív gondolkodásúak körében számíthatunk azok többségére - nem csak az erkölcsi etalonként fellépő (Semjén Zsolt vezette) kereszténydemokrata frakcióban -, akik a morális normákat fontosabbnak tartják a rövid távú, feltételezett pártérdekeknél és elősegítik szövetségük megtisztulását.