Mi Budapest felől közelítettünk a városba, beszállás előtt persze alaposan átnéztük az autót, nehogy csirkék, kacsák, bütykös hattyúk bújjanak meg a pótkerékben vagy a kesztyűtartóban, de mert madárra nem akadtunk, elindultunk. Néhány méterre a Dunakeszi táblától, egészen pontosan az Opel szalon mellett egy rendőrautó állt, két rendőrrel kiegészítve. Sem az előttünk haladókat, sem az utánunk jövőket nem állították meg, és persze bennünket sem. Gondoltuk, a város túloldalán szigorúbb az ellenőrzés. Ha volt is ott rendőr, nem láttuk. Hamarosan lekanyarodtunk a horányi rév táblánál.

Itt várt ránk a szigor. Illendően bemutatkoztunk a rendőrnek és a polgári védelmisnek, akik azonmód megnyugtattak, hogy nem nyilatkoznak. Nem is tudtak volna miről, mert ott a dunakeszi-horányi révnél nagyon nagy a bizonytalanság. Egyesek szerint a döglött hattyút a túloldalon találták meg, mások váltig állították, hogy a dunakeszi oldalon leltek rá a tetemre. Abban is megoszlottak a vélemények, hogy mikor látták meg az oszló szárnyast. Volt, aki február tizenötödikét mondta, mások szerint egy héttel később.

Megszólítottuk a legautentikusabb forrást, az egyik kompost. A narancssárga kabátjába burkolózó ötvenes férfi szerint biztos, hogy a dunakeszi oldalon volt a tetem, mert a madarakat itt szokták etetni.

"Nézze, ott van a család" - mutat a városi partszakaszra, és tényleg, ha jól számoltam, tizenhárom bütykös hattyú úszott felénk kéttucatnyi vadkacsa társaságában. A Révház büfében egy középkorú hölgy azt mondta, a napokban még huszonkét hattyút látott, egy másik csak tizennégyet.

Ahogy megérkezett a komp, a rendőr és a polgári védelmis valamennyi autóba benézett, a csomagtartókat kinyittatták. Az ellenőrzés után az autók szép lassan rágurultak a kompra, majd a motor felbőgött, és küszködve az árral, de elindult a hajó. Szárnyasok innen oda nem jutottak át az autókban. A családi házakból viszont, aki akarta, nyugodtan elszállíthatta a madarait. Bízzunk benne, hogy ennyire felelőtlenek nincsenek.

Mellesleg a Hősők teréig ért volna a kocsisor, ha Dunakeszi határában mindegyik autót megállítják és ellenőrzik. Ami megy a "pöttöm" Nagybaracskán, az nem járható a harmincezres Dunakeszin. Hogy mi a biztonságos és tolerálható megoldás, nos, ezen gondolkoztunk a szerkesztőségig.